Hogyan beszéljünk a gyerekkel az előző életbeli emlékeiről?
Nem a legkönnyebb dolog megállapítani, mikor képzelődik a gyermek, mikor vannak élénk álmai vagy valós emlékei az előző életeiről. Még annak is fejtörést okozhat, aki egyébként nagyon is jól ismeri a gyermekét. Hogyan érdemes beszélni a gyerekkel az előző életbeli emlékeiről és mivel segíthetjük a megismerésében?
Egy kislánynak eszébe jutott egy hajó. Eleinte csak álom volt, de hamarosan a furcsa kép ébren is kísérteni kezdte.
Emlékezett arra, hogy kisgyerek volt, a szülei felvitték egy nagy, fából készült hajóra, ahol rengeteg más ember is volt. Aztán a szülei leszálltak a hajóról, és egyedül hagyták az idegenekkel.
Nyilvánvalóan szorongást okozó emlék volt ez a gyermek számára, csak egy probléma volt: a szülei tudták, hogy a hatéves gyerekük soha nem tapasztalhatott ilyet.
Végül a hajó visszatérő gondolata komoly szorongást és félelmet okozott, így a lány szülei elvitték Jennifer Seitanidishez, a Sense of Self klinikai hipnoterapeutához.
Jennifer, aki az előző életek regressziós terápiájában jártas, felismerte, hogy a gyermek furcsa története valószínűleg a múltbeli életének köszönhető.
“A részlet hihetetlen volt, leírta a hajón lévő fát, az emberek által viselt ruhákat, nagyon részletes információkat adott.” – mondta Jennifer a Kidspot-nak.
Jennifer ugyan nem lehet biztos abban, hogy az emlék az elmúlt élethez kapcsolódik, anélkül, hogy megerősítené a bizonyítékokkal.
A gyerekeknek nincs szükségük regresszióra, hogy beléphessenek a múltba
Jennifer azt mondja, hogy sok gyermek képes meglehetősen könnyen felidézni a múltbeli életének emlékeit, körülbelül öt-hat éves koráig.
“Ennek oka az, hogy agyunk jobb oldala, amely többnyire a tudatalatti, a kreatív oldalunk, nagyon erős fiatal korunkban.” – magyarázza Jennifer.
“Csak mikor elkezdünk iskolába járni, és elkezdünk strukturált módon tanulni, az agy bal oldala elkezd beindulni és dominánsabbá válni.”
“Tehát iskolai életkorig a gyerekek nagyon intuitívak, nagy tudásúak lehetnek, leírhatják azokat az élményeket, amelyek meghaladják azt, amit mi felnőttek felfoghatunk, és ahogy idősödnek, elveszítik ezt a képességet.”
Tehát mik a jelek?
Azok a gyerekek, akiknek emlékei vannak az elmúlt életükről, újra és újra elmesélhetik ugyanazt a történetet.
“Beszélhetnek egy bizonyos időszakról, egy bizonyos eseményről, valamiről, ami elgondolkodtat téged, hogy ez mégis honnan jött? Mert ez nem történt meg velünk.”
“Ha mindig ugyanazt a történetet mesélik újra és újra, például: „amikor még kicsi voltam, a kertben játszottam és kigyulladt a ház”, akkor ez általában azt jelzi, hogy a múltbéli életének emléke köszön vissza a tudatalatti által. ”
Intő jelek lehetnek, olyan helyek, időszakok vagy események leírása, amelyekről nem tudhat. Például olyan történetet mesél el, amit nem hallhatott. Olyan családi titkot tud, amiről nem lehet tudomása.
“Ezek az emlékek sokféle érzelmet kelthetnek: boldogat, szomorút, ijesztőt, de ez a valódi érzelem választja el attól, hogy egyszerű fantáziatörténet legyen.” – mondta Jennifer.
Az álmok is lehetnek jelértékűek. Jennifer szerint az ismétlődő álom nagyobb jelentőséggel bír, mint az egyszeri szokatlan éjszakai fantázia.
Mi a szülő feladata?
Röviden: Jennifer szerint a legfontosabb meghallgatni a gyermekét.
“Hagyni, hogy beszéljenek róla, és bátorítani kell, ha érdekli őket egy téma, és ez folyamatosan felmerül.”
“Meg lehet kérni őket arra is, hogy lerajzolják és valamiképp kifejezzék az emlékeiket.” – mondta.
Jennifer szerint a szülőknek is hasznos lehet, ha dokumentálják, amit gyermekük mond.
“Néha olyan, mintha összeraknánk a kirakós játék darabjait, idővel további részleteket, további információkat találnak a gyerekek a memóriájukban.”
“Azt is meg lehet kérdezni tőlük, hogy te vagy bárki más, akit ismer, ott volt-e velük abban az időben. Sok esetben azt fogod tapasztalni, hogy emlékeznek rád vagy egy közeli személyre az adott időből.”
Amit nem szabad tenni: az a vezető kérdések feltevése.
“Szülőként vigyáznunk kell arra, hogy ne említsünk olyan részleteket, amelyek hamis emlékeket vetnek fel a gyermek számára, ezért csak kérd meg, hogy írják le az emléket, de ne tegyél bele olyanokat, hogy “Nagy ház ez? ” vagy „Rózsaszín ruha volt?” – mondta Jennifer.
Mit tehetsz akkor, ha mindez zavarónak bizonyul?
“Ez nem valami olyan, amihez valóban segítséget kell kérni, hacsak nem ez okoz szorongást, félelmet a gyermekben.” – mondja Jennifer.
“De leggyakrabban – mondja Jennifer -, a múltbeli élet emlékei, különösen a gyermekeknél, nem traumatizálják őket.”
Lehet, hogy zavaró és ijesztő számunkra, de Jennifer szerint javarészt csak hallgatnunk és bátorítanunk kell gyermekeinket, és nem szabad félni ezektől az emlékektől. Ha megváltozik a gyerek hangulata, viselkedése és állandósul a rossz kedve az emlékek miatt, akkor mindenképpen érdemes lehet egy szakértőt felkeresni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
arkadia.hu