Felejtsd el a megbánást!

Kezdjük a legelső csapdával (blokkal): a megbánással , amely egy teljesen haszontalan érzés. Ez biztosítja, hogy a tekinteted folyton a visszapillantó tükörre tévedjen és a múltra összpontosítson. Egy pillanatra gondolkozz el ezen a párhuzamon: Képzeld el, hogy úgy próbálod vezetni az autódat, hogy közben kizárólag a visszapillantó tükröt bámulod. Mi történne? Gyanítom, végig rettegnéd az egész utat. Nem sikerülne eljutnod oda, ahová indultál, mert az utazás feltehetően egy szörnyű balesetben végződne. Amikor bánkódsz valami miatt, amit elvesztettél, például egy kapcsolat miatt, akkor előfordulhat, hogy nem fogsz tudni új kapcsolatba kezdeni, vagy nem fogod tudni élvezni azt, amelyre itt és most rátaláltál. A megbánásra való összpontosítás arra késztethet, hogy folyton magadat bántsd valami olyan tettedért, amelyet „rossznak” ítélsz. Még akkor is, ha tényleg tettél valami sajnálatosat, lehet, hogy igazságtalanul ítéled meg magadat. Akárhogy is, ha ennek az eseménynek a sajnálatában élsz, azzal a saját önértékelésedet ásod alá. Az alacsony önbizalmad visszatart attól, hogy elhidd, te is megérdemelsz egy boldog életet. A megbánásra való összpontosítás véget nem érő félelmet kelthet benned, azt sulykolva, hogy akár további hibákat is elkövethetsz. Elismerem, hogy a megbánásnak van egy  üdvözítő pillanata. 

 

Amikor azt mondom, hogy ez egy „pillanat”, komolyan is gondolom. A megbánás segíthet belátnod, hogy a viselkedésed vagy a döntéseid nem feleltek meg az életed számára felállított normáidnak. A hirtelen megvilágosodásnak ebben a pillanatában tanulhatsz. Eltökélheted magadban, hogy a jövőben nem követed el újra ugyanezt a hibát vagy hozod meg ugyanezt a rossz döntést. Ám ez csak addig tarthat, amíg bocsánatot kérsz mindenkitől, akit megbántottál, aztán – és valószínűleg ez a legfontosabb rész – magadnak is megbocsátasz. Számomra az anyám egyszerre töltötte be mindkét szülői szerepet, és számos olyasmit tanított nekem, amik segítettek elérnem azt, amit valóban varázslattal teli életnek tartok. Volt azonban egyetlen aprócska furcsasága, de nem az, hogy megbánásban élt, hanem hogy félt a megbánástól. Annyira rettegett attól, hogy olyan döntést hoz, amelyet megbánna, hogy egyáltalán nem tudott dönteni. Valódi kihívást jelentett segíteni neki új autót venni. Mivel az ország túlsó felén éltem, köszönettel tartozom drága sógoromnak, Tednek azokért az autóvásárlós kiruccanásokért. Ted végtelenül türelmes volt vele, mivel a folyamat mindig sok keresgéléssel és egy adott autó többszöri kipróbálásával járt együtt. Amikor pedig új házat építettünk neki…, ajjaj!

 

Amit ezen keresztül anyámtól tanultam, az az volt, hogy a megbánástól való félelem ugyanolyan legyengítő erővel hathat, mint maga a megbánás. A megbánástól való félelem felbukkan számos intuitív olvasásban, amelyeket másoknak végzek. Írnak nekem, és ilyesmiket kérdeznek: „Nem lehet, hogy valamiképp elmulasztottam a találkozást a lelki társammal?”. Vagy: „Meg kellett volna ragadnom ezt a karrierlehetőséget? Elvesztettem az esélyt, hogy kövessem az életcélom?”. Az ilyen típusú kérdések összetörik a szívem. Mélyen együtt érzek azokkal, akik megbánásban élnek, vagy attól félnek, hogy oly mértékben elrontották az életüket, amit már nem lehet helyrehozni. Mint olyasvalaki, aki komolyan hiszek a szerető és jóindulatú Univerzumban, valójában nem hiszem, hogy bármi szépet, aminek meg kell történnie, véglegesen tönkre lehetne tenni. Így amikor ezeket a kérdéseket kapom, megnyitom a szívem a kérdező felé. Ezután pedig megteszek minden tőlem telhetőt, hogy biztosítsam róla, semmi sem veszett el…, semmi sem ment tönkre…, minden rendben lesz. 

 

Megvan az oka, hogy nem házasodtál össze a gyerekkori kedveseddel. Feltehetően azért, mert létezik számodra valaki jobb. De ha folyton visszafelé tekintgetsz és sajnálkozol, nem fogod észrevenni az Igazi urat (vagy kisasszonyt), amikor majd ott áll az orrod előtt. A megbánás és a félelem összefonódnak. Az egyik a másikhoz vezet. Ahogy mondtam, ha megbánásban élsz, akkor félni fogsz a saját döntéshozó képességedtől. Hiába kívánsz pozitív dolgokat az életedben, ha nem bízol abban, hogy ezek bekövetkeznek, de még abban sem, hogy egyáltalán megérdemled őket. Csapdába kerülsz, és blokkolni fogod a benned rejlő varázslatot. A megbánásra az a gyógyír, ha megbocsátunk önmagunknak és másoknak, valamint ha elhisszük, hogy a legjobb még hátravan. Engedd el a megbánást, és máris megtetted az „oldási” területhez vezető út egyharmadát.

Közzétette: www.fenyorveny.hu 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!