Energiák összpontosítása és a siker
A siker egy olyan lelkiállapot előidézése, mely lehetővé teszi, hogy megszerezd mindazt, amit igazán akarsz.
Dr. Victor Frankl túlélése Auschwitzban
Dr. Victor Frankl, a Man’s Search for Meaning (Az értelem nyomában) című könyv szerzője a csekély számú auschwitzi túlélő egyike. Német zsidó pszichiáter volt, akinek valahogyan sikerült életben maradnia ott, ahol tízezrek haltak meg. Élelme és ruhája alig volt, orvosi ellátásban nem részesült, és kénytelen volt végignézni, amint rabtársait gázkamrába küldik.
Frankl erőforrásai a túléléshez
A háború után megkérdezték tőle, hogyan élte túl a sok gyötrelmet? Milyen erőből merített, amely másokból hiányzott? Minek köszönheti hogy életben maradt? Állítólag így felelt:
A hozzáállás fontossága
„Mindig tudtam, hogy a hozzáállásomról én döntök. Választhattam, hogy kétségbe esem, vagy reménykedem. De ahhoz, hogy reménykedni tudjak, összpontosítanom kellett valamire, amit akartam.
A szeretett személyekre való összpontosítás
A feleségem kezére összpontosítottam. Azt akartam, hogy még egyszer foghassam. Még egyszer a szemébe akartam nézni. Arra akartam gondolni, hogy újra megölelhetjük egymást, és édes-kettesben lehetünk. Ez tartott életben másodpercről másodpercre.”
Az energia helyes felhasználása
Dr. Franklnak sem volt több energiája, mint másoknak Auschwitzban. Többször említette, hogy egész napi élelemadagja egy tál leves volt, melyben egy szem borsó úszkált. Ám ahelyett, hogy a kétségbeesésre pazarolta volna energiáját, hogy azon keseregett volna, ami vele és a környezetével történt, egyetlen célra összpontosított.
Az energiák összpontosítása
Energiáid összpontosítása ugyanolyan jó szolgálatot tehet neked is, mint Dr. Franklnak. Ha eléggé akarsz valamit, és arra koncentrálsz, hogy megkapod, úgy is lesz. Mark így emlékezik:
Mark története
Ezt viszonylag korán megtanultam apámtól. Apám Dániából költözött az Egyesült Államokba 1921-ben. Tizenhét éves volt, általános iskolai végzettsége volt, és cukrásznak tanult; hatalmas tortákat és egyéb különleges alkalmakra rendelt süteményeket díszített.
Azonnal lenyűgözte Amerika, mint a lehetőségek hazája. Itt az ember akarhatott valamit, és ha megdolgozott érte, megszerezhette — nem úgy, mint más országokban. Ő szorgalmasan dolgozott, és — bár sosem voltunk gazdagok — nem kellett szegénységben élnünk. Apám mindig mondta:
Szabad vállalkozás
A szabad vállalkozás rendszere azt jelenti, minél vállalkozóbb szellemű vagy, annál szabadabb vagy.
Az első cél: versenybicikli
Kilencéves koromban, amikor már jól tudtam biciklizni, újságkihordóként kezdtem dolgozni. Ezzel elég pénzt kerestem ahhoz, hogy havonta megvegyek magamnak egy kerékpármagazint.
Az európai kerékpárversenyek még messze nem voltak divatban nálunk, amikor én már mindent tudtam a kerékpárokról, a mélyen lévő kormányról, a vékony versenyabroncsokról és a keskeny nyergekről. Úgy éreztem, kiváló kerékpáros lehetnék. Csupán egyetlen dolog hiányzott — egy versenybicikli.
Az összpontosítás ereje
Legelső célomul azt tűztem ki magam elé, hogy szerzek egy versenybiciklit. Akartam teljes szívemből, akartam az agyammal, a testemmel és a lelkemmel. Elképzeltem az ideális kerékpárt. Angol gyártmány volt, és máig emlékszem a cég jelmondatára:
„Ha kerékpár a cél, sheffieldi acél.”
Kivágtam a magazinból egy kerékpár fényképét, és az ágyam fölé tettem. Éjszakánként arról álmodtam, hogyan fogok letekerni egy hét alatt négyszáz mérföldet, hogy jó formába hozzam magam a hosszú távú kerékpárversenyre, melyet Chicago és Milwaukee között rendeztek. Láttam magam előtt azt a biciklit. Hittem benne.
Az összpontosított szellemi erő a Világmindenség egyik legnagyobb ereje.
Kitartás és munka
Kértem apámtól, hogy vegye meg, de ő nem értette meg vágyakozásomat. Némi vita után azt mondta:
— Megkapod, ha huszonegy éves leszel.
— Huszonegy? Addigra öregember leszek — tiltakoztam.
— Nem érted? Nem huszonegy éves koromban kell a bicikli, hanem most! (A gyerekek nem hisznek a késleltetett jutalomban.)
Az apai alku
Addig nyaggattam apámat, mire végül beleegyezett, hogy tizenhat éves koromra megkapom a biciklit. Úgy éreztem, megtörtem az ellenállását, ezért előhoztam egyik kedvenc témáját, a szabad vállalkozási rendszert. Azt kérdeztem: „Megvehetem magamnak a biciklit, ha megkeresem rá a pénzt?” Biztos vagyok benne, hogy apám álmában sem gondolta, hogy egy kilencéves gyerek meg tud keresni 175 dollárt, ami hatalmas összeg volt — ma kb. 1075 dollárnak felel meg —, így nem volt sok veszteni valója, és igent mondott.
Annyira akartam azt a versenybiciklit, hogy képzeletben már az enyém volt. Fontos, hogy tökéletesen elhiggyük, el tudjuk érni, amire szívünk vágyik. Még azt is láttam lelki szemeim előtt, hogyan tisztogatom, fényesítgetem hetente a kerékpáromat. Szinte meg tudtam érinteni. Igénybe vettem elmém erejét.
Minden ember elméjében/agyában lakoznak természetfeletti képességek. Ezek olyankor kerülnek előtérbe, amikor igazán hőn állítunk valamit. Kimódolják számunkra, miként kaphatjuk meg, amit nagyon akarunk.
Az első lépések
Elmém erejének köszönhetően felfedeztem egy hirdetést a Boy’s Life magazinban, karácsonyi képeslapok árusítására kerestek embert jutalék ellenében. Elmém azonnal elhitette velem, hogy el tudom adni a lapokat.
Anyai támogatás
Anyámhoz fordultam tanácsért, aki különlegesen jó kereskedő-vénával rendelkezett. Karizmatikus személyiség volt, szépsége, sugárzó mosolya, őszinte érdeklődése az emberek iránt és remek történetmesélési képessége tette azzá. Megkérdeztem tőle, árulhatok-e.
Azt felelte: „Nem hogy árulhatsz, de meg is tanítom neked, hogyan kell. Fontos, hogy mosolyogj, sok embert szólíts meg, és mindenkit kérj meg, hogy vegyen tőled üdvözlőlapot. A leglényegesebb, hogy alkalmazd a »választási lehetőség« taktikát. Úgy tedd fel a kérdést lehetséges vásárlóidnak: »Egy vagy két csomag karácsonyi üdvözlőlapot kér?«”
Munka a hidegben
Munkához láttam. 1957 kora telén felkerestem a szomszédainkat. Az utat magas hó fedte, én kék kapucnis kabátot és szőrmekesztyűt viseltem. Arcomat pirosra csípte a hideg.
Minden nap házról házra jártam, és amikor egy háziasszony ajtót nyitott, szőrmekesztyűmmel megtöröltem az orromat, majd megkérdeztem, venne-e néhány képeslapot. Hogyan is utasíthatott volna el egy aranyos kisfiút, akinek csorgott az orra? Általában beinvitáltak: „Kerülj beljebb, fiatalember! Nem hagyhatom, hogy odakint fagyoskodj a hidegben.”
Az első sikerek
Amint az ajtón belül voltam, már tudtam, hogy nyert ügyem van. Elmeséltem, hogy a biciklimre gyűjtök, majd megkérdeztem: „Mrs. Shaw, egy vagy két csomag üdvözlőlapot kér?” Nagyszerű értékesítő voltam. De érdemes odafigyelni rá, mit is tettem valójában.
Nem 376 csomag üdvözlőlapot akartam eladni. Nem az volt a célom, hogy Amerika első számú képeslap-értékesítője legyek a kilencévesek között, és nem szívesen házaltam a lapokkal a hidegben. Egyik sem volt fontos. Csak az számított, hogy megvehessem a biciklit, és ez sikerült.
Az összpontosítás eredményei
Az összpontosítás meghozza az eredményt. Mark így kommentálja a történetet: Sokat tanultam ebből az élményből. Megtanultam, hogy keményen meg kell dolgozni célom eléréséért; és megtanultam a pénzzel bánni. (Miután pedig apám a fele keresetemet egy betétszámlán helyezte el a továbbtanulásom fedezésére, azt is megtanultam, milyen lényeges a takarékoskodás.)
Ami azonban a legfontosabb: rájöttem, hogy ha igazán akarok valamit, és összpontosítom energiáimat az elérésére, használni tudom elmém erejét. Utat mutat, utasításokat ad, hogy pontosan azt kapjam, amire vágyom. Ha tudod, mit akarsz, megtalálod hozzá az időt, a pénzt és a megfelelő embereket. Kétségtelenül ez volt a legfontosabb tanulság.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Jack Canfield