Az idő természete és a múlt alakíthatósága 1.rész
Azon túl, hogy segítünk a gyerekünknek a foci gyakorlásában, miközben a csapat többi tagja még pályán van, és biztosítja számunkra, hogy időben kiérjünk a repülőtérre a gépünk indulása előtt, valójában mi az idő? Talán a napunkat alkotó másodpercek a percek között akadályozzák meg, hogy a dolgok egymásba torlódjanak, ahogyan a John Wheeler idézetben áll a fejezet elején? Akkor is létezik az idő, ha senki nem tud róla?
Talán egy még ennél is mélyebb kérdés, hogy az időbeli dolgok „fixek”? Talán az univerzum eseményei előre meg vannak írva egy menetrendben, és egyszerűen csak lejátszódnak, mint az életünk? Vagy az idő valamiképp alakítható? És ha igen, a benne lévő események változtathatók?
Klasszikus gondolkodás és kvantumidő
A konvencionális gondolkodás úgy tartja, hogy az idő csak egy irányba mozog – előre –, és ami már megtörtént, az belemaródott a tér és idő szövetébe. A kísérleti bizonyítékok ezzel szemben arra utalnak, hogy elképzelésünk a múltról és jelenről nem ennyire egyértelmű és tiszta. Nemcsak hogy úgy tűnik, az idő két irányban mozog, ahogy Einstein állította, hanem a jelenbeli döntések megváltoztathatják azt, ami tegnap történt.
1983-ban végeztek egy kísérletet az ilyen lehetőségek vizsgálatára. Az eredmények teljes mértékben ellene szóltak mindannak, amit eddig az időről tanítottak nekünk, és a jelentőségük döbbenetes. Ehhez John Wheeler fizikus a híres kétrés-kísérlet egy variációját akarta elvégezni, hogy így vizsgálja a jelen és a múlt hatásait.
A kétrés-kísérlet és a foton viselkedése
Egy kvantumrészecskét (fotont) kilőttek egy olyan célpont felé, amely mérni tudta, hogyan érkezik meg – anyagi részecske vagy energiahullám formájában. Mielőtt azonban elérte volna a célt, át kellett haladnia egy akadályon lévő nyíláson. Az érdekes az volt, hogy a foton valahogy „tudta”, mikor van az akadályon egy és mikor két nyílás.
Amikor csak egyetlen nyílás állt rendelkezésére, a részecske áthaladt rajta, és úgy érkezett célba, ahogyan az utat elkezdte: részecskeként. Azonban két nyílás esetében, míg az utat részecskeként kezdte, energiahullámként haladt át mindkét nyíláson egyszerre, és a célhoz érve is hullámként viselkedett.
A megfigyelő szerepe és a döntés hatása
A következtetés: Megállapítást nyert, hogy mivel csak a kísérletet végző tudósoknak volt tudomásuk az akadályon lévő nyílásról, tudásuk valamiképp hatott a foton viselkedésére. Wheeler variációjában egy különbség volt, amivel a múlttal és jelennel kapcsolatos elképzelését próbálta tesztelni.
Annyit változtatott a kísérleten, hogy a foton csak akkor került megfigyelés alá, miután már áthaladt az akadályon, de még mielőtt elérte volna a célját. Más szóval, már úton van a célja felé, amikor megszületik a döntés a megfigyelésről.
Kvantumradír és az idő visszahatása
Két teljesen különböző módját tervezte meg annak az érzékelésnek, hogy a foton elérte a célját: Az egyikben lencsét használt, amely vizuálisan „látta” a fotont részecskeként, a másikban képernyőt alkalmazott, amely hullámként érzékelte a fotont.
Ez fontos volt, mivel a korábbi kísérletek azt mutatták, hogy a fotonok úgy viselkedtek, ahogyan a megfigyelés módjának megfelelően elvárták tőle – vagyis részecskék voltak, amikor részecskének mérték őket, és hullámok, amikor hullámként.
Tehát ha ebben a kísérletben a megfigyelő úgy döntött, hogy a fotont részecskeként látja, a lencse ott volt a helyén, és a foton csak egy nyíláson haladt át. Ha a megfigyelő azt választotta, hogy hullámként akarja látni, ott volt a képernyő, és a foton hullámként haladt át mindkét nyíláson. És itt következik a perdöntő bizonyíték:
A döntés a kísérlet megkezdése után született (a jelenben), ugyanakkor befolyásolta a részecske viselkedését a kísérlet megkezdésekor (a múltban). Wheeler ezt a tesztet késleltetett választási kísérletnek nevezte.
Az idő természete és a múlt alakíthatósága
A kísérlet alapján az idő, ahogyan mi ismerjük a mi világunkban (fizikai sík), nincsen hatással a kvantumtartományra (energiasík). Wheeler szerint ha egy későbbi döntés meghatározza, hogy mi történik a múltban, „akkor úgy is dönthetek, hogy azt követően nézek meg egy ingatlant, hogy az adásvétel megtörtént”.
Ennek a jelentősége az időhöz fűződő kapcsolatunk terén egy fontos lehetőség előtt nyitja meg az ajtót számunkra. Wheeler azt sugallja, hogy a jelenben hozott döntéseink közvetlen hatással lehetnek olyan dolgokra, amelyek már megtörténtek a múltban. És ha erről van szó, akkor ez mindent megváltoztathat!
A múlt átírásának lehetősége
Ez tényleg igaz? Az ebben a pillanatban hozott döntéseink tényleg befolyásolják vagy akár meg is határozzák a már megtörténteket? Ismerjük azokat a bölcsességeket, amelyek szerint mindnyájan rendelkezünk a képességgel, hogy felülkerekedjünk legnagyobb sérelmeinken. Ha ez így van, ez a képesség arra is kiterjed, hogy átírjuk a múltat, amely ezekhez a sérelmekhez vezetett?
Az ilyen kérdések esetén akaratlanul is eszünkbe jut, mennyire összegabalyodott minden, amikor a Vissza a jövőbe főszereplőjének, Marty McFlynak (Michael J. Fox) lehetősége nyílt rá. Képzeljük el, mi történne, ha például tanulva a múlt század nagy háborúiból vagy egy nemrég átélt fájdalmas válásból, úgy döntenénk, hogy valamiképp megakadályozzuk ezek megtörténtét. Ha erre képesek lennénk, az olyan lenne, mintha egy nagy kvantumradír segítségével megváltoztathatnánk a fájdalmas események menetét.
A kvantumradír hatás és következményei
Éppen ez a kérdés vezetett a kétrés-kísérlet egy újabb variációjához. Érdekes módon ennek tényleg „kvantumradír-kísérlet” volt az elnevezése. Talán bonyolultnak tűnik ez az elnevezés, de könnyű elmagyarázni, mert arról van szó, hogy megcáfol egy paradigmát – így aztán bele is vágok a közepébe.
A lényeg, amit ez a kísérlet demonstrál, az az, hogy a részecskék viselkedését látszólag a kísérlet kezdetekor teljes mértékben olyan dolgok határozzák meg, amelyek a kísérlet végéig meg sem történtek. Más szóval a jelen képes megváltoztatni azt, ami a múltban már megtörtént.
Ez az úgynevezett kvantumradír-hatás: Az, ami a megtörtént esemény után történik, képes megváltoztatni (kiradírozni) a részecskék viselkedését az idő egy korábbi pontján.
Az ember és a kvantumvalóság kapcsolata
A kérdés nyilvánvaló: Ez a hatás csak a kvantumrészecskékre igaz, vagy ránk is vonatkozik?
Annak ellenére, hogy mi is részecskékből vagyunk felépítve, talán a tudatunk az a ragasztó, amely bezár minket az eseményekbe – háborúkba, szenvedésbe, válásokba, szegénységbe és betegségekbe –, amelyeket valóságként érzékelünk. Vagy talán más történik: Lehet, hogy amint a hibáinkból tanulunk, már eleve megváltoztatjuk a múltunkat, és ez mindig is így volt.
Lehet, hogy a döntéseink számára annyira megszokott a múltba való visszasugárzás, hogy ez anélkül is megtörténik, hogy tudnánk róla, vagy egyáltalán foglalkoznánk vele.
További kapcsolódó cikkek itt: LINK
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Gregg Braden
Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is:
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz!
Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!
