Az első és második dimenziós tudat

 

A tudatosság tárolására alkalmas, de saját tudatuktól megfosztott, ezért öntudatlan, tiszta ásványok birodalma.

Az első dimenziós tudat a pont tudatossága. A tudat, ami ebben a dimenzióban rezeg, a kristályok birodalma. A jelenlegi harmadik dimenziós tudomány ugyan nem bizonyította, hogy az ásványok bármilyen tudatossággal rendelkeznének, de a gyógyítók és sámánok sok évszázadok óta használják kristályokat gyógyító célokra.

Az ember első dimenziós tudata az öt fizikai érzék számára „tudattalan”, azonban az első dimenzió a testünk egy részét képezi, az ásványi anyagok, a víz, és a genetikai kód formájában, melyek a fizikai forma alapjai. Ha hozzá tudnánk férni ezen a szinten a tudattalanunkhoz, akkor az egész fizikai világgal tudnánk csatlakozni a legalapvetőbb közös nevező által, az egyes molekulákon keresztül. Tudatosan hozzáférhetünk még a saját genetikai kódunkhoz is.

Úgy érzem magam, mint a legelső lépés megtétele saját öntudatomhoz. Én vagyok az első dimenzió. Egy szénatom, egy csepp víz, és egy DNS szál lenyomata vagyok, azonban nem érzékelem a víz és a szén többi molekuláit. Én csak a saját tudatosságom egzakt pontjával vagyok tudatában, azonban, ahogy magamba nézek, azt tapasztalom, hogy egy másik világ is létezik, az elektronok, protonok, atommagok, és a kvarkok világa. Egy átjáró vagyok a makro- és mikrokozmosz között.

 

 

A második dimenziós tudat pont és a vonal tudatossága. Ebben a dimenzióban rezeg a növények és fejletlenebb állatok birodalma.Ennek a dimenziónak a tudata nem rendelkezik önismerettel. Ezek a lények fajtájuk szükségleteivel azonosítják tudatukat, ami a takarmányozás, a harcok, és a nemzés. Tudatuk a legerősebb túlélésen alapul, és kizárólag a jelen pillanat tudatában élnek.
Alacsonyabb asztrális régió, ahol a tudatossággal rendelkező lények abban a hiszemben élnek, hogy csak ők léteznek és semmi más, megfeledkeztek a szellemről, lélektelenek, és teljesen elmerültek önmagukban. Ugyanitt élnek bizonyos elementális lények, akik önálló tudattal nem rendelkeznek, csupán azzal, amit egy külső hatalom beléjük írt. Általában ezzel a területtel azonosítják az Alvilágot, amit a buddhizmusban bardóknak, a nyugati kereszténységben pedig a Pokolnak neveznek. 

Az emberi második dimenziós tudatosság az alsó agyban, központosul, amely a vegetatív idegrendszert irányítja, hogy szabályozza és fenntartsa a létfenntartó funkciókat. Az öt fizikai érzékünk javarészt nincs tudatában eme alkotóelemünknek, de a biofeedback és a meditáció gyakorlásával, némi tudatosságot és irányítást el lehet érni. A jógikról tudjuk, hogy képesek a vegetatív idegrendszer tudatos irányítására és a szívverés és az anyagcsere szabályzására.

A „primitív” népek sokkal inkább tisztában vannak a fizikai formájuk „állatias” részével, ezért tudatosan hozzáférnek alapvető ösztöneikhez és ahhoz a tudatossághoz, ami által érzékehetik, hogy részei egy nagyobb egésznek. Ellentétben a „civilizált” emberrel, nekik a legfontosabb az élet tisztelete és a természet egyensúlya.

 Úgy érzem, hogy bővítenem kell a második dimenziós tudatosságom. A feladatom egyszerű. Túl kell élnem. Meg fogom védeni magam, és szaporodom a megfelelő évszakban. Nem nézek sem előre, sem hátra, csak a jelenben élek. Az vagyok, ami vagyok, és ahol vagyok. Se nem tervezek, sem elmélkedem. A fajfenntartásért élek. Ha egy emberi tudat él formámban, nem tudok róla. Saját felfogásom arra korlátozódik, amit meg tudok enni, használni, küzdeni, párosodni, vagy felnevelni.  Azonban a „nyáj” és én egyek vagyunk. Az ösztöneink vezetnek minket, és a természet részei vagyunk.

Dr.Susan Caroll 

 

 

Amorah Quan Yin – Szellemi átalakulás és öngyógyítás