A Szíriusz rejtély: A dogon törzs, a Szíriusz B és a delfinszerű lények

Az 1.ábrán látható rajz igen figyelemreméltó. Robert Temple által írt A Szíriusz-rejtély című könyvből származik. Az író 10-12 különböző téma közül választhatott, amelyek mindegyike ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez vezetett volna, csakhogy mindegyik teljesen eltérő nézőpontból. 

Robert Temple volt az, aki az elsők között hozott a napvilágra bizonyos tényeket – noha a tudósoknak ezekről már régóta tudomásuk volt – egy afrikai, Timbuktu közelében élő dogon nevű törzsről. Ez a törzs olyan ismeretekkel rendelkezik, amelyeknek a világ jelenlegi irányadó elvei szerint lehetetlen volna birtokában lennie. Bizonyos dolgokról való tudásuk romba dönt minden eddig elfogadott nézetet a világmindenségben való egyedüllétünkkel kapcsolatban.

 

A dogonok földjén található egy, a hegy mélységeibe vesző barlang, melynek falait több mint 700 éves sziklarajzok díszítik. Egy meghatározott személy, a törzs szent embere ül a barlang bejáratánál, jelenlétével őrizve azt. Hivatása egy életre szól. A törzs tagjai táplálják és gondoskodnak róla, hozzá azonban nem érhetnek s még a közelébe sem mehetnek soha. Amikor átlépi a halál kapuját, egy másik szent ember foglalja el a helyét. A barlangban csodálatos rajzok és információ-töredékek láthatók. Elmondok közülük kettőt – ami csupán kettő a számtalan falrajz közül.

 

Először is az ég legfényesebb csillagáról (szemmel látható magnitúdója a 2.ábrán) – a manapság Szíriusz A-nak nevezett Szíriusz csillagról szólok. Ha felnézünk az Orion-öv csillagsorára, és szemünkkel követjük a balra lefelé haladó egyenest, megpillanthatjuk a hatalmas Szíriusz A csillagot. Ha a felfelé tartó egyenest követjük, körülbelül kétszer olyan távolságra a Fiastyúkot láthatjuk meg. A dogon barlangban található rajzok egy másik, a Szíriusz körül keringő csillagot is bemutattak. A dogonok igencsak pontosan ismerik ezt a csillagot. Azt mondják, hogy mérhetetlenül régi, igen kicsi, és szerintük az „univerzum legnehezebb anyaga” alkotja (ami közel áll az igazsághoz, de nem teljesen korrekt).

 

Állításuk szerint, ötven évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a kis csillag megkerülje a Szíriuszt. Ugyancsak részletes beszámoló. Az asztronómusoknak 1862-ben sikerült megerősíteni a Szíriusz B, egy ún. fehér törpe létezését, és csak tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt tudták a többi adatot alátámasztani.

 

A csillagok sok tekintetben hasonlítanak az emberre. Ugyanúgy személyiséggel és meghatározott tulajdonságokkal rendelkező élőlények, mint mi vagyunk. A tudomány nyelvén szólva növekedési stádiumokon mennek keresztül. Olyan hidrogén napként születnek, mint a mi Napunk – ami esetében két hidrogén atom egymással kapcsolódva egy fúziós reakció során héliumot hoz létre. E folyamat teremti mindazt az életet és fényt, ami bolygónkat beragyogja. Amint a csillag érettebb életszakaszok felé halad, egy másik fúziós folyamat veszi kezdetét – a hélium-reakció – amely során három hélium atom egyesül és szénatomot hoz létre. Ez a növekedési folyamat tovább folytatódik különböző stádiumokon keresztül, mígnem eljut az atomtáblázat bizonyos szintjére, és elérkezik átlagos élettartamának végéhez. Élete végén, amennyire tudjuk, egy csillag két alapvető dolgot tehet. (Pulzárokkal és magnetárokkal kapcsolatos újabb adatok szerint más választási lehetőségek is léteznek.) Felrobbanhat, és új szupernóvává, hatalmas hidrogénfelhővé válhat, mely új csillag-gyermekek anyaméhévé lesz. Vagy pedig nagy sebességgel ún. vörös óriássá tágulhat – ez nem más, mint egy hatalmas robbanás, amely minden bolygóját elnyelve és felégetve elpusztítja az egész rendszert, majd hosszú ideig kitágult állapotban marad. Ezután lassan kicsiny kivénhedt csillaggá, ún. fehér törpévé esik össze. A tudósok által felfedezett, Szíriusz körül keringő bolygó egy ilyen fehér törpe, ami teljesen megegyezik a dogonok állításával. Később a tudósok megvizsgálták a bolygót, hogy kiderítsék, tényleg az „univerzum legnehezebb anyagából” áll-e. A körülbelül húsz évvel ezelőtt végzett eredeti számítások meghatározása szerint az égitest súlya hozzávetőleg 2000 font/köb-hüvelyk (1 font = 453,6 g; 1 köb-hüvelyk = 2,54 köbcentiméter). Természetesen már ez is épp elég nehéz anyagnak számít, azonban a tudomány jelenlegi állása szerint az előbbiek meglehetősen óvatos becslések voltak. A legújabb értékelések (számítások) a csillag súlyát 1,5 millió tonna/köb-hüvelykre becsülik! A fekete lyukakon kívül valóban ez tűnik az univerzum legnehezebb anyagának. Ez azt jelenti, hogy ebből a fehér törpéből, a Szíriusz B-ből egy köbhüvelyk nagyságú darab másfél millió tonnát nyom, s ha ráhelyeznénk, azonnal áthatolna bármin. Továbbhaladna a Föld középpontja felé, s annak mágneses magján keresztül lengene oda-vissza, míg a súrlódás végül meg nem állítaná a középpontban.

 

Azonkívül, az asztronómusok a Szíriusz B, Szíriusz A körül végzett keringési idejét 50,1 évben határozták meg. Ez semmi esetre sem lehet véletlen egybeesés! A dogon törzs által megállapított adatok ehhez túl közel vannak, ehhez túl konkrétak. Akkor hát hogyan juthatott egy ősi, primitív törzs ilyen részletes információk birtokába egy olyan csillagról, melynek súlyát a tudósok csak ebben a században határozták meg?

 

Ezek az adatok a dogonok ismeretének csupán egy részét képezik. Naprendszerünk más bolygóiról is tudomásuk volt – beleértve a Neptunuszt, Uránuszt és a Plútót is-, amelyeket mi csak mostanában fedeztünk fel. A törzs tagjai pontosan tudták miként festenek ezek a bolygók az űrből megközelítve, ám erről mi csak az utóbbi években szereztünk tudomást. A vörös- és fehérvérsejtekről is tudtak, és az emberi testről mindenféle olyan fiziológiai ismeretekkel rendelkeztek, amelyeket az orvostudomány csak napjainkban fedezett fel. Mindez egy „primitív” törzstől!

 

Természetesen elküldtek egy tudós csoportot, hogy fényt derítsen arra, vajon honnan származik a dogonok tudása. Nos, lehet, hogy ez nagy hiba volt ezektől a kutatóktól, mert amennyiben elfogadták, hogy a dogonok tényleg birtokában vannak ennek az ismeretnek, azt is el kell fogadniuk hogy hogyan jutottak hozzá. A kérdésre, hogy „Honnan tudjátok ezt?” a dogonok azt felelték, hogy a barlangjuk falain lévő képek világosították fel őket erről. A rajzokon egy repülőcsészealj látható – amely külsőre olyan, mint az a bizonyos nagyon is ismerős forma felhők közül jön elő”, és három lábon landol a földön. Majd a rajzok szerint az űrhajóval érkezett lények egy nagy lyukat ásnak a földbe, megtöltik vízzel, kiugratlak az űrhajóból és feljönnek a víz felszínére. Nagyon hasonlítanak a delfinekre; s tulajdonképpen az is lehetséges, hogy valóban delfinek, biztosak azonban nem lehetünk benne. Ezután kommunikálni kezdtek a dogonokkal. Leírták honnan jöttek, és átadták a dogonoknak mindazt a tudást, aminek most birtokában vannak.

 

Így mondták a dogonok. A tudósok csak ültek ott némán. Majd végül így szóltak: „Neeem, mi ezt meg sem hallottuk.” S mert a hallottak nem illettek bele semmilyen, általuk eddig ismert elképzelésbe, egyszerűen besöpörték agyuk egyik eldugott zugának szőnyege alá. A legtöbb ember, beleértve a tudósokat is, nemigen tud mihez kezdeni az efféle tényekkel. Rengeteg hasonló információval találkozhattunk már, de egyszerűen semmit sem tudunk kezdeni velük. Mivel nem találunk módot arra, hogy ezt a rendkívüli információt beépítsük az általunk ismertnek hitt világképbe, csak félredobjuk valahová – mert ha megtartjuk, más elméletek nem állják meg a helyüket többé.

 

Íme, még egy dolog amiről a dogonoknak tudomásuk volt. Ez a kis rajz barlangjuk falán látható (2.ábra), de a tudósok nem igazán tudták mi a csuda lehet… míg a számítógép segítségével ki nem számították a Szíriusz A és a Szíriusz B pályáját. Ez a dogon barlangban látható minta megegyezik azzal a pályával, amelyen – amint az a Földről megfigyelhető – a Szíriusz B halad a Szíriusz A körül egy meghatározott időintervallumban, amely történetesen 1912 és 1990 közé esik. Delfinek vagy bárki mások voltak is, azok a lények ezt a jelenkori diagramot/időintervallumot adták meg a dogonoknak legalább 700 évvel ezelőtt. Miután ez a rejtély számomra megvilágítást nyert, felfedeztem, hogy mind az 1912-es mind pedig az 1990-es rendkívül fontos év volt. A két évszám között eltelt időszak tekinthető talán az eddigi legfontosabb periódusnak bolygónk történetében. 1912-ben kezdődtek meg az időutazással kapcsolatos kísérletek, csakúgy, mint az ember és a földönkívüli szürkék között végzett kísérletek.  1990-ben fejeződött be a Földet körülvevő aszcenziós rács elkészítése. Természetesen még sok más esemény történt ez alatt az időszak alatt. Határozottan profetikusnak tekinthetjük azonban azt a tényt, hogy a dogonok falán lévő rajzok hajszálpontosan ezt a periódust jelölték meg.

Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

 

Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai