1994-ben találták meg a maradványait annak a maja uralkodónőnek, akit most DNS-vizsgálatoknak vetettek alá, hogy megbizonyosodjanak róla, ki is volt valójában. A kutatóknak a DNS-vizsgálat segítségével sikerült még egy lehetséges személyt kizárniuk, méghozzá Muwaan Matot, Pakal anyját – olvasható a Past Horizons régészeti hírportálon. Kizárásos alapon a régészek megállapították, hogy a Vörös Királynő nem más, mint Tz’ak-b’u Ajaw, Pakal felesége, az utolsó maja uralkodó nagyanyja.
Kérdések:
Miért nem esik szó a csontváz méreteiről a filmben és egyéb publikációkban?
Miért nem esik szó a koponylemezek számáról a nyújtott koponyán?
Miért nem nyilvánvaló, hogy a királynő fejének méretarányos modellje sokkal nagyobb, mint egy emberi fej?
A Vörös királynő koponyája egyértelműen nyújtott!
A koponyalemezek számáról a filmsorozatban nincs szó, sem az írott sajtóban.
A fogazatában stroncium izotópot találtak, ami nagyon meglepte a kutatókat. A stroncium izotóp mennyisége Pakaléban 50%, a királynőében 77%.
Véleményük szerint a nő nem Palenque-ből illetve környékéről származik.
A stronciumról pedig ezt kell tudni:
„A stroncium az alkáliföldfémek csoportjába tartozik. A rendszáma 38, a vegyjele Sr. Ezüstfehér, nyújtható reakcióképes fém. Keményebb, mint a nátrium, de lágyabb, mint a kalcium. Levegőn állva oxidálódik. A természetben a cölesztin és a stroncianit ásványokban fordul elő. A kalcium kísérője. A Föld 23. leggyakoribb eleme. A radioaktív 90Sr izotóp (felezési ideje 28,9 év) az urán maghasadásakor és atomrobbantásokkor keletkezik. Veszélyes, mert beépülhet a csontokba és sugárkárosodást okozhat.”
A Vörös királynő koponyája egyértelműen nyújtott!
A koponyalemezek számáról a filmsorozatban nincs szó, sem az írott sajtóban.
A fogazatában stroncium izotópot találtak, ami nagyon meglepte a kutatókat. A stroncium izotóp mennyisége Pakaléban 50%, a királynőében 77%.
Véleményük szerint a nő nem Palenque-ből illetve környékéről származik.
A stronciumról pedig ezt kell tudni:
„A stroncium az alkáliföldfémek csoportjába tartozik. A rendszáma 38, a vegyjele Sr. Ezüstfehér, nyújtható reakcióképes fém. Keményebb, mint a nátrium, de lágyabb, mint a kalcium. Levegőn állva oxidálódik. A természetben a cölesztin és a stroncianit ásványokban fordul elő. A kalcium kísérője. A Föld 23. leggyakoribb eleme. A radioaktív 90Sr izotóp (felezési ideje 28,9 év) az urán maghasadásakor és atomrobbantásokkor keletkezik. Veszélyes, mert beépülhet a csontokba és sugárkárosodást okozhat.”
A vörös királynő fejének rekonstruált, élethű, méretarányos modellje:
A filmet itt lehet megnézni (7 részben):
615-től 683-ig uralkodott Palenque leghatalmasabb királya, Kin Pakal – a Nap Pajzsa – aki anyja, Zik-Kuk királynő régenssége mellett, 12 évesen került a trónra. 624-ben Oktán hercegnővel kötött házasságából két fia született. Közel 70 éves uralkodása alatt a város vallási központtá fejlődött azáltal, hogy a természet körforgásán alapuló ősi rítusokat a maja misztikába emelték. Palenque piramistemplomokkal gazdagodott. A legjelentősebb templom (a Feliratok tempoloma) a dinasztia dicsőségét hirdette, s egyben a király sírboltjaként szolgált; ezért míves stukkókkal, domborművekkel és vésett kőlapokkal díszítették. Pakal halála után fiaira szállt a hatalom. Uralkodásuk alatt a város megtartotta vezető vallási szerepét és tovább fejlődött: új épületeket emeltek és néhány meglévőt kibővítettek. A már megfejtett hiroglifák tanúsága szerint, Palenquet a 8. század elejétől sorozatos támadások érték. 711-ben a szomszédos Toniná betörése során a király, K’inich K’an Joy Chitam II (Pakal ekkor már idős kisebbik fia), börtönbe került és nyoma veszett. Palenque 10 évre uralkodó nélkül maradt. 722-ben a királyi család egyik mellékági leszármazottja K’inich Ahkal Mo’ Nab’ III megkoronázásával, egy új dinasztia került hatalomra. Az új király, fia majd unokája uralkodásának idejét zavargások és háború jellemezte. A század végén 799-ben Palenque elesett és Pomona városállam fennhatósága alá került . 835-ben a várost elhagyták lakói, és fokozatosan benőtte az őserdő.
A város elnéptelenedésére többféle magyarázat született. Kezdetben azt feltételezték, hogy a túlnépesedés és az aszály miatt élelmiszerhiány alakult ki . Újabban az az elfogadott nézet, hogy a paraszti tömegek fellázadtak a papi osztály ellen (a király egyben főpap is volt), mert elfogadhatatlannak tartották azok előjogait és az emberáldozatokat.
Palenque – feltételezett eredeti nevén B’aakal – maja romváros Mexikóban; amely a 7. században vált vallási központtá és Kin Pakal király uralkodása (615-683) idején élte virágkorát. 835-ben a város elnéptelenedett és fokozatosan benőtte az őserdő.
Az egykor 15 négyzetkilométer területű Palenque romjainak nagy része még ma is feltáratlan. Kiemelt szerepét az adja, hogy az eddig restaurált szertartási központ (a Palota, a Feliratok temploma, a Kereszt temploma, a Leveles kereszt temploma és a Naptemplom – az ún. Főcsoport épületegyüttes) romjai között találtak rá a maja művészet eddig feltárt legjelentősebb alkotásaira, és a maja írásbeliség leghosszabb szövegemlékére. „Az ősi maja városban található legjelentősebb épületeket kívülről hieroglif feliratok borítják, melyeket csak nemrégiben sikerült dekódolni, s ezek ismeretében már van esély arra, hogy a tudósok megfejtsék a Palenque és lakóinak történelmét korábban körüllengő rejtélyek jelentős hányadát.” A város és a környező nemzeti park 1987 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.
Palenque az őserdő szélén, Chiapas megye első magaslatain fekszik, Ciudad del Carmentől mintegy 130 kilométerre délre. A városon átcsörgedező keskeny folyó, az Otulum, az Usumancita mellékfolyója, amely átszeli a Tabasco-síkságot és a Mexikói-öbölbe torkollik.
Az ősi város lakói a maja civilizációhoz tartoztak, amely i. sz. 250 körül jelent meg Mexikóban és Közép-Amerikában. Palenque – a yucatáni Chichén Itzá, vagy a guatemalai Tikalhoz hasonlóan – önálló városállam volt. A város igazi nevét nem ismerjük, a Palenque nevet később, a spanyol hódítás idején kapta. 1567-ben Pedro Lorenzo de la Nada atya fedezte fel az erdővel benőtt város romjait, amelyet a környékbeliek Otolum néven említettek; – jelentése szabadfordításban „vidék erős házakkal”. De la Nada ez alapján adta a városnak a Palenque nevet, amelynek jelentése spanyolul ’cölöpsor, oszlopkerítés’ (a spanyolba a katalán palenc szóból került, amelynek töve a latin palus, ’bot, pálca, rúd’ jelentésű szóra vezethető vissza).
Más források szerint a Palenqe nevet a városromok peremén épült Santo Domingo de Palenque nevű mezőgazdasági település után kapta.
A templomromok között talált hieroglifák alapján a kutatók szerint a város eredeti neve B’aakal vagy B’aak volt. A név jelentését tekintve nincs egységes álláspont: egyes kutatók szerint a B’aakal szó a B’aak („Csont”) melléknévi formája, mások viszont a hieroglifákban többször is megjelenő b’aakal ajaw (BAK-la AJAW) frázis alapján úgy tekintik, hogy a név az uralkodó hatalmasságát leíró ajaw („uralkodó”) szó egyik formája.
A város korai története a múlt homályába vész, de modern kori „archeológiai kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy Palenque körzete már a kései preklasszikus korban, azaz i. sz. 150-250 között benépesült.” A település első név szerint ismert uralkodója K’uk’ B’ahlam (431-435) az ún. Toktan Ajaw dinasztia alapítója volt. A király és utódai nevén kívül a város 5. és 6. századi történelméről semmit sem tudunk, mert 599-ben Calakmul városállam harcosai megszállták Palenquet, amelynek visszafoglalásáért közel 12 éven át háború folyt; a harcok során a város jelentős része elpusztult. Palenque ma ismert formája a 611-ben megkezdett újjáépítés során alakult ki – a város „kulturális és építészeti értelemben az i. sz. 615 és 800 közötti időszakban érte el virágkorát. Ekkor épültek fel a település legfontosabb létesítményei és ebből az érából származnak azok a szövegemlékek, amelyek a város uralkodóinak nevét és cselekedeteit örökítették meg.
A maják fő építészeti alapanyaga az üledékes mészkő és a fa volt. A maja kőfaragók nyílt kőbányákból fejtették ki a köveket. A tömbök tartós illesztéséhez és az épületek díszítéséhez az „égetett és utána vízzel oltott meszet homokkal és kőzúzalékkal keverték össze … amit habarcsként kővel dolgoztak fel és a levegőn megkeményedve egy betonhoz hasonló merev anyaggá alakítottak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Forrás: Magyar Nyelv (facebook)
