Válaszd ki a hegyet, amit meg akarsz mászni

Ne hagyd, hogy mások véleménye vezessen, amikor olyanokat hallasz, hogy „ez szebb” vagy „az könnyebb”. Sok energiádba és lelkesedésedbe fog kerülni, hogy elérd a célod, úgyhogy egyedül te vagy a felelős érte, és biztosnak kell lenned a dologban.

 

A hegyet sokszor messziről látjuk: szép, érdekes, tele van kihívásokkal. De amikor meg akarjuk közelíteni, mi történik? Utak veszik körül, erdők állnak közéd és úti célod közé, és ami a térképen egyszerű volt, a valóságban bonyolulttá válik. Próbálj ki minden utat, ösvényt, és a végén odaérsz a meghódítandó csúcs elé.

Bármilyen kivételesnek gondolod is magad, mindig akad valaki, akinek ugyanazok voltak az álmai, és olyan nyomokat hagyott maga után, amelyek megkönnyítik az előrejutást: helyeket, ahova a kötelet erősítheted, ösvényeket, letört gallyakat. A mászás a tiéd, a felelősség is, de ne feledd, hogy mások tapasztalata sokat segíthet.

 

Amikor elkezded megmászni álmaid hegyét, figyelj a környezetedre. Természetesen vannak szakadékok. Vannak alig észrevehető repedések. Vannak kavicsok, amelyeket olyan simára csiszoltak az időjárás viszontagságai, hogy csúsznak, mint a jég. De ha mindig tudod, hova teszed a lábad, észreveszed a csapdákat, és ki tudod kerülni őket.

 

Persze, kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.

Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll a rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz, és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább.

 

Ne ismételgesd egész idő alatt, hogy „megcsinálom”. A lelked már úgyis tudja ezt. Inkább arra használná a hosszú gyaloglást, hogy gyarapodjon, végignyúljon a horizonton, fölérjen az égig. A megszállottság egyáltalán nem segít a célod elérésében, csak elveszi a hegymászás örömét. De figyelem: azt se ismételgesd, hogy „ez nehezebb, mint gondoltam”, mert ezzel elveszíted a belső erődet.

 

A csúcsra vezető út mindig hosszabb, mint gondolnád. Ne áltasd magad: eljön az a pillanat, amikor kiderül, hogy az, ami közelinek látszott, még nagyon messze van. De mivel te felkészültél a tovább haladásra, ez már nem okoz igazi gondot.

 

Sírj, tapsolj, kiáltsd világgá, hogy sikerült, engedd, hogy a szél odafönt ( mert odafönt mindig fúj a szél ) kitisztítsa az elmédet, nyisd ki a szemed, porold le a szíved. De jó érzés, mert ami nemrég még csak álom volt, távoli ábránd, most már életed része, mert sikerült.

 

Használd ki, hogy fölfedeztél egy olyan erőt, amit nem ismertél, és fogadd meg magadban, hogy mostantól életed végéig használni fogod. Ha gondolod, ígérd meg azt is, hogy egy másik hegyet is megmászol, és új kalandra indulsz.

 

Igen, meséld el a történeted. Oszd meg a tapasztalataidat. Mondd el mindenkinek, hogy lehetséges, és mások is felbátorodnak, hogy szembenézzenek a saját hegyükkel.