Spiritualitás II.: A spiritualitás és a pénz 1.rész

Ez a téma mindenkinek kényes. Ha spirituális, ha nem. Hiszen mindenki a földi lét során szeretne mindent megtenni a családjáért és természetesen a saját létbiztonságáért. De vajon mennyire kell, vagy szükséges az anyagi javakra koncentrálnunk? A spiritualitás egyenlő a szegénységgel és a nincstelenséggel?

A pénz ítélete I. 

A vallások mind elítélik a pénz, mert szerintük a pénz a „gonoszhoz” tartozik és ezzel együtt a spiritualitás ellensége is.
Szóval a pénz mindig a főbűnös, bármiről is legyen szó.
Erre a legjobb példa Diogenész, akinek állítása szerint csak erélyes élettel lehet elérnünk a boldogságot. Az erélyes élet pedig az, ha megszabadulunk minden fölösleges anyagi javunktól. Diogenész annyira gyűlölte és megvetette a pénzt, hogy a piactérre költözött és egy hordóban lakott. Szemétből kukázott ételt és hólevet ivott télen víz gyanánt. 

A pénz ítélete II. – Spirituálisok körében 

Sokszor akadtam bele olyanokba az utam során, akik úgy vélekednek, hogy ha valaki spirituális, akkor mivel mi is ingyen kapjuk a tudásunkat, akkor nekünk is ingyen kell adnunk.
Igen ám, csak hogy a tudásunkat gyakran nagyon sok gyakorlással „nyerhetjük” vissza. És sokaknak segítségre van szükségük, hogy „újraemlékezzenek” ezekre a dolgokra, képességekre, hogy előhozzák magukból. Az pedig nincs ingyen a mai világban. Sőt… sok esetben súlyos pénzeket kérnek mindezekért cserébe.
Szóval ezzel egyet is értenék, hogy adjuk ingyen a tudásunkat… HA nem olyan világban élnénk, amilyenben most vagyunk.
A boltba sem fog senki úgy bemenni, hogy ingyen bevásárol, csak azért, mert szüksége van valamire.

A spiritualitás egyenlő a nincstelenséggel? 

Sok személy úgy vélekedik erről, hogy a spirituális élet egyik alapja az, hogy ne kérjünk pénzt semmiért, mert a pénz „rossz” és nem vezet el a megvilágosodáshoz. Nem szolgálja úgymond a fejlődésünket.
Én spirituális szemmel úgy látom ezt, és úgy gondolom, – ahogy többek között Drunvalo is – hogy a pénz és a spiritualitás igenis megfér egymással. Nem kell ahhoz szegénynek lenned, hogy spirituális legyél, vagy ezt az életvitelt éld. Tekints a pénzre inkább úgy, mint egy eszközre.

 

A pénz, mint energia 

Ahogy az univerzumban minden energiából áll, így a pénz is egyfajta energia. És én ennek is tekintem. Energiának és eszköznek. A pénz is csak egy emberi kitaláció, amit az emberek tesznek „értékessé”.
Attól, hogy valaki gyógyító, vagy egyéb spirituális tevékenységet végez, tanfolyamokat, előadásokat tart, nem jelenti azt, hogy nem jár érte fizetség. Mind a segítségnyújtás, a gyógyítási folyamatok (fizikálisan is, és szellemileg is), mind a szervezés  – előadásoknál, vagy tanfolyamoknál – pénzbe kerül, de ami a leglényegesebb: Energiába. Vegyük csak a terembérlést, hangosítást, egyéb kiadásokat.
Ne tekintsük kevesebbnek azokat, akik szellemi tevékenységet végeznek. Semmivel sem érnek kevesebbet, mint azok, akik napi 8 órában dolgoznak más tevékenységi körben.

Ingyen kapunk mindent Istentől 

A művészek is ingyen kapták a tehetségüket Istentől, még sem adják ingyen. Lehet egy művész akár festő, akár szobrász, akár képregény rajzoló, akár fotós, vagy készíthet bábukat, ajándéktárgyakat… Senki sem várja el a zenészektől, énekesektől, vagy a színészektől sem, hogy ingyen adjanak előadásokat.
De említhetném az írókat is, akik fantáziájukkal, történeteikkel szépítik meg, és teszik teljessé az emberek szürke hétköznapjait. Szellemi tevékenységet végeznek nap mint nap és senki sem kéri rajtuk számon.

Hallgassunk az intuíciónkra! 

A mai világban egyes emberek kihasználják a spiritualitás adta lehetőségeket üzlet szerűen. MLM cégeket üzemeltetnek (pl. pph-kat,”Nyílt akadémiákat”..) vagy próbálják átverni az embereket (itt nem fogom most kiírni, de mindenki ismeri a tévés ezósokat is…) Sajnos éppen az ilyen csalók miatt fordulnak el az igazi spirituális személyektől, gyógyítóktól, vagy tanítóktól az emberek. Mert ilyenekkel találkoznak úton útfélen. Tévében vagy éppen a közösségi oldalakon reklámozva a cégüket (Többségüket én inkább elküldeném eladónak, vagy bármilyen más munkát végezni, mert az ilyen álspirituális személyeknek annyi közük van a valódi spiritualitáshoz, mint nekem a repülő vezetéshez.)
Szóval ha spirituális szolgáltatást szeretnénk kérni, mindenképp érdemes a belső hangunkra hallgatni, a megérzéseinkre, intuíciónkra, és eképpen válasszuk ki a személyt is, akihez fordulunk.

Szolgáltatás pénzért 

Az emberek felháborodnak, ha spirituális tevékenységért pénz kérnek/kérünk. Akinek ez a hivatása és ezt csinálja főállásban, annak ez a munkája. A csekkek ugyanúgy jönnek, ugyanúgy kell enni, ruházkodni… az állam pedig senkinek sem jótékonykodik, de az égből sem fog pénzeső hullni.
Viszont mindenkinek joga van fizetséget kérni a munkájáért. Legyen az fizikai vagy szellemi tevékenység. Mi lenne, ha azt mondaná valaki, hogy dolgozz ingyen, és hónap végén nem kapsz fizetést érte? Felháborodnál.
Hogy amit spirituálisként nyújtunk az nem ugyanaz? Dehogynem.
Te kedves olvasó és minden ember, aki dolgozik, a tudását adja másoknak, hogy segítsen. Lehetsz eladó, pincér, cipész… bármi. Ugyanúgy idegeneknek segítesz nap, mint nap. Tudásod legjavát nyújtod.
Ha dolgozol, akkor az neked is energia. Ha az energiáddal másokat segítesz, akkor cserébe kapnod is kell valamit (univerzális törvény). Ha nem kapsz érte semmit, akkor az energiád, amit „befektettél” nem kerül vissza hozzád. Így a nap végére úgy érzed majd magad, mint egy lufi, ami leeresztett.
Tegyük fel, hogy egy spirituális személy/tanító elmegy dolgozni, hogy az embereket ne zavarja az, hogy pénzt kér a segítségnyújtásért, gyógyításért, a tudásáért, amit átad… Reggel 8-tól este 6-ig dolgozik. (Abba inkább bele se menjünk, hogy mi van akkor, ha kereskedelembe helyezkedik el, mert akkor napi 12 óra+.) Haza esik… szeretne vacsorázni, lefürdeni, pihenni egy kicsit. És még akkor a családdal is foglalkozni. És akkor már ott tartunk, hogy késő este van, és semmi ideje nem marad a valódi elhivatottságához.

Az idő pénz 

Fizetség a múltban 

Néhány templomban még a belépésért is fizetni kell. Nem beszélve az egyházadóról.

Egyiptomban a papok is meg voltak „fizetve”. Élelmiszert, ruhát kaptak… /esetleg lakhelyet is/.
De nyúljunk vissza még régebbre.
Jézus is kapott fizetséget. Milyen formában és hogyan? Mikor Jézus a tanítványaival ellátogatott egy házba, akkor ott megvendégelték őket. Kaptak ennivalót, innivalót és még útravalóra is adtak nekik.

 

A valódi tudás nem adható el 

Szokták mondani egyesek, hogy a tudást nem lehet eladni, nem lehet pénzért megvenni. A spirituális tanítóktól nem a tudást veszed meg, hanem magát a rád fordított időt, és azt, amit át tud neked nyújtani. A tanításokat, amit kapsz, viszont neked kell alkalmaznod, gyakorolnod, megtanulnod. Helyetted senki nem teheti meg.
Ez hasonlítható ahhoz is, amikor művészetet (vagy bármi mást) tanul valaki. Nem a tanár tehetségét és tudását veszi meg, hanem csak a ráfordított időt. Utána már a te gyakorlásodon múlik minden…

A végére egy személyes megjegyzés: Én személy szerint eddig mindig ingyen segítettem mindenkinek, ingyen tanítottam, és adtam tovább szeretettel a tudásom másoknak eddigi tapasztalataim alapján. Viszont természetesen mint művész, én sem adhatom az elkészült műveimet ingyen senkinek, és természetesen amiért tőlem is pénz kérnek azt én is pénzért kell, hogy adjam. Viszont a pénz ahogy kifejtettem csak egy eszköz és energia.
Próbáljatok rá eképpen nézni a mindennapokban.
(Folyt.köv)