Miért azonosítjuk magunkat a testünkkel?
Oldalakat írhatnánk a személyiségünk sokféle árnyalatáról: milyen típusú emberek vagyunk, milyen hajlamokkal, álmokkal, törekvésekkel rendelkezünk, milyen tapasztalataink vannak. Ám mindaz, amire sajátunkként hivatkozunk – a testünk, az elménk, az érzelmeink –, nem az, ami esszenciálisan vagyunk.
Ha ez túl sok lenne egyszerre, akkor egyszerűsítsük le a dolgot! Semmi sem állandó, amit érzékelünk, beleértve a testünket is. Az vagyunk, aki szemléli az időt, a tárgyakat, sőt a gondolatokat és az érzelmeket is. Az érzékszerveken keresztül képesek vagyunk megfigyelni mindent, amit életként, megnyilvánulásként, létezésként érzékelünk.
A belső érzékelés és az én tudatossága
A szemek mögött, a gondolatok, érzelmek és emlékek birodalmában a belső érzékelés szeme észleli mindezt. Az az érzet, hogy egy bizonyos személyként létezünk, szintén észlelődik.
Függetlenül attól, hogy az érzékelés tárgya fizikai, és ily módon szín, forma és méret szerint meghatározható, avagy valami finomabbként, például gondolatként, érzésként vagy érzetként észlelhető, minden esetben jelenségekről van szó, amelyeket az „én” érzete érzékel.
Először az „én” érzetének kell meglennie. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a létezés hatalmas játékához hozzáférést biztosító jelszó. Csak az „én” után következik a „te” és a „többiek” – a világ, a barátok, az oktatás, a vágy, a vallás és a többi.
Ki vagy mi az „én”?
Most tehát azt a kérdést kell feltenni: mire utal az „én”? Ki vagy mi az „én”? Amikor ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel, ne egy szóbeli vagy mentális választ keressünk, és ne bízzunk annyira az elmében és a tanult tudásban sem! Inkább befelé figyeljünk, és nézzük meg, mire mutatnak ezek a szavak!
A „kettősség nélküli” bölcsessége arra hív, hogy te magad fejtsd meg, valójában mi is az „én” – vajon az-e, aminek feltételezed vagy képzeled.
A személyiség, mint gondolati koncepció
A legtöbb ember egyértelműen személyként érzékeli önmagát, és meggyőződése, hogy ő maga határozza meg a saját tapasztalásait, és ismeri a saját valóságát. Ez egy bizonyos fokig igaz lehet, ám ez csak az igazság egy szelete, relatív igazság. A mélyebb igazság az, hogy a tudat vagy, amelyen belül megjelenik önmagad képzete, amint éled az életet, és tudatossággal rendelkezel.
Más szóval: a „személy”, akinek tartjuk magunkat, egy gondolat, amely a tudatosságunkban merül fel a tudatosság kifejeződéseként. Ennek a gondolatnak sok más gondolata van önmagáról, például: test vagyok, amelynek tudatossága van, és amely önálló életet él.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
