Ha vannak olyan meggyőződéseink, amik a méltatlanságról szólnak, életünk minden területén meg fognak jelenni. Hogy feloldjuk őket, mögéjük kell néznünk. Abraham-Hicks spirituális tanító azt mondja: „Egy meggyőződés tényleg csak egy gondolat, amit folyamatosan gondolunk.” A félelmen alapuló gondolatok, melyek végül a méltatlanság érzésébe torkollnak, gyakran már gyerekkorunkban megjelennek. Gyermekként a világ olyan tapasztalatokkal szembesít minket, amelyek elválasztanak minket saját értékességünk tudatától. Ennek következtében olyan gondolatok alakulnak ki bennünk, hogy nem vagyunk elég jók, hogy mások vagyunk, mint a többiek, vagy hogy nem vagyunk biztonságban. Ha nem sikerül teljes mértékben feldolgoznunk ezeket a félelemalapú gondolatokat, történetté alakulnak át, amik újra és újra ismételve meggyőződéssé válnak. Nem számít, látszólag mennyire volt boldog vagy elképesztően fájdalmas a gyermekkorunk, korai tapasztalataink befolyásolják az életünket.
Amikor közelebbről is megvizsgáljuk ezeket az élményeket, egy olyan szót fogok használni, ami nagyon ijesztő lehet. Ez a szó a trauma. Vannak traumák, amiket nagy T-vel írunk, és vannak olyanok, amiket kis t-vel. Az emberek a traumát általában igen fájdalmas eseményekkel azonosítják, mint amilyen a szexuális és a fizikai bántalmazás, a súlyos elhanyagolás vagy egy családtag halála – csupa nagy T-vel írt Traumával.
Nagy T-vel írt Traumák akkor történnek, amikor valaki többször is ki van téve különböző traumatikus eseményeknek, melyek általában erőszakos természetűek. Ezek lehetnek természeti katasztrófák, fizikai sérülések, kórházi kezelések, iskolai erőszak vagy valamilyen veszteség. A korai gyermekkorban átélt traumák a születésünktől hat éves korunkig bekövetkezett fájdalmas eseményeket foglalják magukban.
A kis t-vel írt traumák ezzel szemben olyan rendkívül megrázó, ám fenyegetést nem jelentő tapasztalatok, amik általában felderítetlenül maradnak. A kis t-vel írt traumák közé tartozik az iskolai zaklatás, egy háziállat halála, az érzelmi bántalmazás vagy zaklatás, vagy egy fontos kapcsolat elvesztése.
Spirituális szempontból a gyermekkorban átélt fájdalmas tapasztalatok törést okoznak a bennünk rejlő szeretethez (vagy Istenhez) fûződő energetikai kapcsolatunkban. Minden kis (vagy nagy) törés, például egy iskolai zaklatás vagy a bizonytalanság érzése, egyre jobban elszakít minket a szeretet forrásától. A nagy T-vel írt Traumák bizonyos eseteiben a törések olyan súlyosak lehetnek, hogy a gyermek folyamatos félelemben él. A törések összeadódnak, s egyre jobban eltávolítanak minket a lélektől és a szeretettől. Nem számít, látszólag mennyire volt boldog vagy elképesztően borzalmas a gyermekkorunk, mindannyiunknak voltak olyan tapasztalataink, fájdalmas élményeink, amelyek befolyásolják az életünket.
