Hogyan formáljuk saját sorsunkat?

Bár Isten teremtett minket, mi magunk alkotjuk meg önmagunkat; mi vagyunk saját sorsunk tervezői és építőmunkásai. Örömeink először a képzeletünkben kelnek életre, majd a gondolatok erejének segítségével nyilvánulnak meg fizikai szinten is. A szomorúság, a betegség, a kudarc mind a félelemből és a negatív gondolkodásból ered, mi magunk vonzzuk be az életünkbe – mindig. Nélkülözés, betegségek, balszerencse, balesetek és katasztrófák sújtanak minket; mindannyiunknak megvannak a sajátos félelmeink, de vajon milyen alapjuk van e félelmes gondolatoknak? Semmilyen! Hamis látszatokból, örökségünkből, környezeti tényezőinkből, meg faji tudatosságunkból fakadnak, és egyiküket sem a helyes gondolkodás szüli – ezek a rossz megjelenési formái.

Hogyan lehetünk úrrá a negatív gondolatokon?

Semmiképpen sem ellenállás által, mert az ellenállás a rossz valódiságára utalna, és a rossz önmagában soha nem lehet valódi. Azt tartjuk rossznak, ami nem vezet jó eredményre. A viszályt és boldogtalanságot okozó tettekre pedig a „bűn” szót használjuk. A rossz és a bűn nem okok, hanem okozatok, és nem tekinthetők princípiumoknak. Minden alapelv jó – csak akkor követünk el bűnt, csak akkor bukunk el, ha nem megfelelő módon alkalmazzuk ezeket az alapelveket.

Igazságkeresés és a bőség megértése

Sokszor azért akadnak nehézségeink, mert nem ismerjük az igazságot. Hajlamosak vagyunk megfontolás nélkül elfogadni a legkülönbözőbb doktrínákat és indokokat. Ám csak azért, mert korábban azt tanultuk, hogy szükségképpen létezniük kell gazdagoknak és szegényeknek, s hogy ebben a siralomvölgyben a gyötrelmek és megpróbáltatások hozzá tartoznak előre megszabott végzetünkhöz, még semmi okunk továbbra is osztani e nevetséges nézeteket.