Hajnalhozók: A játék lényege
Az elkövetkező idők túléléséhez elengedhetetlenül szükségessé válik a gondolatkivetítés vagy a szupertudatosság fogalmának ismerete. A szupertudatosság most csak egy szó számotokra. Ez a fogalom még nincs bennetek, mert még nem tudjátok felfogni, hogy ennyire összhangban vagytok, és ekkora tudással vagytok felvértezve. De ez az irány, amerre a fejlődésetek közben haladtok. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudat efféle áthelyeződése végigsöpörhet a bolygón, és azt szeretnék, ha ez nem történne meg. De már megtörtént. Visszajöttünk a múltatokba, hogy erről biztosítsunk benneteket.
A gondolat az első. A megtapasztalás mindig utána következik. Soha nincs fordítva – vagyis nem lehetséges, hogy először jön létre a tapasztalat, amely köré aztán felépíted a gondolataidat. A tapasztalataid mindig azt tükrözik, amit gondoltál.
A legfontosabb a tisztánlátás, és a saját erőd ismerete. A gondolataid alakítják a világodat mindenkor. Nem csak a kávéházi csevegés alatt – mindenkor. Az ingadozást az okozza, hogy a tisztaság megakadályozását célzó frekvenciaszabályozás ennyi vibrációval bombáz. Fajként kell eltökélnetek, hogy nagyon tiszták maradtok, kiegyensúlyozottak, és mindig készen álltok a pillanatra. Mostantól ne a jövőben vagy a múltban éljetek, mindig csak a jelen pillanataira koncentráljatok. Mondjátok magatoknak: – Mit akarok ? Meg akarom gyorsítani saját evolúciómat ! A Lélek segítségét akarom, hogy többet tudjak tenni ! Azt akarom, hogy a testem meggyógyítsa önmagát ! Egészséget akarok kisugározni ! Kész vagyok rá, hogy magam mögött hagyjam a gondokat, hogy élő példája lehessek annak, amivé az emberiség válhat ! – Ezzel a gondolkodásmóddal – a lényedből jövő irányítással és az akaratod egyértelmű kinyilvánításával – mindent nagyon gyorsan megvalósíthatsz.
Figyeld a viselkedésmintáidat. Ha azon veszed észre magad, hogy tagadod, hogy a saját élményed egy részét te magad teremtetted, és nem akarod a saját teremtményednek látni, egyszerűen csak figyeld meg. Mondd magadnak: – Hát nem érdekes ? Mindig ezt teszem. Nem akarom azt, amit teremtek. Ha nem tetszik, ráfogom valaki másra. Meddig akarom még ezt így csinálni ? Hadd találjam meg a megoldást egy új viselkedésminta kialakítására.
Ne ítélkezz magad felett ! Kezd el mondogatni: – Vállalom a felelősséget mindazért, amihez közöm van. Vállalom a felelősséget mindenért, ami történik velem. Ha nem tetszik az, ami történik velem, megkérdezem magamat, hogy miért teremtek olyan dolgokat, amiket nem szeretek. Talán azért, hogy valamire ráirányítsam a figyelmemet, hogy aztán megváltoztathassam azt, amiről nem is látom, hogy egyáltalán nem működik ?
Tégy mindig mindent úgy, mintha mindennek, amit teszel, tökéletes célja lenne. Cselekedj úgy, mintha az szolgálná legfőbb javadat, az jelentené a legjobb lehetőséget, ha megtapasztalsz mindent, ami az utadba kerül. Mindig így cselekedj. Ha az utcán sétálva valaki azt mondja neked: – Pisztolyt szegeztem a hátadnak: ide a tárcáddal ! – tégy úgy, mintha ez a legnagyobb fejlődésedet elősegítő lehetőség lenne. Ha ilyen módon kezdesz cselekedni, soha nem tudhatod, mi lesz a dolog kimenete. Amikor így teszel, ismeretek és elvárások nélkül cselekszel. Ez egyfajta hozzáállás. Ha mindenki el tudná sajátítani ezt a hozzáállást, és úgy tenne, mintha minden esemény arra szolgálna, hogy előrébb lendítse a fejlődés és a tudatosság felé, akkor megfordulva azt látnátok, hogy a hátatoknak pisztolyt szegező alak a képmásotok, vagy saját magatok egy része. Meg tudnátok gyógyítani valamit; lehetőséget kapnátok arra, hogy megtegyetek valamit, amitől féltek.
Ne félj attól, amit létrehozol. Bízz a saját teremtményeidben. Higgy benne, hogy mindig minden tartogat valamit a számodra ! Ne söpörd drámáidat a szőnyeg alá, mintha mocskos, régi, borzalmas dolgok lennének, amiket látni sem akarsz többé ! Végezz ezekkel a drámákkal: nem kell többé ezekben szerepelned és elveszni bennük ! De azt meg kell értened, hogy az anyáddal, a fivéreddel, a nővéreddel, a szerelmeddel lejátszódott dráma valami olyasmi, amit húsz évvel később felhasználhatsz ahhoz, hogy egy teljesen új felismerésre juss. Hadd legyenek hát ezek a drámák olyanok, mint az akták. Zárd le, legjobb tudásod szerint oldd meg őket, békélj meg velük, fogadd el a szerepedet, amit bennük játszottál, és engedd őket vissza a tudatodon keresztül, hogy megtanítsák neked, amit meg kell tanítaniuk! Inkább tekintsd őket a tapasztalataid által nyert örökös kincsnek, mintsem valami nyűgnek, amit le akarsz rázni magadról. Ezekhez a dolgokhoz érzelmek kötődnek, és ne feledd, hogy az érzelmek a működés más birodalmaiba juttathatnak el.
Azt hiszed, a valóságodat csak egy bizonyos területen teremtheted meg, más területeken pedig elvész a hatalmad? Vitatod, hogy az életed bizonyos területei felett is van irányításod? Feladod azt, ami természet adta módon a tiéd, csak azért, mert a társadalom azt mondja, hogy nem lehet a tiéd? Rájöhetsz, hogy az események nem történnek váratlanul. Néhányan azt hiszitek, hogy a saját valóságotokat ti teremtitek, de mások nem teremtik meg a magukét – elsősorban a kisbabák, akikkel bármi megtörténhet, vagy a gyermekek, akiket molesztálnak. Sok ember nehezen érti meg, hogy a látszólag gyámoltalan gyermekek, vagy az éhhalál szélén álló emberek is a maguk valóságát teremtik meg. Amint elfogadod az áldozatelméletet, azt a gondolatot küldöd az emberek felé, hogy erőtlenek, és ugyanazt az eshetőséget teremted meg a magad számára is. Meg kell tanulnod tisztelni mások drámáit és leckéit. Tudnod kell, hogy az újság nem fog beszámolni a változtatás lehetőségétől, amely egy adott forgatókönyv valamennyi szereplője számára létezik, mert az újságok nem így tudósítanak a dolgokról. Nem érted az események mögött álló szinkronitást: a média csak a külső körülményeket, az úgynevezett tényeket tárja eléd, de nem törődik az emberi drámákat és leckéket végigkísérő érzelmi lényeg gazdag tárházával.
Akik olyan drámákkal kerülnek kapcsolatba, amelyekben valaki áldozatnak tűnik, általában annyira elszakadtak érzelmeiktől, hogy nem tudják ezeket összekapcsolni azzal, amit gondolnak. Az áldozatok megtalálják az áldozatokat. A győztesek a győzteseket. Kérlek hát, hogy bármilyen újsághír vagy világdráma hallatán, amelyben az emberek tehetetlen áldozatoknak tűnnek, tiszteld meg őket és tiszteld meg magadat azzal, hogy elfogadod: a maguk valóságát ők teremtették maguknak. Nem biztos, hogy olyan realitás ez, amelyből tanulnod kellene, vagy olyasmi, amiről úgy érzed, részt kellene venned benne. Meg kell értened, hogy másoknak keresztül kell haladniuk a sötétség birodalmain, hogy a fényre jussanak. Néha a legnagyobb drámák és nehézségek vezetnek el a legnagyobb megvilágosodáshoz.
Amikor étterembe mész és rendelsz valamint, a séf elkészíti, a pincér kihozza. Te rendeled, de nem te készíted el.
A szakácsok készítik el, de mégis te választod ki, hogy éppen az az étel kerüljön az asztalodra. Nem teszik eléd, hacsak be nem mész egy étterembe és meg nem rendeled. Tehát felelős vagy érte, és ki kell fizetned.
Az élet ugyanilyen; mint egy étterem. Tanuld meg megrendelni azt, amit akarsz, ahogy az étteremben teszed, és aztán hidd, hogy miután megrendelted, eléd fogják tenni. Amikor étterembe mész, nem aggodalmaskodsz minden apró tételen, és nem kérdezgeted, hogy vajon megérdemled-e vagy sem. Jó, néha így teszel. Néha azt mondod: – Na, ezt nem engedhetem meg magamnak meg. Tizenöt dollárba kerül. Csak olyasmit vehetek, ami hét dollárba vagy kevesebbe kerül.
Az éttermi viselkedésed bámulatos képet ad arról, miként viselkedsz az életben. Hihetetlen tanítás ez, amit meg kell érteni. Amikor bemész egy étterembe, vajon egyszerűen csak rendelsz, mondván: „ezt akarom”, és elhiszed, hogy megkapod, vagy aggódsz, hogy át fognak verni ? Amikor a rendelést leadtad, követed a pincért a konyhába, azt gondolva: – Ó, minden bizonnyal nem lesz olyan salátájuk. Minden bizonnyal nem fogják csak úgy hirtelen kisütni azokat a hagymákat, és nem lesz olyan gombájuk, amit akarok. -Nem. Hiszed, hogy pontosan úgy teszik eléd, ahogy szeretnéd, és nem foglalkozol vele. Amikor megkapod, azt mondod: „köszönöm”. Ha nincs minden rendben, kéred, ami még kell, és továbbmész.
Figyeld meg azt a magasztos közömbösséget, amellyel megrendeled a dolgokat egy étteremben. így rendelhetsz az életben is. Tudd biztosan, hogy mit akarsz, rendeld meg, és ne foglalkozz vele többet. Ne hívogasd a Lelket, hogy megtudd, megkapták-e a rendelést, vagy hogy tanácsokat adj, miként teljesítsék ! Megrendelted. Hidd, hogy megkapod !
A gondolataid eredménye vagy. Ha semmi mást nem tanulsz meg ezen a bolygón, azt megtanulod, hogy ez a szabály ebben a valóságban és még sok másik valóságban is. A gondolat teremti meg a tapasztalatot. Mi lenne, ha megajándékoznád magadat azzal, hogy kivételes, csodálatos és bűbájos kategóriákban gondolkodsz magadról ? Szabadulj meg attól a vágytól, hogy a többieknek egyet kell érteniük veled. Fogadd el magadat ! Néhány embernek ez nehéz. Miként fogadná el magát, ha egyszer megszokta, hogy nem teszi ?
A szavaid vagy bátorítóak vagy elbizonytalanítanak. Azt akarjuk, legyen bátorságod együtt élni fényeddel, ezért szeretnénk hangsúlyozni, és minden lehetséges módon meggyőzni téged arról, hogy világodat a gondolataid alakítják. Töröld a szótáradból a „kellene” és a „megpróbálom” kifejezéseket. Ha minden alkalommal fizetned kéne, valahányszor kimondod ezeket a szavakat, már tetemes tartozásod lenne. Az elbizonytalanodás, a tehetetlenség miatt már hatalmas adósságot halmoztál fel. A „kellene” azt jelenti, hogy valaki vagy valami más uralma alatt élsz. Emlékeztetni akarunk rá, hogy a magad ura vagy.
Ha valaki megpróbál kiadni egy hírlevelet, vagy megpróbálja megváltoztatni a szokásait, egész életében próbálkozhat. A próbálás nem cselekvés. Ha a „megpróbálom” szót használod, semmit nem fogsz elérni, mert ez a kifejezés kibúvó: „Megpróbáltam megtenni. Próbáltam. Próbáltam.” Használd inkább ezeket a szavakat: „alkotok, megteszem, megalkotom, szándékomban áll, létrehozom !” Felejtsd el a „megpróbálom” igét !
Amikor cselekvővé válsz, és képes leszel megvalósítani, amit akarsz, tükörként állítod magadat sok ember elé. Valamikor azt hitték, hogy minden csak korlátozott számban létezik, és csupán egyes emberek érhetik el vagy valósíthatják meg ezt vagy azt. Amint látszani kezd rajtad, hogy meg tudod változtatni a valóság törvényeit, lesz néhány ember, aki rosszalja, mert azt gondolják, van valamid, ami nekik is kell. De nem kaphatják meg, hacsak neked nincs.
Ha attól való félelmedben, hogy van valamid, ami másoknak nincs, azt hiszed, hogy nincs belőle elég, s emiatt mások mögé helyezed magadat, akkor még nem érted, hogy a fény élő példájává válsz, ha engeded a magasabb elveket működni a testedben és lehorgonyozni a bolygón. Engedd, hogy a fény alapelve átjárja a testedet, és élő példája leszel annak, amit mások is meg tudnak tenni. Ez a magas vibráció, amit mindnyájatoknak meg akarunk tanítani. Azt szeretnénk, ha megértenétek, hogy nincsenek korlátok. Semmi nincs korlátozva a bolygón.
A bolygó egész területén minden ember élhet egymással együttműködve és saját önálló valóságában. Bármilyen ajándékot is kapsz a lélektől és az anyagtól, ne hidd, hogy szerencsésebb vagy másoknál. Azt kell csak megértened, hogy képes vagy rábírni a felsőbb hatalmakat, hogy a testedben működjenek, és megmutathatod másoknak is, hogyan csinálják. Azt mondhatod: – Figyelj, ez működik. Én meg tudtam tenni. Te is képes vagy rá.
Órákat töltünk azzal, hogy megtanítsuk az embereknek, ne féljenek megmutatni önmagukat. Mindenki fél, mert a szerint az elv szerint neveltek benneteket, hogy csak annak van értéke, amiért magad dolgoztál meg. Ha nem dolgozol keményen, nem kapsz semmit. Fontos, hogy megvizsgáljátok ezt a gondolatot és azt, hogy honnan ered. Nézd meg a szüleidet és az ő hitvilágukat ! Arról beszélünk, hogy létrehozunk egy tudatosságot, amely az új emberi fajt képviseli, amely megtanulja, miként érjen el dolgokat erőlködés nélkül.
Ha valamit nem lehet erőfeszítések nélkül megvalósítani, azt felejtsd el. Ha valami túl sok munkát igényel, azt jelzi számodra, hogy nem jó úton jársz. Csak az a jó út, ha a dolgok erőlködés nélkül összeállnak, és minden mindennel egybevág és működik, anélkül, hogy ezért bárkinek is túl sokat kellene tennie. Ha e szerint az elv szerint kezdtek el élni, teljesen megváltoztatjátok a faj tudatának az élethez való hozzáállását. Ez nem felelőtlenség vagy kibúvó – ez a téglák egyik helyről a másikra rakásának új módszere.
Egyszer egy embercsoporttal egy nagy halom tégláról beszélgettünk és megkérdeztük: – Hogy viszitek el a téglákat ? – Hát megfogjuk egyenként. – Még senkinek nem jutott eszébe, hogy valaki mást bízzatok meg ezzel a munkával ?
Ha az a feladatod, hogy téglákat pakolj át egyik helyről a másikra, hogy fogod csinálni ? Az első válaszod talán az lesz: – Nos, átrakom őket. Fel fogom emelni őket. – De szólhatsz is valakinek: – Rakd át helyettem ezeket a téglákat ! -Akkor is a munkádat végzed, ha ezt teszed. Elvégzed, amit el kell végezned. Azt hiszed, megszidunk azért, mert nem saját magad csinálod ? Nem. Így is elvégzed a feladatot. Látod a különbséget ?
A pénz mindenkit foglalkoztató téma. Mindenkinek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy kerül hozzátok a pénz. Minél inkább azt hiszed, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni, annál keményebben kell dolgoznod. Sokan természetesnek tartják, hogy a pénzért nehéz munkát kell végezni, és az a pénz, amiért nem dolgozol meg keményen, az „piszkos”. Hadd emlékeztessünk a kifejezésre: erőlködés nélkül. Hadd építsük be a szótáratokba. Mondd magadnak: – Azt akarom, hogy ez erőlködés nélkül megtörténjen ! – Az „erőlködés nélkül” azt jelenti, ráveszed a valóságot, hogy hozzád jöjjön, miközben lehetőséged nyílik rá, hogy rengeted energiát más kísérletekbe fektess.
Ne feledd, a valóságod a gondolataid eredménye. Ha azt hiszed, hogy minden nehéz, mit hozol létre ? Sokan életeken át tiszteltétek és becsültétek olyan családok tagjait, vagy a társadalom olyan embereit, akikről azt hittétek, hogy jót tesznek az emberekkel, és akik a számotokra egy bizonyos fajta munkamorált és értékrendet képviseltek. Soha nem jutott eszetekbe megkérdőjelezni ezt a munkamorált, vagy megnézni, van-e másik út. Ezért meg vagytok róla győződve, hogy pénzhez jutni csak hatalmas energiabefektetéssel lehet, vagy a munkáltatótól kapott fizetés révén, és ehhez hasonló módon. Ezek teljes mértékben téves gondolatok. Nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni. Ha engeditek, a Lélek egészen váratlan módokon fog kárpótolni. Csak azért nem történt ez még meg, mert nem hittétek, hogy ez lehetséges. Ha elhiszitek, hogy a dolgok megtörténhetnek, megváltozik a valóság.
A játék lényege tehát a gondolkodásmód. Újra és újra elmondjuk: ahogy érzel a valóság felől, és ahogy a valóságot programozod, úgy fogsz reagálni rá, és úgy fog a valóság megjelenni előtted. Ezért mondjuk azt: – Csináld ! Légy mértéktelen ! Tedd meg azt, amit meg akarsz tenni ! Tedd meg a lehetetlent ! Képes vagy rá. Mindent meg tudsz tenni, amit akarsz. A saját világodat ezzel átalakítod, függetlenül a világ állapotától.
Ne feledd, ha megtanulod a játékszabályokat – hogy a gondolat eredménye vagy, és ez a törvény az univerzumodban -, csak annyit kell tenned, hogy elgondolod, milyen akarsz lenni, és olyan leszel. Amint ezt megtanulod, képes leszel rá, hogy megtervezd a testedet, a korodat, elrendezz mindent magad körül, mert magadat motiválod, magadat erősíted és magadat alkotod meg.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Barbara Marciniak: Hajnalhozók