Gregg Braden: 13.kulcs – Valóság vagy hologram?
Mindnyájan biztosan hallottuk azt a mondást, hogy egy kép annyit ér, mint ezer szó. Vizuális alkat vagyok, ezért tudom, hogy esetemben ez tényleg igaz. Számomra sokkal többet ér, ha egy képen látom, hogyan kell beindítani az autómat, mintha elolvasnám a kezelési útmutatót az elejétől a végéig, ahol megmagyarázzák, miért működnek a dugattyúk, és miért szikrázik a gyújtógyertya, amikor elfordítom a kulcsot! Ha egyben látom az egészet, később bármikor visszatérhetek hozzá, hogy megértsem a részleteket, már ha egyáltalán érdekelnek; néha csak azt akarom, hogy beinduljon az autóm.
Gyanítom, hogy a legtöbb ember olyan, mint én. Annak ellenére, hogy a hogyan-működik kezelési útmutatók és számítógépes szemináriumok világában élünk, amelyek mind azt magyarázzák, miért van valami úgy, ahogyan, a személyes tapasztalatnál semmi sem jobb egy új gondolat megértésében. Erre a hologram megismerése lehet a legszemléletesebb példa.
A hologram kialakulása és története
A hologramot azóta használják a kutatásokban, hogy a 40-es–78-as évek végén felfedezték. Egy ideig persze a technikához nem értő emberek számára nem sokat jelentett – egészen, amíg az első és eredeti Csillagok háborúja film meg nem jelent 1977-ben.
Egy kulcsfontosságú jelenetben a film elején azt látjuk, hogy egy egész bolygó képviselője, Leia hercegnő, segítséget kér népe megmentéséhez. Üzenetét digitális hologram formájában kódolja R2-D2, a nézők szívét és képzeletét egy pillanat alatt rabul ejtő android memóriájában.
Míg Leia hercegnő az univerzum egyik csücskében tartózkodik, addig R2-D2 elviszi az üzenetét egy távoli galaxisba. Az üzenet titokban marad, amíg egy fiatal harcos, Luke Skywalker, elő nem csalogatja azt belőle. R2-D2 a mozgókép-grafika csúcstechnológiájának alkalmazásával jeleníti meg az üzenetet, a hercegnő kicsiny képét vetítve ki a helyiségbe, azt a látszatot keltve, mintha az üzenet küldője személyesen is ott lenne.
A hologram kivetítése
Leia élethű képmása hirtelen megjelenik a levegőben és elmondja az üzenetét. Mivel a nézőközönség számára a hercegnő háromdimenziósnak látszik, az az érzésünk támad, hogy ha ott lennénk, ugyanúgy meg tudnánk érinteni, mint a mellettünk ülőt. Ha azonban ezt tennénk, a kezünk csak a levegőbe nyúlna: a hercegnő egy hologram.
A 70-es években nagyon sok ember számára ez volt az első holografikus kivetítéssel és annak valódi jellegével kapcsolatos élménye. Segítségével meglepő betekintést nyerhettünk, milyen lehet egy telefonhívás a nem is olyan távoli jövőben. Még ma, évtizedekkel később is, pusztán a hologram szó hallatán nagyon sok embernek Leia hercegnő képe jut eszébe.
Mi a hologram?
Egy hologramra legtöbbször úgy gondolunk, mint egy képre – egy háromdimenziós képre –, amely igen életszerű, amikor egy bizonyos módon történik a kivetítése, vagy egy bizonyos fajta fényben látjuk. Bár egy filmvetítés jól példázza, hogy a hologram mire képes, azért ebben sokkal több rejlik, mint egy egyszerű fotóban.
A hologram a természet egyik legegyszerűbb, bár egyúttal a legnehezebben megérthető jelensége is. Ugyanakkor óriási lehetőség rejlik benne a dolgok leghatékonyabb megváltoztatására olyan időkereten belül, amibe az ember beleszédül. Ahhoz azonban, hogy a magánéletünkben ezt alkalmazni tudjuk, meg kell értenünk, hogy pontosan mi a hologram és hogyan működik.
A hologram működése
Ha megkérnénk egy tudóst, hogy magyarázza el a hologramot, először valószínűleg azzal kezdené, hogy a hologram egy speciális fénykép, amelynek a felületen lévő kép közvetlen fény hatására háromdimenziósnak tűnik. Egy ilyen kép létrehozásához lézerfényt használnak, amellyel a kép eloszlik a filmréteg felületén. Ez az „elosztottság” az, ami a holografikus filmet olyan különlegessé teszi.
Ily módon a felület minden része tartalmazza a teljes képet, amilyen az eredetileg volt, csak kisebb arányban. Más szóval minden részlet egy hologram. Ha az eredeti képet akárhány részletre osztanánk, mindegyik – legyen bármilyen kicsi – az egész eredeti kép teljes alakját mutatná.
Ahogyan az autómotor működéséről a beindításával lehet a leghatékonyabban tapasztalatot szerezni, úgy a hologramot is egy példán keresztül lehet a legjobban illusztrálni.
Hologram könyvjelzők
A 80-as években hologramtechnológiával készült könyvjelző sorozatok jelentek meg (amelynek példányai azóta már a gyűjtőknél pihennek) az üzletekben. Mindegyik egy fényes ezüstpapír csík volt, amely első pillantásra csillogó alumíniumfóliának tűnt.
Amikor a papírt közvetlen, erős fény alá tartotta az ember és előre-hátra mozgatta, történt valami, ami nagy mértékben megkülönböztette ezeket a könyvjelzőket a hagyományos daraboktól: a képek a fólián hirtelen mintha életre keltek volna, és lebegni látszottak a levegőben a papír fölött.
Ahogy a könyvjelzőt egyik, majd a másik irányba döntöttük, a kép ott maradt a levegőben, háromdimenziósan és élethűen. Számos ilyen darabra emlékszem: Jézus arca, Szűz Mária alakja, egy piramis fölött átugró delfin és egy félig kinyílt rózsabimbó.
Ha valakinek van egy ilyen könyvjelzője, elvégezhet egy kísérletet, hogy a saját szemével lássa a hologram működését. Figyelmeztetés: a művelet során a könyvjelző tönkremegy! Ezt észben tartva fogjunk egy éles ollót, és a gyönyörű, fényes könyvjelzőt vágjuk sok-sok apró, különböző formájú alakra, majd keressük meg a legkisebb darabot és vágjuk még kisebb darabokra. Ha a könyvjelző tényleg hologram volt, akkor a piciny darabkát nagyítóval nézve az egész képet látni fogjuk rajta, csak sokkal kisebb méretben. Ennek az az oka, hogy a kép mindenütt ott van a könyvjelzőn.
További kapcsolódó cikkek itt: LINK
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Gregg Braden
