Dr. Joe Dispenza: A virágzó szív kifejlesztése II. rész

Az előző részben arról beszéltünk, mi motivál bennünket a túlélésből a teremtés felé való elmozdulásra, hogyan készítjük elő a talajt és ültetjük el a lehetőségek magját. Ha lemaradtál az 1. részről, ITT elolvashatod.

Miután elültettük a magot a lélek fejlődésének vágya által, most egy új szakaszba lépünk. Gondozzuk a magot, és segítjük a növekedését.

Figyelem, energia és érzelmek

Ahogy az 1. részben említve volt, amikor az energiánk az első három energiaközpontra koncentrálódik, a szívünk gyakran „őrzött” vagy zárt lehet. Mivel az első három energiaközpont az állati ösztöneinkhez kapcsolódik (nemzés; biztonság, védelem, élelem és menedék; cselekvés és reakció), ezekhez az energiaállapotokhoz tartozó tudatállapotokban való életben – a túlélés érzelmeinek érzékelése és táplálása – nem sok energia marad a drága szívünknek.

Így kezdjük a mag gondozását azzal, hogy a szívünkre koncentrálunk – mert ahova a figyelmünket irányítjuk, oda áramlik az energiánk is. Minél jobban kilépünk a túlélésből, annál inkább kiterjeszthetjük a szívben rejlő energiát. Lényegében arra szánunk időt, hogy energiával lássuk el. És ahogy tudatosabbá válunk a szívünkre – jobban jelen vagyunk vele –, annál inkább kezd válaszolni.

A szívben még oly sok rejtett kincs van, amiről még nem tudunk – mert nehéz felmérni a nyitott szívűség előnyeit és hatásait. 

Miután az energiánkat a szívbe emeljük, a szívkoherencia megteremtésén és fenntartásán kell dolgoznunk.

Öröm, kedvesség, együttérzés

A szívnek adott szeretetteljes figyelem az első lépés. A második lépés az, hogy magasabb érzelmekkel tápláljuk. Minden más testrészünkkel megszoktuk tapasztalni az érzelmeket, de a legtöbbünknek gyakorolnia kell, hogy a szívünkkel érezzük őket – mert a szívnek másfajta tudata van, amit meg kell tanulnunk aktiválni.

Ahogy a szívünk kilép a védekező túlélési mechanizmusból, elkezd természetesen ellazulni és kinyílni. Fiziológiailag változások kezdődnek. Az olyan „jóleső” hormonok, mint az oxitocin, olyan jelzőpályákat aktiválnak, amelyek lehetővé teszik a vér áramlását a szívbe. Ez a feltöltődés olyan mély érzést válthat ki, amely tovább erősíti a szív energiáját.

Amikor a szív folyamatos stressz támadás alatt áll, inkoherens lesz – és az energia szintje lecsökken. Ez azért van, mert az inkoherens energiahullámok egymást kioltják az interferencia révén. De amikor a fenntartott koherens energiahullámok kölcsönhatásba lépnek, nagyobb hullámokat hoznak létre. Minél magasabb a hullám, annál nagyobb az amplitúdó, annál nagyobb az energia. Logikus tehát, hogy minél több energia van a szívben, annál több szeretetet érzünk. Így nemcsak megteremtjük, hanem fenn is tartjuk a szív koherenciáját.

Az első három energetikai központunkban a túlélés érzelmeit éreztük. Most kiterjedt érzelmeket érzünk, amelyek megnyitják a szívünket. Örömöt érzünk. Kedvességet és együttérzést érzünk. Inspirációt érzünk… hálát érzünk. Tiszta szeretetet érzünk. Egésznek érezzük magunkat. Kiemelkedünk a pusztán állati lényünk korlátozott, előre beprogramozott feltételeiből. Összekapcsolódunk az isteni énünkkel.

Türelem és kreativitás fejlesztése

Gyakran úgy gondoljuk, hogy a szív meginyitása nagyon nehéz; valami, amit csak bonyolult és kifinomult technikákkal érhetünk el. Ez azért lehet, mert összekeverünk valamit, ami lassan történik, valami olyasmivel, ami nem működik.

De térjünk vissza az 1. részben említett mag példájához – a maghoz, amelyet a lélek kérdéseinek feltevésével ültettünk el. Időbe telik a magnak, hogy elegendő erőforrást gyűjtsön a fejlődéshez és növekedéshez.

Végül a mag kicsírázik… kihajt… és szárat formál. Levelek nőnek. És ahogy a növény „érik”, bimbót fejleszt – ez a metaforánk a szívünkre. Ennek a bimbónak a szirmait kell kinyitnia, szirmonként. És a természetnek idő kell. Csak a megfelelő elemek, körülmények és gondozás egyensúlya szükséges ahhoz, hogy a virág – a szív – virágozzon.

Sokat kell gyakorolnunk és türelmesnek kell lennünk, hogy megtanuljuk a szívünket középpontba helyezni és aktiválni. A bimbózó virágnak szüksége van a földből és környezetéből érkező életerőre. A szívvel is így van. Szüksége van az energiára, amelyet a figyelmünk, az energiánk és a magasabb érzelmeink generálnak.

Amint a szív tartós koherenciában van, az adataink azt mutatják, hogy természetesen felemeli az energiát az agyba, arra utasítva, hogy kreatív legyen a gyönyörű, koherens alfa agyhullámokba való átállással. Folyamatos szívkoherenciával olyan mágneses mezőt sugárzunk, amellyel tapasztalatokat vonzunk magunkhoz. Felszabadítotjuk az energiát, és kilépünk a túlélésből – a teremtésbe.

A teljes virágzásban lévő szív

Teljesen virágzó szívvel már nem abból az érzésből működünk, hogy nincs meg, amit akarunk. Lezárjuk a távolságot a kívánt élmény gondolata és maga az élmény között. Egészből teremtünk, nem hiányból. Nincs szükségünk semmi külső tényezőre ahhoz, hogy teljesnek érezzük magunkat.

A szív kinyitása egy folyamat, amellyel dolgozunk – és nem siettethetjük vagy kényszeríthetjük. Nem törekedhetünk vagy erőlködhetünk. Ezek az állapotok a túlélés érzelmeit táplálják. Ha olyan érzelmeket szeretnénk kultiválni, amelyek a kreativitást táplálják, csak akkor tehetjük meg, ha a szívünkben ellazulunk és az agyunk éber állapotban van.

Bárhol is tartasz ezen az úton, fontos emlékezni: mindenkinek eljön a pillanat, amikor a szív virágzik. Csak a maga idejében történik. Ha frusztráltnak érzed magad a saját növekedési folyamatodban, ne feledd – a frusztráció nem olyan érzelem, amely kinyitja a szívet. Ha a napod nagyobb részét a szívközpontú érzelmeken kívüli érzésekbe merülve töltöd, nem táplálod az energiát – az életerőt –, amely a virágzását okozza. Ez a különbség a téli hideg és a tavaszi tápláló meleg között.

Szánj tehát időt a szívedre. Adj neki energiát. Adj neki figyelmet. Tápláld. Légy kedves hozzá. Gondoskodj róla. Figyelj rá. Légy jelen vele. Lazíts bele. Maradj kapcsolatban vele. Légy türelmes hozzá. És szeress bele.

Nincs határa annak a fejlődésnek és kinyílásnak, amit megtapasztalhatsz. Számos szirma van – az érzelmek számtalan rétege, amit érezhetsz. Amikor eléred a tartós szívkoherencia állapotát, és a szíved végül kivirágzik, ez nem a folyamat vége. Ez csak a kezdet. Mindig többet nyithatsz ki. Mindig többet alkothatsz. Mindig többet szerethetsz.

Fordította: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta
(Az írást csak forrás és szerző megjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

drjoedispenza.com