David Icke: A valóság letöltése 4.rész

Meghatároznám, hogy mit is értek azon, hogy “Szeretet”. Ez nem a “Hát persze-persze, szeretlek drágám, csak tedd már szét a lábad (vagy add haza a fizetésed!)” verziója a szeretetnek, vagy bármilyen más hasonló értelmezés.

A szeretet a Végtelen Szeretet összefüggésében a mindenek egyensúlyát jelenti. A Végtelen Szeretet Végtelen Értelem, Végtelen Tudás, Végtelen Minden is. Emígyen van és nincs sehol, minden és semmi. Ő a Minden Lehetőség, tökéletes egyensúlyban.

A “hang” vagy öt órán keresztül beszélt hozzám, és aznap éjjel újabb fátyol lebbent fel előttem. Elkezdtem érteni a játszma új szintjeit, hála az ayahuasca élmény során tanultaknak, az azt követő folyamatosan táguló érzékelésemnek, az életemben előforduló szinkronicitások által kapott tudásnak és egyre inkább annak, ahogyan átlátok a “szilárd” világ illúzióján.

Ezek az új szintek figyelem, irányítás és manipuláció központok, ahonnan megnyilvánulnak a Hüllők és az Illuminátusok. Nagy részét bizonyítékokkal támasztja alá a modern tudomány, főleg a kvantumfizikának ismert ága. Azonban tovább megyek, számos esetben állításaim nem “igazolhatók” abban az értelemben, ahogy az emberi elme sóvárog bizonyítékokra, és az embereknek maguknak kell eldönteniük, hogy mit is gondolnak, vagy még helyesebben tudnak arról, amit olvasnak.

Nem ácsingózom senki meggyőzésére, hogy ez az igazság, s arra sem, hogy megmondjam, valóságunknak minek kellene lennie; elég gyakorlottan elvégzi ezt a Mátrix, nem szorul a segítségemre. Hát erről van szó: illúzió port hintenek illúzió szemeinkbe.

Az Egység az a Végtelen Lehetőség, ami határtalan képzelőerővel teremt bármit és mindent.  E “fizikai” világ csak egyetlen példa. Ebből kiindulva, mekkora butaság csípőből elutasítani az alakváltó Hüllőkről vagy más nem-emberi lényekről szóló beszámolókat, csak mert annyira eltérnek a “megszokottól”!

A Végtelen Lehetőségben nincsen szokatlan, és az effajta rövidlátás megmutatja, hogy mennyire begyepesedett a legtöbb ember. 

Egy autómatricán láttam Kaliforniában:

“Ti kinevettek engem, mert más vagyok, én rajtatok nevetek, mert ugyanolyanok vagytok”.

Brazíliai élményeim után hét hónappal olvastam egy ősi hindu legendát. Arról szólt, hogy az emberi tudatosság aprócska hullámként kezdte, aki elhatározta, hogy elhagyja a Tudatosság óceánját – a “tér- és időmentes örökkévalót”. Amikor önmagára ébredt e “szétkapcsolt” állapotban – szól a legenda – elfelejtette, hogy a végtelen óceán része, elválasztottnak és elszigeteltnek érezte magát.

Ez ugyanaz, mint amit a hang mondott, más szavakkal. Vergődöm a szavak kötelékében, mert érezni vagy tudni valamit sokkal mélységesebb, minthogy nyelvi eszközökkel ki tudnám fejezni. (Ahogy Sri Aurobindo találóan megfogalmazta: amit érdemes elmondani az nem lehetséges, amit viszont el lehet mondani, azt nem érdemes.)

Alapjában véve talán úgy mondhatnám, hogy az Egység képzelete létrehozott egy illúzió birodalmat, a végtelen számú “világok” egyikét a Végtelen Lehetőségen belül. E “világ” elkezdte elfelejteni, hogy ő az Egység, mint amikor egy álom elfelejti, hogy ő az álmodó. Ezzel az emlékezet kieséssel jött a jelenség, amit félelemnek hívunk, a Minden Lehetőség egy kifejeződése, ami nem nyilvánulhat meg az Egység egyensúlyán belül.

Félelem csak a különállás és az elkülönültség illúziójából keletkezik, amikor a Tudatosság egy részként érzékeli önmagát, nem pedig egészként. A félelem az illuzórikus lekapcsolódás árnyéka.

Először jött a képzelet a “formába”, aztán az elválasztottság illúziója, amelyet a félelem megnyilvánulása követ, ami önálló életre kelt. A Mátrix Álomvilág megteremtése nem jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Egyszerűen csak van. Nem a Mátrix felépítése a probléma, sokkal inkább az erő, ami minket irányít. A “Mátrix” egy virtuális valóság-illúzió, amit félelemmel eltérítettünk, és félelemből adunk neki hatalmat.

A hang Brazíliában azt mondta, hogy amikor az emberek félnek, akkor megnyugvást találnak az ismerős, kiszámítható dolgokban, és ez történt a Mátrixban is. Ez módot adott a Tudatosságnak, hogy fütyörészhessen a sötétben, hogy megnyugvást nyújtson magának az ismerős dolgokban, mert félt attól, hogy mi rejtőzhet azok mögött.

Azt hiszem, úgy gondolhatunk rá, mint egy mamától és papától lekapcsolódott kisgyerekre. Mi az emberiség legnyagyobb félelme a mindennapi életben? A félelem az ismeretlentől. Wilson Bryan Key írja le nagyon jól az emberi hozzáállást az ismeretlenhez “A manipuláció kora” című könyvében :

“Az emberek utálják a bizonytalanságot  A bizonytalanság szorongást szül. A szorongás csökkentésére, ha nincs kéznél semmilyen kész konkrét struktúra, az emberek egyszerűen feltalálnak egyet, vagy elfogadnak egy konfekció médiavalóság-struktúrát…e kivetítések természetesen koholt elmeszülemények.”

A Mátrix pontosan ez, a kollektív elme koholt elmeszüleménye. A Mátrix általam időhuroknak nevezett e “fizikai” szintjét arra teremtettük, hogy meghittséget nyújtson az illuzórikus elválasztottság kiváltotta ismeretlentől való félelem enyhítésére, és kezdetben sokkal kellemesebb élmény volt, mint amilyen mostani valóságunkban.

Gondolhatsz úgy a Mátrixra, mint egy gondolat-kivetítésre, mint egy mozivászonra vetített filmre. A kivetítés fennmaradása a vetítőtől függött. De a kivetítés, a képzelgés cselekedete önálló “életre” kelt, amikor saját energiaforrásra tett szert.

Ez a forrás pedig – mondta a hang nekem – a félelem. Ekkor kerítette a hatalmába az álom az álmodót. A Mátrix, az immár öntudatára ébredt félelem – ahogy a hang mondta – ,kifejlesztett egy saját ütemtervet, és igyekezett annyi félelmet előállítani, amennyit csak lehetséges, hogy képesebbé és kiterjedtebbé tegye önmagát.

Hogy miért van a Mátrixnak szüksége félelemre energiaforrásként? Mert maga is félelem. Minél több félelmet gerjeszt fondorkodásával háborúk, erőszak, konfliktusok, stressz, bűntudat és agresszió révén, annál nagyobb hatalmat nyer a félelemtermelés körforgásának előidézéséhez.

Míg a hang ezeket magyarázta, képek jelentek meg előttem a Bűvészinas című Walt Disney rajzfilmből. A bűvész létrehozott egy teremtményt, hogy az elvégezzen helyette mindent, amit ő nem akart. Aztán a lény felülkerekedett, és ő lett a bűvész irányítója.

Frankenstein története is jól szimbolizálja a történteket. A teremtés felelősségéről lemondás csapdájába esett Tudatosságot saját félelmei irányítják, egy önámításokkal és manipulált illúziókkal teli labirintusban.