Az Egyetemes elme II. – Az igazi „én”

Tudod, hogy a lelked te magad vagy, a lélek nélkül semmi lennél. Azt is tudod, hogy gondolkodási folyamatodat spirituális erőd vezérli – azon azonban még nem gondolkodtál el, milyen jelentőségteljes ez a tény, s nem ismerted még fel azt sem, milyen kapcsolatban áll ez az erő az elme Egyetemes Szellemének alapelveivel.

Az „én” és a gondolat ereje

Ha felhagysz a valós éned mibenlétét firtató kérdésekkel, megdöbbenve tapasztalod majd, hogy azt nem a tested, és nem is a tudatos elméd alkotja. Épp ellenkezőleg, úgy találod majd, hogy elméd és tested csupán eszközök, amelyek által „éned” valóra váltja vágyait. Mind elmédet, mind testedet az „éned” irányítja, az „én” dönti el, mit tegyenek és hogyan viselkedjenek. Valódi „éned” örökkévalón egy az Egyetemes Elmével. Ha az ember merít egy pohár vizet a tengerből, az továbbra is tengervíz marad: egyszerűen csak kevesebb lesz, és csökken az ereje. Ugyanilyen viszonyban állunk mi, emberek az Egyetemes Elmével.

Az „én” igaz természetének megismerése

Ha sikerül megismernünk „énünk” igaz természetét, soha többé nem lesznek rossz érzéseink magunkkal kapcsolatban. Legyenek bármilyenek a szokásaink, a jellemvonásaink, legyen bármilyen a természetünk, e dolgok csupán személyiségünk alkotóelemei: változékonyak, és semmi közük sincs a bennünk lakozó valós énhez”. Valós „énünk” ugyanis nem más, mint a tudat alatti elménk, amely az Egyetemes Elmével fennálló kapcsolata által képes megváltoztatni fizikai körülményeinket és környezetünket. A gondolat teremt kapcsolatot köztünk és az Egyetemes Elme között. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a bámulatos tényt, arra a következtetésre jutunk, hogy minden ember egyfajta csatorna, amely által az Egyetemes Elme megnyilvánítja önmagát. E folyamat során a gondolatok az okoknak, körülményeink pedig az okozatoknak feleltethetők meg.

A gondolatok ereje

Ha a gondolatok az okok, hamar rájöhetünk: ha irányítjuk a gondolatainkat, irányítjuk az okozatokat is. Tehát hatalmunkban áll befolyásolni egészségi állapotunkat, boldogságunkat és jólétünket is. Ha ezt megértjük, és felismerjük a Mindenható segítségével megnyíló csodás lehetőségeket, felleljük magunkban a Mennyek Királyságát. Ha valóban szeretnénk befogadni az új eszméket, akkor elengedhetetlen, hogy osztatlan figyelemmel, behatóan tanulmányozzunk mindent, amit meg akarunk érteni. A gondolat erejének segítségével megvalósíthatjuk ugyan dédelgetetett álmainkat, de ne kövessük el azt a hibát, hogy a gondolkodás effajta fejlesztését hisszük az úgynevezett „csodákhoz vezető fejedelmi útnak”. A soha nem álmodott boldogság, szabadság és siker igazi útja a lélektan útja, ám ha nem vagyunk hajlandóak megfizetni az összpontosítás és a tanulás árát, nem neked való ez az „Aranykulcs”.

A birtoklás és a tudatosság kapcsolata

A birtoklás mindig a tudatosságon alapul, a tudatossághoz pedig megértés szükséges. Az anyagi dolgok adhatók és vehetők, ám bölcsességre kizárólag saját erőfeszítéseink által tehetünk szert. Szabadon megválaszthatjuk, hogyan fejezzük ki magunkat, ugyanakkor önmagunk és embertársaink iránti kötelességünk, hogy harmonikus és konstruktív kifejezési módokat válasszunk. A bánat, a betegség és a nélkülözés szükségtelen jelenségek, amelyek csak a tudatlanság eredményeképpen jelenhetnek meg. Ha eddig nemkívánatos körülmények közt éltünk, változtassuk meg eszméinket és látásmódunkat – s megváltoznak a körülményeink is!

Lelki tanulmányok és önmegvalósítás

„Lelkiekhez lelkieket szabván.” Ha igazán meg akarunk érteni valamit, ne a látható világban kutassunk először, mert a látható dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel. A külvilág csupán viszonylagos – az abszolút Igazságot mindenkinek a saját lelkében kell fellelnie. Merüljünk el mindennap a Csend állapotában, s összpontosítsunk arra, hogy spirituális, lelki természetű lények vagyunk, Isten gyermekei és Krisztusban egy örökösei. Tegyünk félre minden más gondolatot, csak az igazságvágyat őrizzük meg. Folyamodjunk bölcsességért, tudásért és megértésért, ahogyan Salamon is tette – s hozzá hasonlóan mi is rálelünk majd e minőségekre. Minden más ebből következik.

„Gyarapíts engem az igaz érdekeimet felismerő bölcsességben, és erősíts meg azon döntésemben, hogy azt tegyem, amit e bölcsesség diktál nekem.” (Franklin)