Asztrálutazás: Az asztrálutazás egyéb módszerei IX. – A Christos-módszer
Sosem felejtem el az izgalmat és elragadtatást, amit az ausztrál G. M. Glaskin Windows of the Mind – Proving the Christos Experience (A tudat ablakai – A Christos-élmény bizonyítéka) című könyvének olvasásakor éreztem. Az érzés még tovább fokozódott, amikor néhány barátommal ki is próbáltam egyszerű módszereit, mégpedig sikeresen. Különösen az ejtett ámulatba, hogy az eljárás azoknál az embereknél is hatásosnak bizonyult, akik az egészben nem hittek. A módszert eredetileg a régi életek visszaidézésére és újraélésére tervezték. Szépsége az, hogy apróbb változtatásokkal asztrálutazásra ugyancsak alkalmas. Gerald Glaskin az Open Mind című kis képes újságból tanulta az életét tökéletesen átalakító eljárást. Később több könyve született a témáról. A módszer önmagában módfelett egyszerű, de három ember szükséges hozzá. Az, aki asztrálútra indul, a földön fekszik, feje alatt párnával. Laza öltözéket kell viselnie, legyen mezítláb. Ő az „utas”. Az utas behunyja a szemét, egyik társa a bokáját masszírozva segít az ellazulásban. Röviddel a masszírozás megkezdése után a harmadik személy az utas homlokát kezdi masszírozni a harmadik szem zónájában. Ez a terület a homlok alsó részén, a két szemöldök között található, amit a behajlított kéz élével, hevesen kell dörzsölni. Ezalatt az utas a relaxálásra összpontosít. Szükség esetén lélegezzen mélyen, ezzel elősegíti a folyamatot. Kis idő múlva az egyik segéd felszólítja az utast, érzékelje a lábát, képzelje maga elé olyan elevenen, amennyire lehetséges. Ezután arra kéri, képzelje el, hogy öt centit nyúlt a talpán keresztül. Amint ez sikerült neki, az utas elmondja a segédnek. A segéd ekkor arra utasítja, nyerje vissza rendes méretét. Ez többször megismétlődik. Az utast arra bátorítják, beszéljen a növekedés és a rövidülés közben tapasztalt érzéseiről. A feladat sikeres megoldása után az utastól azt kívánják, képzelje el, hogy öt centiméterrel megnöveli a magasságát, ezúttal a feje tetején keresztül, majd újra helyreállnak eredeti méretei. Ezt is többször megismétlik. Az utast legközelebb már arra ösztönzik, harminc centiméterrel nyúljon túl a talpán, majd térjen vissza rendes méretéhez. A gyakorlatot a fejnél is megismétlik. Ezt követően az utastól azt várják, már hatvan centiméterrel hosszabbítsa meg magát a talpán keresztül. Ez nehézséget okozhat A segéd mindenképen legyen türelmes, és bátorítsa, akit szükséges. A láb megnyújtása után az utasnak a feje tetején át is meg kell nőnie hatvan centiméterrel anélkül, hogy közben visszahúzná (képzeletben megnövelt méretű) lábát. Ez is bonyolult, lesz, aki nehezen tud megnyúlni a fején, ha nem húzhatja be a lábát. Ezért a segédnek megértőnek kell lennie, ez a szakasz esetleg többszöri nekifutást igényel. A mindkét irányba megnyúlt utast most arra biztatják, végezze el a feladatot valamennyi irányba, azaz terjedjen ki, mint egy óriás léggömb. Ezen a szinten az utas virtuálisan már elhagyta a testét, csak nincs tudatában. A segéd ekkor arra kéri, képzelje maga elé otthona bejárati ajtaját, és mondja el hangosan, részletesen, mit lát. Addig kérdezgeti az utast, amíg meg nem győződik arról, hogy az ajtó és a környezete kellő alapossággal látható (a lelki szemével természetesen). A segéd ez után felszólítja őt, hogy képzeletben álljon fel háza tetejére, és írja le, mit lát. Természetesen újabb és újabb adatokat kér, így bátorítja az utast arra, hogy részletesen „lásson” lehunyt szemmel. Ezzel is végeztek, az utasnak most százötven méter magasra kell repülnie képzeletben, ahonnan közvetlenül oda mehet, ahová akar (az eredeti „régi élet” változatban az utas egy másik földrészen, egy másik korban szállt le, és újra kezdhette élni kedvenc előző megtestesülését). Az utas folyamatosan beszámol arról, mit lát asztrálutazása közben, míg a társa segítségképpen, folyamatos kérdéseivel részletes információkat gyűjt. Amikor elunta a dolgot, és felkészült a visszatérésre, a társa visszavezeti fizikai testébe. Még két-három percig csukott szemmel kell feküdnie, hogy ismét megbarátkozzon a környezetével. Az asztrálutazás általam ismert módjai között valószínűleg ez a legbiztonságosabb, mivel egész idő alatt segítő irányít. A hátránya ellenben, hogy két hasonlóképpen gondolkozó asszisztens segítségére van szükség.
Szerencsére ezt a módszert önhipnózisban egyedül is alkalmazhatod. Megfosztod ugyan magad a vezető kérdéseitől és segítségétől, de legalább akkor utazol, amikor akarsz, nem kell kivárnod, amíg a barátaid a rendelkezésedre állnak. El kell sajátítanod tehát az önhipnózist, ha a Christos-módszerrel óhajtasz – önállóan – asztrálútra kelni. Ezt a hasznos ismeretet könyvből egy hét alatt megtanulhatod, hozzáértő hipnoterapeuta pedig egyetlen óra leforgása alatt felkészíthet rá. Egy magnószalagot is elő kell készítened, amit meghallgatsz. Kezdd progresszív relaxációval, folytasd a növekedéssel. Százötven méter magasságban abbahagyhatod a felvétel hallgatását. A hangszalagot jártasabb asztrálutazók segítségével készítsd el, ha lehet. Egyáltalán nem fenyeget veszély akkor, ha nem tudsz viszszajönni az efféle gyakorlatok után. Az asztrálutazás ugyanis mindig megteremti saját, ésszerű befejezését, amire okvetlenül visszatérsz a testedbe. Azt hinnéd, csavargásaid nem tartanak öt-tíz percnél tovább, de a valóságban ötször annyi időt is
igénybe vehetnek.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Richard Webster: Asztrálutazás
