A külső és belső út illúziója 2.rész
A külső, materiális út két esetben működik. Amikor olyan rettenetes kudarcot szenvedünk el, hogy kitűzött célunk a legkisebb mértékben sem teljesül, nagy nehézségek után végül feladjuk a próbálkozást. Erre szokás azt mondani, hogy „elérjük a gödör fenekét”. A másik helyzet, amikor a materiális út célravezetőnek bizonyul, akkor következik be, ha megvan mindenünk, mégsem vagyunk boldogok. Egyre csak azt kérdezzük magunktól: Ez minden, amit az élet adhat? A belső béke meglelése szempontjából mind a tökéletes kudarc, mind a tökéletes siker értékes, mert lerombolják azt az illúziónkat, hogy a célunk elérése véget vet majd a szorongásnak. Ezt a „létért való küzdelemnek” is szokták nevezni.
A belső út és az Én-tudat keresése
A belső út nem az anyagi vagyonra koncentrál, hanem az Én-tudatot veszi célba. Ez is működhet, de csakis akkor, ha szembefordul önmagával. A tudatlanságtól az Én-tudathoz vezető út hosszú évekig tarthat – legalábbis mindeddig ez volt az általános vélekedés. A Kvantumszinkronizáció azonban sokkal rövidebb idővel számol. A belső békéhez vezető út az önfeláldozás, a meditáció, az imádkozás, a jótékonykodás, a szent szövegek tanulmányozása és hasonlók felé terel. Ha a „belső békéhez” vezető úton jársz, akkor hagyományosan csendben imádkozol és meditálsz, és megpróbálsz megtapasztalni egy békés, áldott állapotot, amely annak eredményeképpen jön létre, hogy kapcsolatba kerülsz egy felsőbb lénnyel vagy energiával. Ezután abban reménykedsz, hogy ezt a belső békét és útmutatást át tudod vinni a szégyentelen külső világba is. Sajnálatos módon amikor a belső útmutatás elveszik a külvilágban, azt kudarcként értelmezzük, és még szigorúbb önmérséklettel próbáljuk kompenzálni. Emögött az a gondolat húzódik meg, hogy a világot legyőzhetnénk a belső békével, ha a belső béke egy kicsivel erősebb lenne.
A kettősség és a tökéletes béke illúziója
Úgy tűnik tehát, hogy ez a módszer csak néha működik, és akkor is hosszú időt vesz igénybe. Ha valaki Én-tudatossá válik, az csakis a folyamat ellenére, nem pedig miatta következhet be. Részben azért tart ilyen sokáig, mert a belső út háborúskodásba taszítja az illetőt a világgal. A belső béke és az isteni útmutatás lesz a fehér ruhás jófiú, míg a materializmus és a negatív viselkedés a fekete ruhás rossz. Hol van ebben a tökéletesség? Ahol kettősség van, ott nem jöhet létre tökéletes béke. Semmit nem lehet az „Oszd meg és uralkodj!” szellemében egyesíteni. Ha viszont csak egyvalami van, akkor az békében lesz önmagával, hiszen egyetlensége semmivel sem állíthatja szembe. Mi lehetne békésebb állapot, mint az egy? Ráadásul csak egy „egy” létezhet. A tiszta tudat egy.
A tiszta tudat és az örök belső béke
Amikor hétköznapi tudatunk tudatosítja a tiszta tudatot, az az elmében örök belső békeként jelenik meg. A tiszta tudat tudása nem más, mint az a felismerés, hogy a hétköznapi tudat a tiszta tudat. Ha tudatosítani akarjuk a tiszta tudatot és az azt eredményező Én-tudatot, csak annyit kell tennünk, hogy abbahagyjuk a próbálkozást… abbahagyjuk a cselekvést. Tehát az örökké tartó belső béke meglelése szempontjából sem a külső, sem a belső út nem valami hatékony, és ennek megvan az oka. Nincs szükség semmiféle útra. Sőt, ha elindulsz bármilyen úton, az máris garantálja, hogy nem jutsz el az Én-tudathoz. Ha azt hiszed, menned kell valahová ahhoz, hogy a tiszta tudat birtokába juss, vagy egyáltalán képes légy megszerezni, rossz nyomon jársz. Mind a belső, mind a külső út küzdelmekkel jár, Hiába tapasztaljuk az ellenkezőjét, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy a küzdelem végül elhozza a tartós békét. A békét azonban nem találjuk sem az út mentén, sem a célban. Úgy bizony. A cél elérése sem hozza el a belső békét. Valószínűleg ez a legnagyobb illúzió a világon. Amint elérünk egy célt, azonnal a következő felé fordulunk – vagy nem? A XX. századi filozófus, Nisargadatta mutatott rá, hogy bármit, amit meg lehet szerezni, el is lehet veszíteni. A tartós békével ugyanez a helyzet.
Mi történik, amikor abbahagyjuk a próbálkozást?
„Álljunk csak meg egy percre! – veted most közbe. – Ha nem érhetem el a tartós belső békét most azonnal, és küzdelmek árán sem tudom megszerezni, akkor egyáltalán minek próbálkozzak?”
Pontosan erről van szó! Ne próbálkozz! Igazából meg sem tudod próbálni, hogy elérd a hosszan tartó, békés nyugalmat, hiszen már megvan benned. Maga a próbálkozás az, ami torz hullámokat vet a nyugalom vizének felszínén. Érted már? Amikor abbahagyod… abbahagyod… abbahagyod… máris ott a béke.
A csendes mozdulatlanságban megtalálható béke
Nem a cél hozza el a békét, hanem az erőlködés pillanatnyi szünete, amikor az egyik célodat elérted, de még nem indultál neki a következőnek. Mindig a szünet az, ami felfrissít. Olyan ez, mint a gondolataid közötti rés. Ebben a csendes mozdulatlanságban van a békés nyugalom, még ha csak átmeneti is. Amikor megállsz, nincs semmi teendőd, nincs hová menned. Minden terhedet leteszed. Csak ekkor szabadulsz meg attól az illúziótól, hogy az út majd megoldja a problémáidat. Az egód az, amely – mivel nem ismeri fel, hogy az út véget ért, és nem kell továbbmenni – újra beindítja az elme motorját, és megint kifelé vagy befelé irányítja az elmét.
(Folyt.köv.)
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Frank J.Kinslow: Kvantumszinkronizáció
