A cukorfüggőség a drogfüggőséggel egyenrangú

Egyre több tudományos kutatás látszik bizonyítani azt, hogy a cukor olyan rossz hatással lehet az egészségre, mint a cigaretta vagy az alkohol. Ausztrál kutatók szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is.

 

Agykutatók és neurológusok a  pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével mutatták ki, hogy a magas zsír- és cukortartalmú, továbbá egyes szénhidrátokban gazdag élelmiszerek ugyanazt a régiót aktiválják az agyban, mint a kábítószerek, ezért nagy a valószínűsége, hogy a cukor éppúgy függőséget okozhat, mint a tudatmódosító szerek. 

 

Az ipari körülmények között finomított cukor elfogyasztása feldobja az embert, de hosszabb távon deprimáltsághoz is vezethet, depressziót okozhat. Az édesített élelmiszerek hatással vannak a stresszhormonok működésére és ideiglenes megnyugvást nyújthatnak, így könnyű rájuk szokni akár érzelmi, mentális okokból is. 

 

Vannak kutatók, akik azt pedzegetik tanulmányaikban, hogy a depresszióban szenvedők arányának növekedése a társadalomban összefüggésben állhat a cukor-bevitel növekedésével, illetve az egy főre jutó cukor-fogyasztás meredek emelkedésével a 20. század folyamán. 

 

A San Francisco-i gyermekorvos, Robert Lustig egyenesen odáig megy, hogy toxikus anyagnak, vagyis méregnek hívja a cukrot. A YouTube-on hozzáférhető eladásainak némelyike milliós nézőtábort vonzott.

 

Dr. Nancy Appleton élelmezésügyi szakértő 136 pontos listát készített arról, mi minden galibát okoz(hat) a cukor a szervezetünkben. Magas vérnyomás, fogíny-problémák, női progeszteron-hormon megbillent szintje miatti szívritmuszavar, autoimmun betegségek (MS, MG), álmatlanság, pánikroham – és a lista még hosszan folytatható.

 

Vannak dietetikusok akik figyelmeztetnek, hogy a cukor mellett az édesítőszerek, édesítő tabletták sem különbek, azok hatása éppúgy negatív. 

 

„Evolúciós léptékben új jelenség, hogy a nap huszonnégy órájában hozzájuthatunk a cukorhoz. Testünk nincs erre felkészülve”, mondta egy élelmezési szakértő a Food Inc. című Oscar-jelölt dokumentumfilmben.

 

A film rámutat, hogy a modern élelmiszeripar mennyire kulcsfontosságú szerepet játszott étrendünk elcukrosításában. Az egy főre jutó cukorfogyasztás világszerte az ötven évvel ezelőtti mennyiség háromszorosára nőtt.  Sok szakértő „üres kalóriának” nevezi a cukros ételek tápértékét.

 

A globális élelmiszeripari nagyvállalatok ma már a legkülönfélébb termékekbe nyomatják a magas fruktóz-tartalmú kukoricaszirupot. A ketchupban éppúgy megtalálható, mint a mogyoróvajban, a sajtban, a salátaöntetben (sőt még a pelenkában is). 

 

A fruktóz ilyen mértékű használatát az indokolja -céges szempontból legalábbis-, hogy a fruktóz kétszer olyan édes az ízlelőbimbók számára, mint a glükóz, ami a cukor másik eleme a fruktóz mellett. És mivel az élelmiszertermékek nagy része gépsorokon készül, gyárban, a komputerizált módszerekkel könnyű hozzájuk adagolni a fruktózt.  

 

„Pont a fruktóz különbözteti meg a cukrot más szénhidrátokban gazdag ételektől, mint a kenyér vagy a burgonya, melyek lebomlás után glukózzá válnak. A kukoricaszirup és a cukor glukózként és fruktózként végzi emésztőrendszerünkben”, magyarázta néhány éve a The New York Times. 

 

A cukorból és keményítőkből -például az említett kukoricaszirupból- szerzett glükóz kevesebb terhet ró szervezetünkre, mert lebontásában többféle sejt is részt vehet, míg a cukorfogyasztással szerzett fruktóz lebontására csak a máj képes, s ez jócskán megterheli a májat. 

 

Ha az ember túl sok cukrot fogyaszt és túl gyakran, a máj zsírrá alakítja a fruktózt: a májon zsír keletkezik. Ez az úgynevezett zsírmáj.

A májban lévő zsír pedig növeli a koleszterinszintet, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a szívműködést is. 

 

Létrejön az inzulinrezisztencia, amikor az inzulin-érzékeny szövetek, mint a máj, az agy, az izomszövet, a zsírszövet kevesebb glukózt tudnak felvenni, ami miatt a szokásosnál nagyobb inzulin-mennyiségre van szükségük, hogy az anyagcsere megfelelő mértékben menjen végbe. 

 

Ezt egy ideig képesek pótolni a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek bétasejtjei, de a megnőtt inzulin-szint tumor-képződéshez is vezethet. Egyes onkológusok ezért egyértelmű korrelációt vélnek felfedezni a magas inzulinszint és a rákos betegségek között, bár sok szakember vitatta, hogy egyenlőségjelet lehetne tenni a két jelenség között.

 

Annyi bizonyos, az anyagcsere ilyen jellegű megborulásait tartják a 2-es típusú diabéteszt és a szívelégtelenséget előidéző fő kockázatok egyikének. 

 

A cukor az oka annak is, hogy modern civilizáció tagjainak olyan rosszak a fogai. Nemrég a Pompei-i vulkánkitörés áldozatainak fogazatát tanulmányozták tudósok, és meglepő módon azt látták, hogy teljesen ép fogazatai voltak a város lakóinak. Pedig ők nem rendelkeztek a modern fogászat előnyeivel.

 

Ép fogaikat annak köszönhetik, hogy nem ettek cukrot, vélik a szakemberek. A római birodalomban fogyasztottak ugyan gyümölcsöt és mézet a polgárok, de az ételek cukrozása jószerivel ismeretlen volt.

Dietetikusok azt szeretnék elérni, hogy a kormányok világszerte éppolyan szigorú szabályokhoz kössék a cukor és a cukrozott üdítőitalok és ételek kereskedelmét és reklámozását, mint ami a szeszes és a dohányipari termékeket italokat sújtja (pl. kiskorúak ne vásárolhassák önállóan).

 

Egy új tanulmány, melyet a Queensland University of Technology (QUT) bocsátott ki Ausztráliában azt vizsgálta, a magas cukorfogyasztás hogyan hat a dopaminképződésre. A hosszútávú intenzív cukorbevitel növeli a dopaminszintet, ezért az embereknek idővel több és több cukorra van szüksége, hogy az agy jutalomrégióit stimulálják, ugyanolyan örömérzetet érjenek el, mint korábban és elkerüljék az enyhe depresszív állapot beálltát.  

 

Mivel a cukoradagok növelésére van motiválva az ember, a folyamat nem más, mint amikor a drogfüggő egyre nagyobb mennyiségű szert igényel, hogy elérje ugyanazt a hatást.

 

Az ausztrál tudósok nem kevesebbet állítanak, minthogy a cukorfüggőket éppúgy kellene kezelni, mint a kokainfüggésben szenvedőket, mert a cukor úgy hat az agyra, ahogy a kokain. 

A cukorfüggőknél a cukorelvonás drasztikus tüneteket okozhat. A cukorelvonás megbillenti a dopaminszint egyensúlyát és nagy sokként érheti a cukorfüggő ember szervezetét és idegrendszerét. 

 

Mi a megoldás? A QUT Egészségügyi és Biomedikális Intézetének idegspecialistája, Selena Bartlett szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is. 

 

A vizsgálat állatkísérletekben mutatta ki, hogy az intenzív cukorfogyasztás nemcsak növeli a túlsúlyosság esélyét, hanem idegi, pszichológiai és evési rendellenességeket  (rendszeres mértéktelen zabálást). Magyarán az ilyen ember hajlamossá válik a hangulati labilitásra és a depresszióra is.

 

Bartlett szerint a Champix (másik nevén varenicline) gyógyszer például segíthet csökkenteni a cukor utáni vágyat.  

 

A The Independent brit napilap felhívta rá a figyelmet, hogy a QUT vizsgálati eredményei ellentmondanak az Edinburgh University 2014-ben ismertetett kutatásának, mely szerint a cukorfüggőség nem biokémiai függőség, hanem olyan mentális betegség, mint például a szerencsejátékfüggőség. Egyes orvosok ezért -bár szimpatizálnak azzal, hogy a cukorimádat mint függőség ívódjon be a köztudatba, mégis- úgy érzik, érdemesebb lenne viselkedésbeli függőségként kezelni és gyógyítani, mintsem szer- és anyagfüggőségként.

 

A QUT munkatársainak konklúzióját támasztja viszont alá Dr. James DiNicolnantonio 2015-ben nyilvánosságra hozott kísérlete: ő patkányoknak adagolt infúzióban kokaint, de amint cukrot is kezdtek kaptak, inkább ezt választották és cukorfüggővé váltak!
(Megjegyzés: Cukor helyett fogyassz inkább steviát, vagy eritritet!)