A bűntudat, mint az ego identitásteremtési kísérlete

A bűntudat az ego próbálkozása, hogy identitást, hogy éntudatot teremtsen. Az egónak nem számít, hogy az én pozitív vagy negatív. Amit tettél vagy nem tettél, az tudattalanságod – az emberi tudattalanság – megnyilvánulása volt. Az ego azonban személyesre veszi a figurát, és azt mondja: „én tettem”, s ezért önmagadról a „rossz” ember énképét hordozod.

A kollektív tudattalanság megnyilvánulása

A történelem folyamán az emberek számtalan erőszakos, kegyetlen és fájdalmas dolgot műveltek egymással, s továbbra is ezt teszik. Valamennyiüket el kell ítélnünk? Valamennyien bűnösök? Vagy azok a tettek csupán a tudattalanság kifejeződései, egy olyan evolúciós fázis velejárói, amelyből épp most növünk ki?

Jézus szavai – „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” – önmagadra vonatkoztatva is érvényesek! (Lukács 23:34 – A fordító megj.)

Egós célok és a kielégületlenség ciklusa

Ha önmagad megszabadítása, jobbítása vagy fontosságtudatodat erősítése végett egós jellegű célokat tűzöl magad elé, azok nem fognak kielégíteni, még ha el is éred őket.

Tűzz ki magad elé célokat, ám tudd, az elérésük valójában nem oly fontos. Amikor valami jelenlétből születik, az azt jelenti, hogy ez a pillanat nem valami cél elérésének az eszköze: a cselekvés önmagában kiteljesítő, minden egyes pillanatban. Így többé már nem alacsonyítod le a mostot valami vég eszközévé, ami az egós tudatosság.

„Nincs én, nincs probléma” – felelte a buddhista mester, amikor megkérték, magyarázza el a buddhizmus mélyebb jelentését.