Tanmesék: A kincs, amely mindig is a tiéd volt
Egyszer volt, hol nem volt, volt két középkorú férfi, akik gyermekkoruk óta jó barátok voltak. Olyan barátok, akik mindig mindent elmondtak egymásnak, még az olyan titkokat is, amelyeket a saját családjuknak sem árultak volna el.
Egyszer az egyik férfi azt mondta a másiknak:
– Te vagy a legbizalmasabb barátom. Szeretnék elmondani neked egy titkot, arra az esetre, ha valami történne velem. Egy befektetésből rengeteg pénzhez jutottam, amit elástam a házam padlója alá. Nem szeretném elmondani ezt a feleségemnek, mert nem túl bölcs a pénz kezelésében, és nem mondtam el a fiamnak sem, mert már így is el van kényeztetve.
A titok, amely fényre derült
Nem sokkal ezután a gazdag ember bizalmasa elutazott, és csak évek múltán tért vissza a szülővárosába. Egyik nap nagy meglepetésére a barátja feleségével és fiával találkozott, akik az utcán koldultak, és a szemetesekben kutattak maradékok után.
Megrendülve lépett oda hozzájuk, és megszólította az asszonyt:
– Nővérem, emlékszel még rám?
A nő felpillantott:
– Természetesen! Te vagy a férjem legjobb barátja.
– És hogy lehetséges, hogy ti itt koldultok és guberáltok?
– Hát nem tudod? A férjem két évvel ezelőtt hirtelen meghalt. Egy darabig kitartott a pénzünk, de most már koldulnom kell, hogy egyáltalán enni tudjunk. Istennek hála, hogy a házunk még megvan.
A kincsesláda felfedése
Erre így szólt a férfi:
– Valamit el kell mondanom. Mielőtt útra keltem, a férjed rám bízott egy titkot. Rengeteg pénzt hagyott rád. Akkoriban habozott elmondani neked, mert attól tartott, hogy nem bölcsen használnád fel. Megkért, hogy ha eljön az idő, mondjam ezt el neked.
Az anya és a fia már a hír hallatán is elragadtatottak voltak, mert tudták, hogy a férfiban megbízhatnak. Alig hagyták el az ajkát e szavak, ők már nem is érezték szegénynek magukat.
A férfi így folytatta:
– Gyertek gyorsan, megmutatom nektek! Siessünk! Már eleget voltatok szegények! Ássuk ki azt a kincsesládát!
Elmentek tehát a házhoz, felszedték a padlódeszkákat, és ásni kezdtek. Hamarosan valami keménybe ütközött az ásó. Kalapáló szívvel kotorták félre a maradék földet, kihúzták, majd sietősen felnyitották a ládát, amely – láss csodát! – csordultig volt pénzzel.
A rejtett gazdagság tanítása
Ez a kincs már ott lapult a nő házában jóval a férje halála előtt is, tehát mindig is az övé volt. Ám ő és a fia vajon gazdagok voltak-e, mielőtt kiásták? Nem. Az elrejtett kincs mindig is ott volt, de nem tudtak róla, így hát nem volt hozzáférésük ahhoz, amit ez a kincs lehetővé tehetett volna számukra.
Olyanok vagyunk, mint ez a nő és a fia. Szabadok vagyunk. Mindig is szabadok voltunk. Nem vagyunk egyebek, mint ez a tiszta, tökéletes Létezés, még ha ennek nem is vagyunk még tudatában.
A felismerés útja
Szükségünk van némi bizalomra, mert vannak olyan erők, amelyek azon mesterkednek, hogy összezavarodjunk. Az is a tudatosság játékának a része, hogy ne legyen túl egyszerű meglelni a kincset, ami már egyébként is a tiéd – ha túl egyszerű volna, akkor talán nem értékelnéd.
Valakiben felmerülhet a kérdés: „Miért kell mindezt végigcsinálnunk? Ha tökéletesek vagyunk, akkor miért nem vagyunk képesek megnyilvánítani ezt a tökéletességet?” Nos, tényleg tökéletesek vagyunk, mégis valamiképpen mindannyian részesei vagyunk ennek a közös álomnak, és ragaszkodunk e káprázathoz. Felébredni vágyunk, mégis tovább akarunk álmodni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
