Hogyan hatnak az érzelmeink és jelenlétünk a környezetünkre?

Az isteni mátrix összefüggésében minden egyes fűszálnak része vagyunk, ahogyan minden kavicsnak is minden folyóban és patakban. Része vagyunk minden egyes esőcseppnek, még a hűvös levegőnek is, amely végigsimít az arcunkon reggel, amikor kilépünk az ajtón.

Ha ez a mindenhez fűződő kapcsolat a világunkban ilyen mély, akkor az lenne logikus, ha életünk minden egyes napján látnánk a kapcsolat bizonyítékait. Talán pontosan ez történik – talán mindennap találkozunk a bizonyítékokkal, csak úgy, hogy nem mindig ismerjük fel, vagy akár észre sem vesszük őket.

Rezonancia és az ismerős környezet ereje

Mindnyájan tudjuk, hogy minél több időt töltünk emberek, helyek és dolgok közelében, annál jobban érezzük magunkat a jelenlétükben. A legtöbb ember számára például belépni a háza nappalijába sokkal jobb érzés, mint egy másik város szállodájának „nappalijába” besétálni. Lehet, hogy a szálloda új építésű, megvan benne minden modern berendezés, szőnyeg és függöny, még sincs „otthonérzés”. Amikor ilyesmit érzékelünk, a megnyugtató érzés a

finomenergia finomhangolásából ered, ami egyensúlyba hoz minket a világunkkal – ezt a kiegyensúlyozottság rezonanciájának nevezzük.

Bizonyos fokig mindennel együtt rezonálunk az autónktól kezdve az otthonunkig (és még a hétköznapi használati tárgyakkal is), és ezért hatunk

más emberekre, a környezetünkre és a világunkra már a jelenlétünkkel is. Éppen ezért nem kell meglepődnünk, ha valami megváltozik bennünk vagy körülöttünk, és ezek a változások az életünkre is hatással vannak… mert ez így is van.

Hogyan hat a jelenlétünk a környezetünkre?

Ezek a változások néha csak apróságokban mutatkoznak meg. Volt például egy amerikai gyártású autóm, aminek az eredeti motorjában több mint 300 000 mérföld volt, amikor 1995-ben eladtam. Mindig igyekeztem maximálisan gondoskodni „öreg barátomról”, erről a rendkívül megbízható járműről. Úgy nézett ki, mintha új lenne, és biztonságban elszállított a coloradói hegyektől a kaliforniai Napa-völgyig, majd vissza Új-Mexikó északi sivatagjáig.

Míg az autóm nekem mindig tökéletesen beindult, soha nem felejtett el „lerobbanni”,  ahányszor  kölcsönadtam  valakinek.  Ha  egy  másik  ember, másfajta érintéssel ült be a kormány mögé, a motornak megváltozott a hangja, figyelmeztetőjel gyulladt ki a műszerfalon, vagy egyszerűen csak leállt az autó. És ugyanígy, amikor visszakaptam az autót, és beültem a kormány mögé, hogy elvigyem  a  szerelőhöz,  a  probléma  egyszerűen  „meggyógyította  magát”, rejtélyesen megszűnt.

Bár a szerelő azzal nyugtatgatott, hogy „ilyen dolgok elég gyakran történnek”, néhány ilyen eset után már kezdett furcsán nézni rám, amikor a 300 000 mérföldet megjárt Pontiacommal megjelentem a szerelőműhelynél. Tudományosan ugyan nem tudom bizonyítani, de elég sok más emberrel is beszélve kiderült, hogy ez egyáltalán nem szokatlan jelenség. Úgy tűnik, hogy azok dolgok, amelyeknek ugyanolyan ismerősek vagyunk, mint ők nekünk, jobban működnek a jelenlétünkben. Néha azonban a világgal való együtt rezonálásunk távolról sem ilyen nom módon jelenik meg előttünk, olyan üzenettel, amit lehetetlen eltéveszteni – ahogyan ez a következő esetben is történt.

Amikor a környezetünk visszatükrözi az érzelmeinket

1990 tavaszán felmondtam a denveri védelmi iparban betöltött állásomat, és átmenetileg San Franciscóban éltem. Napközben előadásokat tartottam és az első könyvemet írtam, esténként pedig párkapcsolati tanácsadóként dolgoztam. Egész pontosan abban próbáltam segíteni az embereknek, hogy megértsék az érzelmek életükre gyakorolt hatását, és hogy ezek milyen szerepet játszanak a kapcsolataikban. Az első ügyfeleim közül az egyik egy olyan kapcsolatról mesélt, amely gyönyörű példája annak, hogy a világgal való együtt rezonálásunk milyen mély és milyen prózai lehet.

A nő az életében jelen lévő fér val fennálló hosszú kapcsolatát úgy írta le,

mint egy „soha véget nem érő randevút”. Több mint tíz éve voltak kapcsolatban, amely reménytelenül megrekedni látszott. A házasságról folytatott beszélgetésük mindig keserű vitával ért véget, ugyanakkor nem érezték jól magukat egymástól távol sem, és szerették volna megosztani egymással az életüket. Egyik este az ügyfelem egy olyan erős és egyértelmű rezonanciaélményéről számolt be, amely kétséget sem hagyott afelől, hogy létezik ilyen kapcsolat a világunkkal.

– Meséljen az elmúlt hetéről – mondtam a hölgynek. – Hogy mennek a dolgok otthon?

– Ó, el sem hinné, mik történtek – kezdett bele a történetbe. – Furcsa egy hetem volt! Először is, miközben a párom és én tévét néztünk a nappaliban a kanapén ülve, hangos csattanást hallottunk a fürdőszobából. Kimentünk megnézni, hogy mi történt, hát, sosem találná ki, hogy mit láttunk!

– Elkezdhetem találgatni vagy elképzelni – mondtam –, de most már tényleg felkeltette az érdeklődésemet… mi történt?

– Nos, a melegvíz-vezeték a mosdókagyló alatt széthasadt, a pipereasztal ajtaját letépte a sarkáról és a szemközti falhoz vágta – mondta.

– Ejha! – kiáltottam fel. – Ilyet még soha az életben nem hallottam!

– Ez még nem minden – folytatta –, más dolgok is történtek! Amikor kimentünk a garázsba az autóért, a padlót mindenütt forró víz borította: a bojler felrobbant és kifolyt a víz. Aztán ahogy az autóval próbáltunk kitolatni a garázsból, a hűtő a motorban elrepedt, és forró fagyállóval borította be a felhajtót!

Hallgattam, amit a nő mesélt, és azonnal felismertem a mintát.

– Mi történt otthon aznap? – kérdeztem. – Hogyan jellemezné a kapcsolatukat?

– Ez nagyon egyszerű – szakadt ki belőle a válasz. – Olyan volt a hangulat a házban, mint egy kuktában. – Hirtelen elhallgatott és némán meredt rám. – Ugye nem gondolja, hogy a kapcsolatunkban fennálló feszültségnek bármilyen köze lenne a történtekhez?

– Az én világomban – feleltem –, mindennek köze van ahhoz, ami történik. A

világunkra vagyunk hangolva, és a világ fizikailag mutatja meg azt az energiát, amit mi érzelmileg átélünk. Ez néha rendkívül finom jelzés, de a maga esetében meglehetősen prózai volt – a háza szó szerint visszatükrözte a maga és a barátja közötti feszültséget. És ez azon keresztül történt, ami évezredekig képviselte az érzelmeket: a víz közvetítő eszközén. Micsoda erőteljes, csodálatos és tiszta

üzenetet kapott a mezőtől! És most ezt hogyan fogja értelmezni?

Az isteni mátrix tükröt tart a kapcsolatainknak

17. kulcs: Az isteni mátrix tükörként szolgál a kapcsolataink világában, amelyet a hiedelmeinkben és a meggyőződéseinkben teremtünk.

Akár felismerjük a rezonáló kapcsolatunkat a körülöttünk lévő valósággal, akár nem, akkor is létezik az isteni mátrixon keresztül. Ha rendelkezünk elég bölcsességgel, hogy megértsük a környezetünkön keresztül érkező üzeneteket, a világgal való kapcsolatunk nagyon hatékony tanár lehet. Néha még az életünket is megmentheti!

Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is! Iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le az oldal frissítéseiről.
Csatlakozz és kövess be az oldalhoz tartozó platformokon is: PINTEREST, X, INSTAGRAM, TELEGRAM, YOUTUBE, TIKTOK, – és FACEBOOK!

Gregg Braden: Az isteni mátrix

Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is: 
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz! 

Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!