Gregg Braden: Az élet hálója

1854-ben Seattle törzsfőnök figyelmeztette a washingtoni törvényhozókat, hogy Észak-Amerika vadonjainak az elpusztítása olyan horderejű következményekkel fog járni, ami messze túlmutat az időn, és a jövő nemzedékeinek a túlélését veszélyezteti. A törzsfőnök mély bölcsességgel, amely ma ugyanúgy igaz, mint a 19. század közepén volt, azt mondta: „Nem az ember szőtte az élet hálóját – ő csak egy fonál benne. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi.” 

 

A Seattle törzsfőnök által megfogalmazott párhuzam az „élet hálójában” elfoglalt helyünk és az isteni mátrixszal (és a benne) való kapcsolatunk között félreérthetetlen. Mindennek részeként, amit látunk, résztvevői vagyunk egy folyamatos párbeszédnek – kvantumdialógusnak – saját magunkkal, a világunkkal, és a világon túli szintekkel. Ebben a kozmikus eszmecserében az érzéseink, érzelmeink, imádságaink és hiedelmeink minden pillanatban képviselik az univerzumnak szóló mondanivalónkat. És minden, a testünk életerejétől a világunkban lakozó békéig, az univerzum válasza.