Gregg Braden: A tér maga a mátrix

Ha az „univerzum építőanyaga” megfigyelésből és részvételből áll – a mi meg­figyelésünkből és a mi részvételünkből –, mi az az anyag, amit létrehozunk? Ahhoz, hogy valamit létrehozzunk, először is lennie kell ott valaminek, amiből építkezhetünk, valami formálható anyagnak, ami olyan az univerzumnak, mint egy gyurma. Miből épül fel az univerzum, a bolygók és a testünk? Hogyan illeszkedik minden össze? Tényleg bármit irányíthatunk? 

 

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához túl kell lépnünk a hagyományos tudásunk – tudomány, vallás és spiritualitás – határain, és össze kell gyúrni őket egy magasabb szintű bölcsességgé. Ez az a pont, ahol az isteni mátrix belép a képbe. Nem arról van szó, hogy csupán valami kicsiny szerepet játszik az univerzum melléktermékében, vagy egyszerűen része a teremtésnek; a mátrix maga  a teremtés. Egyszerre az anyag, amelyből minden felépül, és egyben minden teremtett dolog tárolója is. 

 

Amikor így gondolok a mátrixra, mindig eszembe jut, ahogyan Joel Primack, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem kozmológusa fogalmazta meg azt a pillanatot, amikor a világ születése kezdetét vette. Ahelyett, hogy egy meghatározott helyen történt ősrobbanásról beszélt volna, amire egy tipikus robbanás esetében számítanánk, Primack azt mondta, hogy „az ősrobbanás nem valahol a térben történt; betöltötte az egész teret”. Az ősrobbanás maga volt a tér, és egy újfajta energiaként robbant fel. Ahogyan a világegyetem forrása maga volt az energiaként megnyilvánuló tér, a mátrix is maga a valóság – minden örökké mozgásban lévő lehetőség, maradandó esszencia, amely összeköt mindent.