Az elementálok mindenhol körbeveszik az embereket. Manók, tündérek, koboldok, szilfek… A legtöbben nem látják őket, mégis van, hogy néha megmutatják magukat egyeseknek.
A következő történet 2003-ban történt, Greensburgben, Pennsylvaniában:
„Éppen kint játszottam a teraszon a két és fél éves fiammal, amikor hirtelen megállt, és azt kérdezte:
– Ki az a kisember, aki a kőfalnál ül?
Odanéztem, ahova mutatott, de nem láttam semmit. Viszont azon a kis területen, ahol látni vélt valamit, igen különös dologra lettem figyelmes. Valahogy más volt, nem is tudom, olyan csillogó.
Később, 2004 januárjában, egyik nap ugyanúgy kint játszottunk, ezúttal a férjem is velünk volt, amikor a legszebb hó kezdett esni. A Nap lemenőben volt, amikor mondtam, hogy sétálni szeretnék az erdőben. Miközben sétáltam, nehéz leírni, valami csillogó dolgot vettem észre magam előtt. Épp a kanyarban jártam, amikor úgy 3-4 méterre előttem egy kistermetű manó kinézetű emberke figyelt engem egy fa mögül. Külleme szinte teljesen egyezett a sztereotípiákkal; hosszú, hegyes fülek, hosszú, kissé mókás orr, és magas, hegyes sapka, ami piros volt. Szintén piros ruhát viselt. A bőre levendula színű volt. Meglepetésemben felkiáltottam, mire megijedt és elszaladt.
Fejemben cikáztak a gondolatok. A képzeletem játszik velem? Nagy valószínűséggel. Viszont hallottam olyan esetekről, ahol komoly emberek számoltak be hasonlóról, és állították, hogy nem álltak semmilyen drog vagy alkohol befolyása alatt, és teljesen reálisnak tűntek. Ez elgondolkodtatott.”