Az időtlen tudat ereje a személyiségfejlődésben
Ha valaki harminc-negyven éven át félévente egyszer elbeszélgetne veled, észrevehetnéd, hogy minden életszakaszban mást mondtál magadról. Azt is felismerhetnéd, hogy mindig minden periódusban meg voltál győződve arról, hogy a nézeteid egy stabil entitáshoz tartoznak, mondván: „Én ilyen vagyok. Nem tudok kibújni a bőrömből.” Előfordulhat például, hogy egyszer azt mondod: „Meggyőződésem, hogy ezt meg ezt kellene tennünk.” Aztán néhány beszélgetéssel később már így érvelsz: „Meggyőződésem, hogy nem ezt meg ezt kellene tennünk, hanem inkább azt.” Nagyon változékony a kép. Vajon ezek közül melyik a valódi önazonosságod?
A gondolatok és a valódi én
Ha megkérdezném, hogy milyen gondolataid voltak ma reggel, pontban 7:44-kor, akkor fel tudnád idézni őket? Nem. Még arra sem tudunk visszaemlékezni, hogy mit gondoltunk ma reggel, mégis mesélünk olyan történeteket, amelyek tizenöt éves korunkban estek meg velünk, és máig nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik. Gyakran járunk az emlékezet ingoványos talaján, amely roppantul meghamisíthatja a valóságot. Többnyire azonban nem vagyunk ennek tudatában.
Az elme hatása a valódi önazonosságra
Még amikor mélyebben kezdjük is vizsgálni az önmagunkról szóló hiedelmeinket, és eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy ezek a hiedelmek hamisak, valahogy még ilyenkor is kitartunk a meggyőződésünk mellett, miszerint az a személy vagyunk, akinek egy adott pillanatban gondoljuk magunkat. Annak ellenére, hogy felismerjük az önazonosságunk változékony és instabil természetét, túlságosan gyakran azonosulunk továbbra is az elmével, amely az időhöz kötött szférában hányja-veti magát, elemzi a múltat, hogy felkészültebben érje a jövőt: „Ezt mondtam, pedig azt kellett volna mondanom.” „Tudtam, hogy nem kellett volna megtennem – soha többé nem teszem!” „Miért mentem? Miért nem mentem?”
Időtlen tudat és az önazonosság felismerése
Minden, amit el akarunk érni, időbe telik. De mi az, ami nem telik időbe, és nem igényel erőfeszítést? Mi az, ami nem tartozik az idő birodalmába? Ahol nincs szükség órákra, nincsenek sem éjszakák, sem nappalok. Hatalmas tágasság nyílik meg, és a béke érzete hatja át a lényedet, amikor rájössz, hogy ez az időtlen, változatlan, érintetlen tudat vagy, amelyen belül minden tapasztalás felmerül. Ösztönösen tudod, hogy jó helyen vagy az igazi Önvalódban. Felismered, hogy ezek a gondolatbuborékok, sőt egyetlen más jelenség sem azonos az esszenciális Lényeddel, hanem azon a nagy harmónián és egységen belül jönnek létre és léteznek, ami te magad vagy.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
