Az azonosulás felismerésének ereje

A szatszangra az emberek gyakran azért jönnek, hogy feltegyenek egy kérdést, és a kérdésükből hallom, hogy még mindig erősen azonosulnak a személylét érzetével. Egyikük például azt mesélte, hogy folyamatosan a kudarcairól szóló film pereg az elméjében, olyannyira, hogy még álmodni is ezekről álmodott. Bűntudata volt, értéktelennek érezte magát, és szerette volna elengedni ezeket az érzéseket.

Az azonosulás felismerése

Ezzel a vágyával nincs egyedül, sokan éreznek ugyanígy. Ám csupán a személy az, aki így szól: „Belegabalyodtam ebbe az életbe, de le akarok számolni az egésszel.” Nem arra kérlek, hogy ne azonosulj ezzel a személlyel, csak légy tudatában az azonosulásnak, és kérdezd meg magadtól: „Mi van tudatában az azonosulásnak? Annak is van története, ami tudatában van az »én« történetemnek?”

A személyes történet elengedése

Hagyd, hogy ott legyen a személyes történet, de ismerd fel, hogy hihetetlenül nagy jelentőséget tulajdonítottál neki, és ezért túlságosan negatívan befolyásolta az életed minőségét! Lehet, hogy felismered ezt, de valami továbbra sem egészen érti, hogy mi a jelentősége annak, ha egyszerűen csak tudatos vagy.

Amire utalok, az nemcsak a bármivel kapcsolatos tudatosság, hanem inkább maga a tudat. Amint a tudatra fordítod a figyelmed, észre fogod venni, hogy a figyelem megfigyelése is a tudatból és a tudatban történik. Úgy tűnik, kevesen vannak, akik értékelik ezt a tudatot, holott ez a létezésük forrása.

A tudat tágas tere

Van benned egy tér, amely egyfajta semleges mező, ahonnan rá tudsz tekinteni az életed minden aspektusára. Még csak el sem kell menned, hogy megkeresd őket, maguktól felbukkannak a látómeződben.

Tanulj meg nézni, de figyelj oda arra a hajlamodra, amellyel értelmezni akarod az eseményeket! Számtalan dolog történik az életünkben, amelyek önmagukban és önmaguktól csupán hétköznapi történések.

Az értelmezés csapdája

A valódi méreg abban a tendenciában rejlik, hogy értelmezzük őket – ez a hajlam felbukkan, és értelmet, jelentést társít az adott kifejezésekhez. Az ilyen értelmezések mindig árulkodnak, hogy a személyesség birodalmában időzünk: „Nem teljesítettem elég jól.” „Kinevettek.” „Megint kiközösítettek.” „Ez már zsinórban a második év, hogy egy olyan karácsonyi lapot küldtek, amelyen kiradírozták valaki más nevét, és átírták az enyémre.”

Az a tendencia, hogy a dolgokat a személyedre irányulónak tekinted, oda vezet, hogy azokat a mozzanatokat ragadod meg, amelyek szenvedést okoznak, mert ez a mérged. És ez a hajlam különösen alkalmas arra is, hogy képzelt sérelmeket gyártson.

A történet nélküli tér

Úgyhogy csak nézz, figyelj! És miközben megfigyelsz, lehet, hogy elmondod a történetet is. Tudatában vagy annak, hogy meséled, de nem vonódsz bele, mert abban a nagyobb térben, ahonnan kitekintesz, nincs történet.

Ezen a tudaton keresztül megtapasztalod, hogy változni kezd az érzékelésed módjának irányultsága. Hamarosan már a „hajdani problémáidról” kezdhetsz beszélni.

Közzétette/ www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Mooji