Tanmesék: A király és a tanácsadó

Élt egyszer egy király, akinek volt egy bölcs tanácsadója. A király maga nem volt igazán bölcs, de ahhoz elég bölcs volt, hogy tudja, a tanácsadója bölcs. A tanácsadó szó szerint mindenhova a királlyal tartott, csak a fürdőszobába nem, de még olyankor is ott állt az ajtó előtt.

A szerencsétlen baleset

Egyik nap, amint a király reggel kikászálódott az ágyából – dundi alak volt – és belelépett a királyi papucsába, megcsúszott a márványpadlón, ráesett a karjára, és ripityára törte a könyökét. Felsikoltott fájdalmában, zengett az egész palota, azután – még mielőtt a királynét vagy a királyi doktort hívatta volna – a tanácsadóért küldetett.

– Felség, mi történt?

– Nézd, mi lett a karommal! Miért történt ez?

A tanácsadó megnézte a törött könyököt, és azt mondta:

– Felség, ez jó…

A király iszonyú haragra gerjedt:

– Hogy merészelsz ilyet mondani? Tűnj el a szemem elől! – Behívatta a királyi testőröket. – Vigyétek innen! – A testőrök megragadták a tanácsadót, egy dohos börtöncellába vetették, és rázárták az ajtót.

A kannibálok földjén

Az orvosok bekötözték a király karját, és a következő hetet az ágyban töltötte. Egy nap arra ébredt, hogy sokkal jobban érzi magát, és képtelen tovább ágyban maradni. Buzgó lovas volt, így hát a királyi lovakért küldetett, és kiválasztotta kedvenc, fehér paripáját. A lovászfiúval felszerszámoztatta, nyeregbe szállt, és ellovagolt a ragyogó, reggeli napsütésben, a törött karját szorosan a testéhez kötve a nehéz ruhák alatt.

Azon a reggelen a királynak nem volt kedve megállni, így hát jó messzire ellovagolt. Olyan messzire, hogy – anélkül, hogy észre vette volna – kilovagolt a birodalma határain túlra, és egy különös, vad tájon találta magát.

Megpillantott egy fehér szarvast, és olyannyira megbabonázta a gyönyörű látvány, hogy nekilovagolt egy faágnak. Nagyot esett, és nagy zajt csapott, nyögött és sóhajtozott, segítségért kiabált, amikor hirtelen ott találta magát egy vad kinézetű törzs tagjainak gyűrűjében, akik gyorsan megkötözték. Fogvatartóit emberi csontokból készített ékszerek díszítették. A király ekkor jött rá, hogy a kannibálok földjére tévedt.

A szerencse fordulása

Fogvatartói már dobszóval üzentek a faluba – tam-tam-tam –, ami azt jelentette: „Egy kövéret fogtunk!” A király rettegett, miközben a falu felé cipelték. A faluban örvendező családok és lobogó tűz várta. A kannibálok a királyt bezárták egy kunyhóba.

Elérkezett a pillanat. Kivonszolták a kunyhóból a tűzhöz – ő pedig még hangosabban sikoltozott, amikor meglátta, hogy a sót és a borsot is odakészítették már. A legutolsó pillanatban, amint a tűz felé vonszolták, a királyi gúnyájának ujja leszakadt, és a kannibálok meglátták a király felkötözött, véres könyökét.

Hirtelen elhallgattak a dobok. „Á, tökéletlen, hibás darab. Nem áldozhatjuk fel!” Feldobták a királyt a lovára, és hazaküldték.

A tanácsadó bölcsessége

Jóval később a király visszatért a palotába. Átélt élményei hatására rájött, milyen szerencse volt, hogy eltörött a könyöke. Eszébe jutott a tanácsadója szavai: „Felség, ez jó.”

Azonnal a börtönbe rohant, és így szólt:

– Tényleg te vagy a legbölcsebb tanácsadó! Egy héttel ezelőtt, bölcsességednél fogva már tudtad, mekkora szerencse, hogy eltörött a karom, én mégis börtönbe vetettelek ezért. Sajnálom. Hogyan tehetném jóvá?

A tanácsadó így felelt:

– Felség, ez így jó.

– Hogy lehet jó az, hogy egy hétig börtönbe voltál zárva? – kérdezte a király.

– Nos, felség, ön már egy ideje szeretett volna kilovagolni, és én mindenhova el szoktam kísérni felségedet. Ha most is így történt volna, engem áldoztak volna fel. Tehát szerencse, hogy én itt voltam.

A történet üzenete

A történet lényege az, hogy soha nem tudhatod, hogyan alakulnak a dolgok. Néha elhamarkodott következtetésekre jutunk, ítélkezünk, és azt mondjuk, hogy rosszul sikerültek a dolgok. Ám ha egyszerűen nyugton maradsz, és bízol az életben – elvárások nélkül –, akkor meglátod, hogy minél csendesebb vagy, annál inkább képes leszel mindent olyannak látni, amilyen valójában, és a szíved megtelik hálával ezért a bölcsességért.

Az elme mindig elhamarkodottan cselekszik, és gyorsan ítélkezik, ezért mindig mindent félreértelmez. Ám arról a helyzetről, amely az élet velünk szemben támasztott kihívásának tűnik, valójában kiderülhet, hogy feltáruló esély, amely lehetővé teszi, hogy az elménk másképp lásson, és érzékelje a szépséget, amelyet talán nem méltányoltunk volna a tudatosságnak ezen a finomabb szintjén. Ezekben a megrázkódtatásokban valójában nagy ösztönző erő rejlik, nagyot lendíthetnek rajtunk saját természetünk mélyebb megértése felé. Mindez az élet része. Természetes, hogy a dolgok néha rosszra fordulnak – azért, hogy utána jóra fordulhassanak.

Közzétette/ www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Mooji