Két valóság határán: hétköznapok és spiritualitás
Fölcseperedünk, iskolába járunk, dolgozunk, van, aki megházasodik és családot alapít, nyaralni járunk, szolgálatot teljesítünk és élünk, míg meg nem halunk. Hát nem elég ez? Minek ez a nagy érdeklődés a spiritualitás iránt? Mi a dolog lényege?
A legtöbben egyetértenek abban, hogy az élet egyfajta iskola abban az értelemben, hogy rengeteg leckét tanulunk. De ha a halállal mindennek vége, akkor tulajdonképpen mi értelme az életnek? Az elmúlással kapcsolatos kérdéseink odavezethetnek, hogy eltűnődünk az életünkön. Vaktában születő próbálkozások lennénk, vagy egy jóval nagyobb kép részei? Kérdés kérdést követ, s a végeredmény nagy rejtély. Vannak, akik a hithez fordulnak, mások egyszerűen tudni szeretnék. És a kíváncsiság e mezején csíráznak ki a spiritualitás magvai.
Két valóság: a hagyományos és a spirituális dimenzió
Egy bizonyos ponton túl megpillanthatjuk az élet iskolájának egyik alapvető tanítását: a tudatosságunk minden pillanatban két különböző valóságban tartózkodik, amelyeknek megvannak a saját törvényszerűségeik. Az egyik a hagyományos valóság, amelyet a kérdésben ecseteltél. A másik viszont az érzékeken túli valóság: a spirituális dimenzió.
Legnagyrészt a hagyományos értelemben vett valóság köti le a figyelmünket a mindennapi élet apró-cseprő dolgaival (a gyereknevelés, a megélhetés, a kapcsolatok, a család és az egészség minden gondjával-bajával), vagyis a hétköznapi történésekkel. A megszerzés és elveszítés, a vágyakozás és kielégülés színházában előadott drámáink teljesen valóságosnak és fontosnak tűnnek.
A megszokott értelemben használt élet velejárója a boldogság és a beteljesülés hajszolása, ami azon múlik, hogy a történések a vágyainkkal, a reményeinkkel és az elvárásainkkal összhangban alakulnak-e. És miközben igyekszünk megvalósítani a dolgainkat, a ragaszkodás, a sóvárgás és az aggodalom gyötrelmeitől szenvedünk.
Amikor a hagyományos valóság már nem elég
Azután egy napon (esetleg lelki megrázkódtatás, egy családtag elhalálozása, sérülés vagy egyéb sorscsapás következtében) azon kapjuk magunkat, hogy a hagyományos valóság, legyen bár a legcsodásabb, nem okoz elégedettséget. Elégedetlenek leszünk, amikor nem kapjuk meg, amit akarunk, vagy amikor azt kapjuk meg, amit nem akarunk, de még akkor is, amikor pontosan azt kapjuk, amit akarunk, mert ebben a tünékeny világban egyszer mindent elveszítünk, amit szeretünk.
A balsors és a lelki szenvedés arra ösztökéli az embert, hogy felülemelkedjen a hagyományos világon, föleszméljen, és rátaláljon a magasztosabb bölcsességre, amely a mindennapos élet közepette is lélekemelőn hat. Az élet nehéz leckéinek hatására az ember hajlandó lesz pusztán a hitére támaszkodva elrugaszkodni: elhagyni a túlhaladott és megszokott igazságokat, és bemerészkedni az ismeretlenbe.
Anaís Nin csodás hasonlatával élve: „egyszer elérkezik az a pillanat, amikor a bimbónak jobban fáj, ha szorosan csukva marad, mint az, ha megkockáztatja, hogy kinyílik”. A mindennapi élet iskolájában a spiritualitás nem válik el a földi világtól. Ellenkezőleg: lehetővé teszi, hogy a szokványos élet mellett ne feledkezzünk meg azokról a transzcendentális igazságokról, amelyek a szabadságunkat jelentik.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Dan MIllman
Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is:
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz!
Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!
