Szimbólumok/Állatszimbólumok: Unikornis

Az Egyszarvú (lat. Unicornis, gör. monocerosz), ló alakú mitikus lény, vörös lófeje, fehér ló teste, őzlába és hosszú bojtos oroszlánfarka van, homloka közepén egyenes hegyes szarvval, mellyel védelmezi magát. Az unikornis megtestesíti a harmóniát, az erőt, a bölcsességet, a tisztaságot (az ártatlanságot), a fényt, a gyorsaságot, a szabadságot, a szépséget, a bájt, a titokzatosságot, a varázslatot, és a misztikumot.

Az egyszarvú a harmónia, az erő és a szabadság szimbóluma

Nagyon gyors, szinte láthatatlan lény, lehetetlen elfogni, és a mitológiák arról szólnak, hogy csak az pillanthatja meg, aki saját magába elmélyedve teljesen el tud csendesedni, és ilyenkor összhangba kerül saját magával és a mindenséggel.

Leginkább szűzzel ábrázolják a különböző képeken, mert a szellemre nyitott lelket jelképezi. A legendák szerint több mint 1000 évig él, így a bölcsesség és a tudás szimbóluma is. Ezek az állatok szeretik a vizet, ezért teliholdkor előszeretettel fürdenek a ragyogó csillagok alatt. A Holdistennő-hármasságban a Szűz mitikus lénye.

Az egyszarvú a homloka közepén lévő egyetlen szarvával a napsugár, a spirituális nyíl, Isten pallosának jelképe. A keresztény ikonográfiában ő képviseli a Szentlélek által megtermékenyített szüzet. A középkorban a Szűz Mária keblében fogant isteni Ige megtestesülése. A szarv a spirituális megtermékenyítés szimbóluma.

Az Egyszarvú, a Szellemerő ősi szimbóluma, a fehér lóhoz szokták hasonlítani. A csavart szarv a határozottságot, céltudatosságot, az világegyetem közepe felé csavarodó spirált, a lét egyetlen célja körül keringő galaxisokat jelképezi.

A középkorból sok ábrázolása maradt fenn, kedvelt volt címerállatként is. A szűziességnek vagy Szent Jusztiniának volt a jelképe. Még a 18. században is gyakran megjelent az egyszarvú alakja a patikák ajtaján.

Az egyszarvú minden esetben a fizikai lét csodálatos felemelkedését idézi, a természetfeletti erő eszményét testesíti meg, mely árad, sugárzik mindenből, ami tiszta, és nemes. E mitikus lény a tisztaság, és a spirituális egység szimbóluma.

A késő középkor egyik kedvelt irodalmi és egyházművészeti témája volt a “Hölgy egyszarvúval”, valamint a “Misztikus vadászat az egyszarvúra”. Már a görög és latin egyházatyák írásaiban is megjelenik. Itt a lányt, vagy hölgyet Máriával azonosítják, az egyszarvút pedig Krisztussal. A misztikus vadászat pedig a megtestesülés maga. Az egyszarvú tehát a Megváltó egyik archetipikus előképe.

A középkor ikonográfiájának visszatérő eleme a szűzleány, mint az egyszarvú befogásának eszköze. Az egyszarvút ugyanis nem lehet elfogni, ezért a vadászok cselhez folyamodnak. A szűz itt a csalétek, egyben a vadállat megszelídítője, aki vállalja, hogy az egyébként nem veszélytelen vállalkozáshoz kockáztatja életét. Az egyszarvú ugyanis a lány illatától elbódul, majd ölébe hajtja fejét, a többi már a vadászok dolga.  Az egyszarvú azonban csak a valódi szüzek ölén szelídül meg, az ál-szüzeket felnyársalja.

Leonardo da Vinci bestiáriumában az egyszarvút a féktelenség megszemélyesítőjeként írja le (dionüszoszi jelenség).

A Bibliában az egyszarvú a sötét, archaikus és differenciálatlan természeti, valamint a pusztító történelmi és erkölcsi erők megszemélyesítője.
Egy legenda szerint az egyszarvú nem akart Noé bárkáján a többi állat közé vegyülni, így elragadta az özönvíz, de nem halt meg, mert az elemek szellemei megmentették, és eljutott Tündérföldre.

Aelianus kartazonja gyorsan fut, hangja durva és disszonáns, szarvának senki és semmi nem állhat ellent. A pusztában, magányosan és a többi állattal békében él. Párzás idején megszelídül. A szó egyébként valószínűleg a szankszkrit eredetű “kartajan” szóból ered, melynek jelentése “a sivatag ura”.

A buddhizmusban az egyszarvút két összecsavarodott szarvval ábrázolják, amely jelképes kifejezése egy nem-dualista világnézetnek. Az egyszarvú azt sugallja, hogy a megvilágosodás csak az ellentétek egyesítése révén érhető el, tehát a két szarvból egyet kell csinálni.

A tibeti rajzokon, egyszarvú vadszamáron esőhozó vihardémonok lovagolnak.
Skócia nemzeti állata az unikornis. Az egyszarvú régi heraldikai (címertani) jelkép, már a 12. század óta feltűnik címereken, I. Williamnél is. A kelta mitológiában az ártatlanság, a tisztaság, a boldogság, gyógyító ereje miatt maga az élet, emellett a férfiasság és a hatalom szimbóluma. A 15. századi Skóciában aranytalléron is megjelent. A folklór szerint az egyszarvú vad, veszélyes állat volt, ezért leláncolva ábrázolták

Anglia egyik legendás alakját, Arthur királyt egy egyszarvú táplálta tejével. Az egyszarvú-oroszlán kettős az angol királyi címer hagyományos őrzője. Az egyszarvú Skócia Britanniához való csatolása után került a címerbe, mivel az Skócia nemzeti jelképe.

Az asztrológiában a Plutó bolygóhoz kapcsolják. Ezzel jelképezheti az összekötő hidat élet és halál között, gyökeres átalakulást, válságok radikális megoldását, megalkuvások nélkül. A Skorpió zodiákus kapcsolódik hozzá

Az európai alkímiában az egyszarvút a Holdhoz és a Merkúrhoz kapcsolják, ezért férfi-női androgün lénynek tekintendő. A Hold a női princípium, a titokzatosság, a folytonos megújulás, a belső tudás, az anyaság, a szaporodás, a növekedés, és a gazdagodás szimbóluma. A Hold az éjszaka mellékbolygója, a szépséget és a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A buddhizmusban a béke, a tisztaság jelképe. A mercurius a nagy mű elérését szimbolizálta.

“Ellentéte” az oroszlán; a sulphur, a Nap. Az egyszarvú az esők ura, ezért harcban áll a Nappal, aki az aszályt okozza.

Az alkímiában az unikornis az ősesszenciák közül a mercuriust jelképezi, amely a sulphurt képviselő oroszlánnal egyesülve magasabb egységet hivatott létrehozni.

Amulettek és védelmező szobrok

A Nílustól a Jangcéig a virágzó kultúrákban a mitikus állat a vallási hiedelmek szerves részeként jelenik meg, és szent iratokba foglalva, agyagba, kőbe vésve, vagy kisplasztika formájában maradt ránk. Általánosan elterjedt rontás elleni jelkép. Kőbe faragva palotaőrző mitikus szörnyként ismert. Talizmánként a babiloni házak szemöldökfáján, esetleg a padlóban elásva találkozhatunk vele. A legkorábbi ismert egyszarvú ábrázolások az Indus völgye mentén, az i. e. 3. évezred végén virágzó városokból származnak. Ezek amulettek voltak.

Az egyszarvú védi a királyt és a népét, a várakat és a házak bejáratát a gonosz szellemektől. Ezért őrzik a babiloni Istár kapuit oroszlánok és kígyófejű egyszarvú szörnyetegek. (Podmaniczky báró aszódi kastélyának kapuit is két egyszarvú védelmezi és a címerükben is megtalálható ez a nemes és legendás lény)

A perzsa birodalom egyik monumentális építményében a perszepoliszi palotában, olyan domborművek láthatók, melyeken egyszarvú bika harcol oroszlánnal. Ilyeneket fedeztek fel Ninivében, Babilonban és Úr városában is. Keleti szobrok, körpecsétek, pénzérmék és amulettek százai kerültek elő ásatásokon. A két állat, a két világító égitestet jeleníti meg, a napot és a holdat.

Persepolis monumentalitása, gazdagsága, a jó évről évre bekövetkező győzelmének szenteltetett, a tavaszi napfordulónak, amikor Ahura Mazda, a Nap visszanyeri erejét, megtermékenyíti a földeket és beragyogja a világot.

A küzdelem ott van az élet minden apró mozzanatában, és hol az egyik, hol a másik erő kerekedik felül: az éjszaka napról napra legyőzi a nappalt, hogy az később újra visszaszerezze uralmát.

Unikornis amulett

Az Unikornis a tisztaság, az ártatlanság, és a remény örök szimbóluma, mert az unikornis lelke tiszta és ártatlan. Ez a mitikus állat segít, hogy kiismerd magad ebben a kissé felgyorsult és zavaros világban, bölcsessége utat mutat, hogy meg tudd különböztetni a jót a rossztól. Az Unikornis segít viselőjének a jó sorsában, a szellemi inspirációban, biztonságot nyújt, hogy minden új kihívást egy új kezdetként, belső békével és teljességgel fogadjon.

Indiában úgy tartják, hogy az egyszarvú teste lóé, lábai elefánté, a farka vaddisznóé, a feje szarvasé, melyen egy három méteres szarv látható.
A tuluk, a dravidák egyik csoportja, az ő hiedelmük szerint ezen a mitikus állaton lovagoltak a nagy hősök, a félistenek, de a félistennek tartott Bermeru Daiva szekerét is egyszarvúak húzzák.  Ez a ma az ország középső és déli részén ősi nép az árják előtt uralták India nagy részét és ősi műveltségük beszivárgott a szanszkritba is.

Az egyszarvúról szóló legrégebbi irodalmi források a védikus hagyományban lelhetők fel. Az Atharva-Véda himnuszának egyik verse egy egyszarvú antilopról szól, aki meggyógyítja romlott emberi természetünket. Ember- és állatfeletti mérete és ereje, megtermékenyítő, de egyidejűleg pusztító hatalma miatt a védikus hagyomány Indra és Varuna istenségekkel azonosítja. Indrát a Rigvéda néha egyszarvú ló formájában írja le, ő győzi le az őssárkányt, ezzel a rend princípiumát viszi győzelemre a káosszal szemben. Az egyszarvú vadszamár feltehetőleg régebbi hagyományokban vihar- és felhőisten lehetett. Erre utal az üvöltéshez kapcsolt megtermékenyülés, és egyben pusztulás motívuma.

Az iráni szent szövegekben bukkanhatunk az egyszarvú egyik legősibb változataira. A Bundahisn az egyszarvút a “Jó Teremtés” állatai közt, mint szent vadállatot, egyben, mint vallásos imádatuk tárgyát említi. A mondák szerint Ahriman kígyói megmérgezik a vizeket. Ekkor a tavak, folyók partján várakozó állatokon Ahura Mazdá (perzsa isten, a Teremtő) úgy segít, hogy elküldi háromlábú vadszamarát, amely egyetlen szarvának érintésével megtisztítja a mérgezett vizeket.

Ez a mitikus állat nem eszik füvet csak lelki táplálékon él, teljességgel igaz lény. A háromlábú vadszamárnak szürke szőre van, és a szarva üreges, akárha aranyból volna. Szarvával legyőzi és meghiúsítja a gonosz minden ármánykodását. Amikor ez a hegynagyságú egyszarvú vadszamár elüvölti magát, attól minden vízi nőstény megtermékenyül, de a szülés előtt álló ártalmas teremtmények elvetélnek. De emellett a termékenység, a nemzőerő, a teremtés és újrateremtés, a gyógyítás eszköze és megszemélyesítője, és ezzel ősi jelképi rokonságot fedezhetünk fel közte és az Életfa között. A 3-as szám a három lábra utalva az isteni teljesség, a totalitás száma. Utal arra, hogy az egyszarvú a levegőnek, a földnek és a vizeknek is az ura. A fehérség a tisztaság és a szellemi természet jelképe, az arany pedig azé a létállapoté, ahová minden teremtménynek el kell jutnia.

A kínaiak szerint az egyszarvú a négy szent állat egyike a sárkány, a főnix és a teknősbéka mellett. (Róluk is olvashatsz előző cikkeimben). Az egyszarvú a szárazföldi állatok vezetője, a főnix a madarak királya, a sárkány pedig a vízi állatoké.

E mitikus lény a sárkány, a ló és az oroszlán kereszteződése: hátsó lábai ragadozó madáré, mellső lábai nagymacskáé, testét pikkelyek borítják, kígyófejét egyetlen felfelé meredő, tűhegyes szarv díszíti. A kínai egyszarvú a sárkányok leszármazottja. Egyszarvú állat Kínában nagyon sok volt. Állítólag a Ming dinasztiában (14-17. sz.) élték virágkorukat, amikor csaknem 20 fajt tartottak számon. A Ming dinasztia idején két szarvval ábrázolták e mitikus lényt. Volt köztük vad és harcos természetű, szelíd jóindulatú, és rejtőzködő, bölcs, aki meg tudta mondani ki bűnös, ki ártatlan.

Nagyon sok fajtájuk létezett, (ezek közül felsorolok néhányat, akikről megemlékeznek a krónikák: Qilin, kioh twan, poh, hiai chai, Too Jou Shen, xie zhi, bai ze, xie niu.) köztük volt a híres Kilin (qilin), a keleti egyszarvúak legnemesebb fajtája. De ő is már leszármazottja egy archaikus sárkány-egyszarvúnak. Ez utóbbi is hasonló jelentéseket hordoz magában, mint az egyszarvú vadszamár. A kínai mondás a Kilint a négy szent és intelligens állat közé sorolja, és sokszor a négy égtáj közül a Fehér Tigrist helyettesíti, ezzel a levegőt és az őszt jelképezi. A Kilin teste a szarvaséra hasonlít, patái lópaták, farka az ökörére emlékeztet. Hátát ötszínű, hasát barna vagy sárga szőrzet, egyetlen szarvát irha borítja, vagy élő húsból van. Más hagyomány szerint maga a szarv pompázik az öt szent színben. Hátát pikkelyek is fedhetik.

Az egyszarvú az erő, a hatalom szimbóluma, ugyanakkor a tisztaságot, a fényt, és a pompát is jelképezi. Már az ősi Kína területén is megtaláljuk ezeket a morális kategóriákat az egyszarvúban megtestesülve, mely, mint császári jelkép (a császárnőnek pedig a főnix volt a szimbóluma), a császári értékeket szimbolizálja. Amikor ezek megjelennek a világban, kedvező előjelként megjelenik az ezeket hordozó szimbolikus élőlény, az egyszarvú is.

A Kilin nagy uralkodók és bölcsek születését vagy halálát jelzi. Nevében a hím és a nőstény megjelölésére használt szavak összegződnek, mert a Ki a férfinem, a Lin a nőnem jelölője, tehát kétnemű állat. Származását titok fedi. A Föld középpontjából szökken elő, megjelenése azonban kiszámíthatatlan. Halhatatlan vagy nagyon hosszú életű legalább 1000 évig élt, így megtestesítette a tudást és a bölcsességet is. Nagyon gyors és erős állat, lehetetlen volt elfogni. Az állatok királya, még senki sem ölt meg vagy fogott el egyet sem. A Kilinnek kifejlett érzéke van az igazság és a hamisság megkülönböztetéséhez, nem lép rá semmilyen élőlényre. Úgy tartották az egyszarvúak képes eldönteni ki a jó és ki a gonosz, ezért a Han időszakban a bíró széke mögé a falra egyszarvút festettek. A jóságra és a harcra is kész béke szeretet jelképe. A Kilin ereje szellemi természetű. Magánya nem vadságának, hanem méltóságának jele. A Kilin szentéletű bölcsek alakjában is megjelenhet, és mint ilyen isteni tanok hordozójaként tisztelendő. Léte az emberiség üdvösségét szolgálja. A legmagasabb rendű erők képviselője, melyeket patái, koponyája és homlokéke testesít meg. Ezek szaturnikus jellegre is utalnak.

A hagyomány szerint a Kilin megjelent a Sárga Császár kertjében, Konfucius anyjának és magának Konfuciusnak is. 22 évszázaddal Krisztus születése előtt Sun császár egyik bírájának volt egy egyszarvú kecskéje, akit mindig elhoztak a tárgyalásokra, mert békén hagyta az ártatlanokat, viszont megdöfködte a bűnösöket. Még ma is sok helyütt Kínában egyszarvú ábrákkal díszítik a bölcsőket, abban a reményben, hogy gyermekük híres és áldott lesz.
Távol-Keleten, az ősz derekán tartott ünnepkör keretében nagyra becsült népünnepély az egyszarvú tánca. A Hn-shu krónikában például a csilin nevű állat, vagyis az egyszarvú a hunok mitikus állata volt.

Dzsingisz kán a 13. században India meghódítására készült, amikor egyik előőrse egy szarvashoz hasonló, de egyszarvú, zöld szőrű állatot pillantott meg. A jelenés azt üzente, hogy forduljanak meg és térjenek haza. Általa az ég azt kívánta tudtukra adni, hogy elege van az embervér ontásából. A kán erre letett hódító terveiről és hazatért.

Németországban az egyszarvút Einhornnak hívják. Máriát a vallásukban egyszarvúnak tekintették a tisztasága, szűziessége miatt. A Harz hegységében van egy barlang melynek neve Einhornhohlen. A név egy mitikus történetből ered, miszerint a barlangban élt egy idős gyógyító asszony, akihez sokan jártak gyógyulni. Ez nem tetszett a papoknak és boszorkánynak kiáltották ki. Egy papot és több katonát küldtek fel a hegyre, hogy fogják el, de mikor odaértek, akkor a nőt egy egyszarvú a hátára vette és elmenekítette. A nehéz fegyverzetű katonák lemaradtak, de a pap beérte őket, ekkor az asszony egy jelet rajzolt a levegőbe, melynek hatására a pap eltűnt csak a ruhái maradtak ott, ettől kezdve nevezik a barlangot Einhornhohlennek.

A makedón király III. Alexandrosz, aki Nagy Sándor néven vált híressé, kapott az egyiptomi fáraótól egy egyszarvút, Buchephalost, aki csak gazdájának engedte meg, hogy a hátára üljön. Nemes tulajdonságait az állat magától Pégaszosztól örökölte.

Egy delphoi jóslat szerint:  „Bukephaloszt, a lovat, melynek vállai közül ökörfej nő ki, egyedül az tudja megülni, aki egykoron majd a világ ura lesz.” Mely beteljesült, mert ennek a ménnek segítségével nyerte nagy győzelmeit. Mikor Indiában halálos sebet szerzett (a Hüdaszpész menti csatában) és meghalt, sírja fölé várost emeltetett, melynek neve Bukephalia lett.

Sok művészt megihletett ez a mitikus ló, pl. F. Schommert, aki megfestette Buchephalos megszelídítését, ahogy Alexandrosz küzd a két lábon ágaskodó gyönyörű fekete ménnel.

A tengeri ló

Nemcsak kínai, hanem európai, kelta, iszlám, görög, föníciai és etruszk mitológiában is megtalálhatjuk a halfarkú egyszarvút (Sea horse, Haima, Hippocampus ). Feje és mellső lábai lóé, hátsó része halfarokban végződik, testét pikkelyek vagy teknőpáncél borítja, ezzel erősen a víz elemet képviseli.

Ezeknek a mesés kétéltűeknek, két csoportja van. A tenger lovai és tó vagy folyók lovai. Ezeket sellőlónak nevezik. A tengeri ló hasonít egy unikornisra, de a mellső lábuktól a hátsó részük halfarokban végződik. A tengeri lovak vagy a tenger csatalovai, képviselik a párát, a holdbéli hatalmat, termékenységet és káoszt. Egy legenda szerint Poseidon szekerét húzzák. Az ősi káoszt, vagy erőit jelképezik a sellőlovak, és Poseidon a tengerek istene irányítja őket szigonyával.

Zakariyya al- Qaswini így írja le a sellőlovakat: „Olyanok, mint a szárazföldi lovak, de hátsó lábaik helyet hosszú hal farkuk van, és színük fényesen csillog, mellső lábaikon a paták, hasadtak. Ezek az egyszarvú teremtmények a tengerben éltek, de a felszínre merészkedtek teliholdkor, hogy párosodjanak, ennek a frigynek a gyümölcse, gyönyörű volt, egy aprócska csikó, mely ezüstösen csillog, akár a teliholdas éjszaka.”

A kelta legendák szerint egyszerre csak egy tengeri ló létezik a földön, és hitük szerint mágikus lény. Egyszerre hím és nőstény, midőn ideje lejár egyetlen tojást rak, majd elpusztul és abból új tengeri ló születik. A tengeri ló szimbólumát, kelta tengeristenekkel, és az alakváltoztatás hitével kapcsolták össze. A druidák tanítása szerint: kövesd az isteneket, légy erős, bátor, és ne tégy rosszat. Aki ilyen amulettet hord impulzív és karizmatikus egyéniséggé válik, tehetsége megnyilvánul.

A föníciaiak által alapított mysiai Lampaszkusz városának pénzein szárnyas tengeri ló volt.

A Trevi kútban (Róma) szárnyas Hippocampusok, tengeri paripák húzzák Neptunusz (Poszeidón) szekerét.

A Kelpie egy rosszindulatú kelta vizitündér (vízi démon), talán az ő példája a leghíresebb. Skóciában minden tóhoz kapcsolódik egy legenda arról, hogy egy mitikus lény él a vizükben. Mivel ezek a lények alakváltók, ezért leggyakrabban ló, vagy fiatal férfi képét öltik magukra és így csalják tőrbe a gyanútlan utazókat. Amikor a Kelpie ló alakban jelenik meg, szeme nagyszerű csatalóé, szemében lakozik a sötétség és a vadon. Ez különbözteti meg egy szokásos ló nézésétől, és van még egy különbség, hogy mindig víz csorog a sörényéből. Egy tó vagy folyó partján várakozik, teljes felszerelésben, amíg egy lány vagy egy gyerek arra nem téved, mikor a gyanútlan idegen felül a hátára, a Kelpie beleugrik a vízbe, hogy lovasa megfulladjon, majd barlangjában megeszi.

Egyesek le tudták győzni e vízi fenevadat, mégpedig úgy, hogy egy trükkös csellel levették róla kantárját, és a sajátjukat rakták a helyébe. Ekkor a Kelpie egy szelíd lóvá válik, és minden parancsát teljesíti legyőzőjének.
A másik alak, amit a Kelpie előszeretettel ölt magára, az a jóképű férfi álcája, amivel nőket csalogat magához, a történet vége azonban ugyanaz, mint az előbb. A becserkészett hölgy a tengerbe vész és a szörny táplálékává válik. Azonban itt is találunk egy jellegzetes ismertetőjegyet: a tengerparton sétáló, megnyerő ifjú hajában hínár szálak láthatóak.
A világ legnagyobb Kelpie-je állítólag Loch Ness-ben, Skóciában van. Ő egy tengeri kígyónak álcázza magát.

Egy másik skót vizidémon volt az Ech-Ushakya. Ez egy aranyos ló volt, vagy póni. A vízparton várt egy gyanútlan személyre, aki felülne a hátára. Az volt az utolsó tett amit, az áldozat végrehajtott, mivel az Ech-Ushkya nem engedte, hogy leszálljon róla. Az emberevő csak egy darabkát hagyott az áldozata testéből, hogy megmutassa az embereknek mi történt.

 

Unikornis tetoválás jelentése

Az unikornis a tisztaság, az ártatlanság, és a remény örök szimbóluma. A harmónia, a bölcsesség, a titokzatosság és a misztikum megszemélyesítője. Viselőjének segít megkülönböztetni a jót a rossztól, biztonságot és szellemi inspirációt nyújt.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!