Meditáció: Az éber figyelem gyakorlása
A meditáció az elme hazavezetése, amelyet elsőként az éber figyelem gyakorlásával valósíthatunk meg.
Egy idős asszony kérdezte valaha Buddhától, miként meditáljon. Azt a tanácsot kapta, legyen tudatában keze minden mozdulatának, amikor a kútról felhúzza a vizet, tudva azt, ha így cselekszik, hamarosan az éberségnek és a végtelen nyugalomnak a meditációval azonos állapotát éri el.
Az éberségnek, a szétszórt elme hazavezetésének és ezáltal létezésünk különböző megjelenéseire való összpontosításának gyakorlását az elme megnyugvása, valamint a helyes nézőpont névvel illetik.
E két tudati mozzanat három dolgot eredményez. Először is szemléletmódunk hadiállapotban lévő, levált darabjai lecsendesülnek, feloldódnak és összebarátkoznak. E lecsendesedésben jobban megértjük önmagunkat, és olykor még alapvető természetünk ragyogásának pislákoló fényét is megpillantjuk.
Másodsorban a figyelem gyakorlása hatástalanítja negativitásunkat, erőszakosságunkat és szilaj érzelmeinket, amelyek sok életen keresztül gyűjtöttek erőt. Az érzelmek elnyomása, vagy a bennük való el-merülés helyett fontos azokat, gondolatainkat és bármit, ami felmerül, a lehető legteljesebben és legnyitottabban megfigyelni.
Tibeti mesterek szerint a bölcs nagylelkűség a határtalan tér sajátosságával rendelkezik, melegsége és meghittsége, mint napfénytakaró, beburkol és oltalmaz.
Harmadsorban e gyakorlás elénk tárja, felfedi lényegében Jó Szívünket, mivel feloldja és megszünteti a bennünk lévő kegyetlenséget és sértettséget. Csak ez után válunk igazán hasznossá mások számára. Majd a gyakorlás eltávolítja belőlünk a kíméletlenséget és a sérelmet, aminek révén igazi Jó Szívünket, azaz a valódi természetünket jelentő alapvető jóságot és kedvességet hagyjuk felragyogni, és azzá a meleg éghajlattá válni, amelyben létezésünk virágba borul.
Természetes emelkedett béke
A meditáció tanítását gyakran ekképpen kezdem: „Vezesd haza a tudatodat! Engedj el! Lazíts!” A meditációs gyakorlás egésze e három döntő pontban foglalható össze: vezessük tudatunkat haza, engedjünk el, aztán lazítsunk. Mindegyik mondat sok szinten visszhangzó jelentéseket hordoz.
Elménk hazavezetése annak a helyes nézőpont állapotába való eljuttatását jelenti a figyelem gyakorlásán keresztül. Legmélyebb értelemben véve az elme hazavezetése annak befelé fordítását, és az elme természetében való időzést jelenti. Ez a legmagasabb rendű meditáció.
A felszabadulás a tudatnak a ragaszkodás börtönéből való kiszabadítása annak felismerése által, miszerint minden fájdalom, félelem és gyötrelem a ragaszkodó elme sóvárgásából keletkezik. Mélyebb szinten az elme természetének fokozódó megértéséből fakadó megvalósítás és bizalom ösztönöz arra a mély és természetes nagylelkűségre, amely képessé tesz minden ragaszkodást elengednünk a szívünkből, hogy hagyjuk felszabadulni és a meditáció ihletettségében szertefoszlani. Végül lazítani annyi, mint nyitottnak lenni, és feloldani az elme feszültségeit.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Sogyal Rinpoche: Meditation