Meditáció: A megfelelő hozzáállás

A jó hozzáállás elengedhetetlen a kielégítő meditáció gyakorlásához. Az a baj, hogy manapság legtöbbünk abban a hiszemben nő föl, hogy minél nagyobb erőfeszítést teszünk valamiért, annál nagyobb sikert érünk el.

Ha tehát nagyra becsüljük a meditációt potenciális jótékony hatásaiért, és gyakorolni is akarjuk, akkor természetes késztetést érzünk arra, hogy minél nagyobb erőfeszítéseket tegyünk azért, hogy a meditációt működésbe hozzuk, jól csináljuk. Szerencsétlenségünkre nem erre van szükség!
A meditáció során egy másfajta tudatállapot megtapasztalására törekszünk. Ez az állapot más, mint normális mindennapos, racionális gondolkodásunk. Ha intellektusunkkal próbáljuk a meditációt működésbe hozni, akkor intellektusunk nyilvánvalóan még mindig aktív, és mi ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Az a cél, hogy túllépjünk az intellektuson és elménk egy másfajta tevékenységét tapasztaljuk meg. Az intellektusunknak szabadságra kell mennie.
Hogyan tehetjük ezt? Hogyan érhetünk el valami fontosat, anélkül, hogy tudatosan megpróbálnánk elérni azt? Ez meg-lehetősen ellentmondásosnak hangzik! Erre az a válasz, hogy a hozzáállás alapvető fontosságú szerepet tölt be ebben a kérdésben.
Először is, nem akarunk csak úgy elszállni. Itt nem az alvás vagy a gondtalan álmodozás a cél. Ez a meditáció misztériuma. A sikeres meditáció a teljes éberség érzését kelti, még akkor is, ha tényleges gondolatok nem fogalmazódnak meg elménkben.
Ez valószínűleg furcsán hangzik, ha még nem tapasztaltuk meg, hogy lehet gondolatok nélkül is ébernek lenni. Csak azért tűnik furcsának, mert elménk intellektuális része racionálisan próbálja felmérni, hogy milyen is lehet ez.

Természetesen az intellektus nem tudja elképzelni, hogy milyen is az, amikor ő nem működik. Kicsit hasonlít ez ahhoz, mint amikor racionálisan megpróbálod megérteni, hogy milyen egy egzotikus gyümölcs íze. Ha épp azon töröd a fejed, hogy megkóstold-e a guavát, némi fogalmat alkothatsz arról, hogy mire is számíthatsz, ha meg-kérdezel valakit, aki már kóstolta. Addig azonban soha nem lehetsz egészen biztos az ízében, amíg nem próbálsz megenni egyet.
Akkor tehát hogyan tapasztaljuk meg látszólagosan örökké aktív elménk nyugalmát? Először is nem szabad, hogy „akarjuk” azt, hogy megtörténjen. Másodszor pedig nem szabad, hogy állandóan értékelni próbáljuk előrehaladásunkat. Ezek a tevékenységek a racionális, gondolkodó elme működései, és egyben a haladás fő akadályozói is.

A jó hozzáállás olyan érzés, mint amikor moziba mész egy jó, szórakoztató filmet nézni. Képzelj el egy könnyed és vidám filmet. Tudod, hogy nem fogsz megijedni, valószínűleg élvezni fogod, és senki nem fogja utána megkérdezni, hogy mi is történt. Egyszerűen csak bemehetsz, leülhetsz és lazít-hatsz azzal a pozitív elvárással, hogy mindjárt valami kellemes következik.
Ez a pozitív elvárás nagyon fontos, amikor meditálni kezdesz. Jó, ha észben tartod, hogy „Ez szórakoztató lesz”. Indítékaid tisztázása megfelelő tónust ad meditációs gyakorlatodnak. Ekkor gyöngéd, pozitív elvárással mondhatod, hogy „Ez a gyógyulás ideje”, és aztán nem kell többet ezen gondolkodnod. Add meg az alaphangot, és engedd, hogy megtörténjen.

A meditációhoz szükséges hozzáállás tehát viszonylag semleges állapot, mely erőlködéstől mentes, ugyanakkor viszont telve van céltudatos, gyöngéd és pozitív várakozással. A film analógiájára visszatérve, a pártatlan megfigyelő állapotának rendkívül jó hatása van. A cél az, hogy képesek legyünk gondolatainkat kívülről figyelemmel kísérni, anélkül, hogy beléjük gabalyodnánk. Mikor egy izgalmas kalandfilmet nézünk, elfelejtjük, hogy csupán illúzió, amit a képernyőn látunk. Teljesen belefeledkezve szinte azt érezzük, hogy mi ülünk abban a kocsiban, vagy mi üldözzük a bűnözőt.
Meditáció közben észben kell tartanunk, hogy megfigyelőként vagyunk jelen. Tudati folyamataink figyelemmel kísérése anélkül, beléjük gabalyodnánk, a megkülönböztető éberség tudati állapotát hívja életre. Ez megtanít minket arra, hogy hogyan fókuszáljuk figyelmünket arra, amit választunk, és hogyan védekezzünk más, betolakodó gondolatok ellen.

Mint azt már említettem, ez a fajta odafigyelés elménk azon képessége, hogy kiválasztott tárgyára képes koncentrálni, anélkül, hogy figyelme másra terelődne. Ha komolyan akarsz foglalkozni a meditációval, azt hiszem, hogy érdemes egy kis időt eme képesség kifejlesztésére fordítani.
Az erre kifejlesztett legmegfelelőbb módszerek a légzés figyelemmel kísérésére alapulnak, és a hatodik fejezetben részletesen le vannak írva. Ezek a módszerek akár szolgálhatnak az Egészség-meditáció bevezetéseként, mivel az általuk létrehozott szelektív koncentráció állapota könnyen a nyugodt elme állapotának megtapasztalásához vezethet.

Összefoglalva: világos, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy kielégítően tudjunk meditálni. Az első dolog a megkülönböztető figyelem, vagy szelektív koncentráció képességének elsajátítása. Erre számos módszer létezik. Az egyik legfontosabb dolog, amit csinálnunk kell, az az, hogy nem szabad erőlködnünk azért, hogy a meditáció működjön. Épp elég az, ha csak úgy csináljuk. Ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy megpróbáljuk értékelni azt, amit csinálunk. Meg kell .elégednünk annyival, hogy egyszerűen csak csináljuk.
A megfelelő hozzáállás tehát az, ha mindenféle óriási elvárások nélkül, „csak úgy” gyakoroljuk a módszert; hagyjuk, hogy történjen, aminek történnie kell. Ha ezt meg tudod csinálni, egészen biztos, hogy valami történni fog!
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!