Kvantumgyógyítással a szeretetért

Legyen szó akár családi, akár munkahelyi viszályról vagy a felettesünk iránti haragról, amiért elmaradt az előléptetés, amint a tanácsadásra érkezők lelkének mélyére merülök, máris az önszeretet ügyénél kötünk ki.

 

Vajon mi ennek az oka? Rendszerint kisgyermekkori beidegződéseink keltenek hiányérzetet bennünk. A legtöbb viselkedési és világnézeti minta, félelem és bizonytalanság első életéveink tapasztalatainak eredménye. Ha tehát boldog és teljes kapcsolatokra vágyunk, tekintsünk vissza, hogy megértsük, mit tapasztaltunk első életéveinkben a szeretetet illetően. Ezek a korai tapasztalatok határozzák meg – öntudatlanul – a kapcsolatainkat még ma is.

Egy kisbabának rengeteg szeretetre és törődésre van szüksége. Ám a szülők mai rohanó világunkban ezt alig tudják biztosítani. Az unokahúgom nyolc éven át otthon maradt a kisfiával. Viszonyuk ennek megfelelően teljes és ép. A fiú remekül érzi magát. De sajnos ennyi otthon töltött időt ma nem sok nő engedhet meg magának.

 

Természetesen a gyermeket is érinti az a stressz, amit az anya számára a „három műszak” – munkahely, háztartás és a gyermek – jelent. Sokszor az apának sem könnyebb a helyzete. Amikor este hazaér, felesége rögtön átadja neki a gyermeket, hiszen egészen addig ő gondoskodott róla. Apu természetesen örül ennek a feladatnak, de azért ez kétségkívül elég sok energiáját el is veszi. Magára alig marad ideje, ami elégedetlenséget szül. Így aztán jön, aminek jönnie kell. A végtelen szeretet, amelyet a gyermek az első hetek során a szülő állandó jelenlétéből fakadóan kapott, elapad. Nemcsak mennyiségét, hanem minőségét illetően is. Ezt a baba is érzi, ahogy azt is, hogy valami nincs rendben. Látja szülei tekintetében és arcán, amely már nem azt a végtelen, állandó szeretetet tükrözi, mint az első napokban.

 

A kisbabák, persze önkéntelenül, ezt sokszor önmagukra vonatkoztatják. Megtanulták, hogy a sugárzó szülői arc azt jelenti: jó, amit tesznek. Az elgyötört vagy szomorú arckifejezés ennek ellenkezőjét sugallja. így az ember már nagyon korán szembesül azzal, hogy egyrészt nem kapja meg azt a szeretetet, amelyre szüksége van, másrészt az az érzése támad, hogy valami baj van vele – annak ellenére, hogy a szülök igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt.

 

Az önszeretet hiányának másik oka az, amit saját családomban is tapasztaltam. Szüleim a háborús nemzedékhez tartoznak. A háborúban nem sok idő jutott szeretetre. Egyetlen törvény volt: túlélni. így aztán anyám és apám nem tudta megtanulni a szüleitől, hogy mi az igazi szeretet – és természetesen engem sem tudtak megtanítani rá.

 

A legújabb tudományos kutatások tettek egy rendkívüli felfedezést. Kutatók arra jöttek rá, hogy ha az anya a fogamzás időpontjában vagy várandóssága során csak egyszer is arra gondol vagy arról beszél, hogy nem szereti a gyermeket, nem fog tudni megbirkózni a feladattal, vagy felmerül benne az abortusz gondolata, a gyermek máris nemkívánatos személynek érzi magát. Bármennyi szeretettel veszi is körül később az anyja, ez a korai élmény elég lehet ahhoz, hogy a gyermek úgy érezze: nem igazán fogadják el, nem igazán szeretik. Amikor a neves biológus, dr. Bruce Lipton előadásán ezt meghallottam, nem találtam szavakat. A nemkívánatosság bélyege a gyermek egész életét meghatározza. Az ilyen ember nagy valószínűséggel olyan párt fog választani, aki ezt a mintát megerősíti. Az ilyen kapcsolatok ritkán tartósak. Az ember úgy érzi, nem szeretik, amiből azt a következtetést fogja levonni, hogy ő az, aki nem képes normális kapcsolatra.

 

Egyszer járt nálam egy hölgy, aki azzal az emberrel élt együtt, akire mindig is vágyott. Mégsem volt boldog vele. Az esze azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ám egy öntudatlanul futó, kisgyermekkori program nem engedte, hogy a lelke mélyén hinni tudjon abban, párja viszontszereti. Egy másik hölgynek kisgyermekkori élményei miatt – negyvenöt éves kora ellenére – még egyetlen párkapcsolata sem volt.

 

Ezekből a példákból jól látható, mennyire elevenen hatnak ezek a minták, még akkor is, ha látszólag minden úgy történik, ahogyan szeretnénk. Ez mindjárt érthetővé válik, ha tudjuk, hogy mindannak, ami körülvesz minket, csupán öt százalékát érzékeljük tudatosan. Cselekedeteink kilencvenöt százaléka ösztönös, öntudatlan.

 

Ha kapcsolataink nem úgy működnek, ahogyan szeretnénk, akkor lépjünk kapcsolatba azzal, ami nem működik. Figyeljük meg, milyen mintát követünk, amikor újra és újra melléfogunk. Őszintén beszéljük meg a dolgot társunkkal. A legtöbb kapcsolat éppen azért nem működik, mert a felek nem beszélnek őszintén egymással.

 

De térjünk vissza az önszeretet kérdéséhez. Gondoljuk végig, mi lehet az oka, hogy e téren hiányosságokkal küzdünk. Megint lépjünk kapcsolatba a fájdalmunkkal, a Ismerjük meg önmagunkat!: Kapcsolatfelvétel szerint leírt gyakorlat segítségével. Meglepő dolgok kerülhetnek felszínre. Gyakoriak a szeretettel kapcsolatos megrázó élmények, amelyeket egykor talán szándékosan elfelejtettünk, mert túl fájdalmasak voltak. De vajon lehet-e önmagunk szeretetét kvantumgyógyítással erősíteni? Természetesen! Ha rájöttünk, mi okozza a hiányt, nekiláthatunk a következő gyakorlatnak.

 

Helyezkedjünk el kényelmesen, és hunyjuk le a szemünket. Gondoljunk arra, hogy a szeretet árad és gyarapszik. Ne forgassuk magunkban ezt a gondolatot – hagyjuk, hadd szálljon el. Fordítsuk minden figyelmünket a forrástudatra. Érezzük, amint teljesen elmerülünk benne. Miközben megőrizzük ezt a tudatosságot, hagyjuk, hogy szívünkből átáradjon bele a szeretet energiája. Képzeljük el, hogy szívünkből zöld vagy rózsaszínű fénysugár tör elő, majd eggyé olvad a forrástudat rezgésével. Néhány percig tartsuk fenn ezt az energiaállapotot, majd térjünk vissza megszokott tudatállapotunkba.

 

Meg fogunk lepődni, milyen változások állnak be nyomban vagy az elkövetkező időszakban. Ne legyenek elvárásaink, mert azokban könnyen csalódhatunk. A gyakorlatot többször is elvégezhetjük, a gyógyulás azonban már az első alkalom után kezdetét veszi.

 

És így tovább…

 

Kedvünk szerint folytathatjuk a felsorolást. Mire figyelünk oda? Mit akarunk kihozni a kapcsolatunkból? Jelentős változást hozna már maga az elhatározás is, miszent mostantól a kapcsolat jó oldalára figyelünk. Gondoljunk csak a hétnapos gyakorlatra. Ez tarsas életünket is átalakíthatja.

Ha kapcsolatunk számtalan problémával terhelt, végezzük el az alábbi gyakorlatot:

 

Szemünket hunyjuk le. Minél érzékletesebben képzeljük magunk elé azt a személyt, akivel eddig rossz viszonyban voltunk. Most távolítsuk el a képből azt a részét, amely gyakorta bántott minket. Képzeljük el, amint leválasztjuk az alakról, és félretoljuk. Mi maradt hátra? Most már látjuk az illető jó oldalát? Valaha láttuk. Azok a vonásai voltak ezek, amelyeket oly nagyra becsültünk, de valami oknál fogva rossz érzések vették át a helyüket. Alaposan vegyük szemügyre az elképzelt személyt a jó vonásaival, és emlékezzünk vissza, milyen volt egykor. Mára tényleg teljesen más ember lett belőle? Aligha. Ő még ma is ugyanaz a személy, akit valaha szerettünk. Most már kinyithatjuk a szemünket – remélhetőleg egy újabb felismeréssel gazdagabban.

A kapcsolat még jobbá válik, ha eleve a jó oldala tölti ki látóterünket, gondolatainkat és érzéseinket.

 

 

Az ezredforduló környékén tudósok rájöttek, hogy úgynevezett tüköridegsejtek működnek minden emberben. Ezek egyrészt arról gondoskodnak, hogy át tudjuk érezni, amit mások éreznek. Ezt nevezzük együttérzésnek. Másrészt visszatükröznek minket a másik emberben. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit a másikban nem szeretünk, csupán saját lényünk tükre. Ugye tudjuk, hogy amikor ujjunkkal másokra mutogatunk, három ujjunk visszamutat ránk, jelképezvén azt, amit a tükör törvénye kimond? Ha tehát valakiben, például a párunkban, nem szeretünk valamit, legközelebb gondolkozzunk el azon, hogy mi köze van ennek hozzánk. Amikor egy előadáson elvégeztem ezt a gyakorlatot, sok mindenre rájöttem önmagammal kapcsolatban. A három visszamutató ujj lényem számomra addig ismeretlen oldalára mutatott rá. Éppen ez jellemzi azokat a dolgokat, amelyeket másokon veszünk észre. Ezek azok a vonások, amelyeket magunkban még nem ismertünk fel, vagy nem akarunk észrevenni.

 

Mitől féltjük a párkapcsolatunkat? Alaposan vizsgáljuk meg ezt a félelmet. Miféle titkos meggyőződés rejtőzhet mögötte? Ha például attól félünk, hogy párunk nem igazán szeret minket, talán öntudatlanul is az a meggyőződésünk, hogy nem vagyunk érdemesek a szeretetre. Vagy attól tartunk, hogy elhagy minket, mert ez már többször is előfordult, ezért aztán roppant féltékenyek vagyunk? Lehet, hogy titokban meg vagyunk győződve róla, hogy nem vagyunk szeretetreméltók, ezért hagynak el minket.

 

A meggyőződés, amelyhez gyermekkorunkban tudva vagy tudattalanul hozzászoktunk, gondoskodik róla, hogy életünkben pontosan az történjen, ami a meggyőződésünk. Újra meg újra. Akárcsak az Idétlen időkig című filmben. Ez történik egészen addig, amíg meg nem változtatjuk a meggyőződésünket. A kapcsolatot illető félelmeink mögött keressük a meggyőződéseket! Így még jobban megismerjük majd önmagunkat. Talán még arra is sikerül rájönnünk, hogy honnan erednek ezek a meggyőződések.

 

Ha rábukkantunk meggyőződéseinkre, és megértettük, milyen hatással vannak az életünkre, elkezdhetjük megváltoztatni őket. Kvantumgyógyítással elvehetjük az erejüket, hogy végül megváltoztathassuk őket.

 

Elsőként a szándékunkat gondoljuk végig. Ha eddig öntudatlanul meg voltunk győződve arról, hogy nem vagyunk méltók nagyszerű társra, most feltett szándékunk lehet, hogy javítsunk az önbecsülésünkön. Úgyhogy keressünk testünkön egy pontot, amely furcsa érzést kelt bennünk az önbecsülés hiányát illetően. Ezután másik kezünkkel ösztönösen tapintsunk rá a másik pontra – testünkön vagy az erőterünkben -, két kezünk hangolódjék össze. Ettől kezdve csak a kezeinkre figyeljünk, ürítsünk ki elménkből minden egyebet. Kezünk alatt a két pont érezhetően összehangolódik. Lehet, hogy bizsergést érzünk, vagy csak azt, hogy változnak az érzelmeink. Időzzünk egy darabig ennél az energiánál. Önkéntelenül is a forrástudat állapotába kerülünk. Egy idő után, amikor úgy érezzük, hogy elég, hagyjuk abba.

 

Érezzük már, hogy az eredeti meggyőződés elvesztette az erejét? Akkor most alakítsuk is át meggyőződésünket! Vegyük megint a régi hitet, amely éppen most veszítette el az erejét. Maradjunk az iménti példánál: nem vagyok méltó arra, hogy nagyszerű társam legyen. Ha átalakítjuk, ez így szólhatna: értékes ember vagyok, és olyan társat vonzok magamhoz, aki szeret. Összpontosítsunk erre az új meggyőződésre, éljük is bele magunkat. Milyen érzés? El tudjuk fogadni ezt az új változatot, vagy minden porcikánk tiltakozik ellene? Most is nagyon fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz. Elménk természetesen azzal fog ámítani minket, hogy ezt az új meggyőződést máris magunkévá tettük. De akkor minek a régi? Tudatalattink mindig hatalmasabb a tudatunknál. 95 : 5 százalékos arány mellett nem is csoda. Úgyhogy legyünk őszinték, és pontosan érezzük át, milyen érzéssel tölt el bennünket ez az új meggyőződés.

 

Ha nem jó érzés, akkor lépjünk kapcsolatba ezzel a „nem jó” érzéssel (lásd: Ismerjük meg önmagunkat!). Kérdezzünk rá, mire lenne szüksége ennek az érzésnek ahhoz, hogy jobb legyen. Most is bízzunk az ösztöneinkben, még akkor is, ha eszünk nem akarja azonnal megérteni a választ.

 

Ha végre elfogadható az érzés, cseréljük a régi meggyőződést erre az újra úgy, ahogyan egy régi szoftvert újra cserélünk. A régi program egyszerűen elavult. Régen jó volt, fontos volt, de mára már lett egy másik, amelyik jobban szolgál bennünket. Úgysem működik? Majd meglátjuk!

 

Ehhez a gyakorlathoz minden figyelmünkre szükség lesz. Hunyjuk le a szemünket! Érzékeljük a minket körülvevő erőteret, energiamezőt – ez az úgynevezett kvantumhologram. Ezen az erőtéren belül valahol megtaláljuk korábbi meggyőződésünk energiáját. Érzékeljük ezt pontosan, akár érezve, akár lelki szemeinkkel látva, akár hallva. Ezután fordítsuk figyelmünket az új meggyőződésünkre. Ez is megtalálható a hologramunkban. Ha sikerült lokalizálnunk, fogalmazzuk meg a szándékunkat, például így: „új meggyőződés beépítve”, „a régiből új lett” vagy egyszerűen csak „megváltozott”. Most már csak a régi és az új programra figyeljünk. Minden egyéb eltűnik, és a forrástudat állapotába kerülünk. Megtörténik az összehangolódás.

Tudni fogjuk, mikor elég. Ekkor nyissuk ki újra a szemünket.

 

Tartsunk egy pillanatnyi szünetet. Most jön a teszt. Emlékezzünk vissza régi meggyőződésünkre. Mi történik? Hatással van még ránk? Valószínűleg nincsen. Ha mégis, akkor várjunk egy napot, aztán újra idézzük fel magunkban a régi programot. Ha még mindig nem változott semmi, ismételjük meg néhányszor a gyakorlatot, egészen addig, amíg már csak az új programmal érezzük összhangban magunkat; egészen addig, amíg az új program jó érzéssel nem tölt el.

 

Mi a helyzet most a kapcsolatot illető félelmünkkel? Még mindig ugyanolyan erős vagy megváltozott? Alábbhagyott? Ez lenne a természetes. Ha mégsem így volna, van még egy hasznos kvantumgyógyítási gyakorlat. Először megint lépjünk kapcsolatba a félelmünkkel, és találjuk ki, mire jó, mire igyekszik felhívni a figyelmünket.

 

Lássuk a gyakorlatot! Először gondoljuk végig, mit szeretnénk félelem helyett. Könnyedséget, örömet, fesztelenséget, békességet? Döntsük el! Most pontosítsuk, hol érezzük testünkben a félelmet. Fogalmazzuk meg a szándékunkat, és egyik kezünket helyezzük arra a pontra, ahol a félelmet érezzük. Másik kezünk magától rátalál arra a pontra, amely más érzetet kelt, és egyúttal illik az elsőhöz. Ekkor hangoljuk össze a két pontot, majd merüljünk el a forrástudatban addig, ameddig kell. Valószínűleg már ebben a pillanatban érezni fogjuk, hogy a félelem érzése megváltozik.

Íme, egy újabb kis csoda. Kezdetét veheti a boldog párkapcsolat!

Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!