Minden vallásban a világ legfőbb hajtóerő a szeretet. E rendkívüli erőnek mély hatása van a fejlődésre, a teremtésre és a béke megteremtésére. Ugyanakkor alapvető szerepet játszik a világ jellegének formálásában is.
Pszichológusok, köztük Laura Maria Cojocaru, rámutattak arra, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem maga a félelem. A félelem képes megsemmisíteni a szeretetet, az előrehaladást, a kreativitást és a teremtő erőt. Két különféle félelem típust különíthetünk meg: külső és belső félelem.
Külső félelem:
Az idők során minden korszaknak megvoltak a maga eszközei a társadalmi rend fenntartására. Tudatában vagyunk annak, hogy a rossz cselekedetek következményekkel járnak: büntetést, figyelmeztetést vagy megszégyenítést vonhatnak maguk után. Bár emberi természetünk szabadságra vágyik, mégis a társadalom szabályai korlátozzák ezt a szabadságot. Gyermekkorunk óta megtanuljuk, hogy féljünk a „tekintélyektől”: a szülőktől, tanároktól, főnököktől, vezetőktől, és az emberi vallások és hitrendszerek által akár Istentől is.
Belső félelem:
Gyakran a vágy, hogy megfeleljünk mások elvárásainak, hajt minket a belső félelem felé. Félünk attól, hogy nem vagyunk eléggé jók, tökéletesek, vonzók, vékonyak, okosak a többiekhez képest, és folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Az élet minden aspektusát ellenőrzés alatt tartjuk, hogy megfeleljünk a társadalmi normáknak. Ennek eredményeként nehezünkre esik ellazulni és elfogadni, szeretni önmagunkat.
Lépjünk be a szeretet világába!
A szeretet az önszeretettel kezdődik, mely az életünk legfontosabb feladata. Elengedhetetlen, hogy tiszteletben tartsuk külső és belső tulajdonságainkat, megértsük testünk és lelkünk működését, valamint felismerjük igényeinket és gyengeségeinket.
Hogyan ajándékozhatnánk másoknak szeretetet, ha önmagunk iránti szeretetünk hiányzik? Hogyan nyújthatunk segítséget és tanácsokat másoknak, ha saját életünket nem vagyunk képesek irányítani és elfogadni?”
“A legfontosabb, hogy elfelejtsük a külső- és belső félelmeinket. Mindannyian alattvalók vagyunk ebben a világban, nincs egy felső hatalom, akinek kötelezően meg kell felelni. Csupán olyan feladatokat kapunk, amelyek által tanulhatunk, és elősegítik a fejlődésünket. Hihetetlenül fontos az is, hogy leválasszuk magunkat az isteni hatalom elméletétől, mert Isten nem a mi főnökünk, és mi nem vagyunk a szolgái, akik meg kell feleljenek az elvárásainak. Isten közvetlenül velünk, és nem egy hatalommal áll kapcsolatban, akinek teljesíteni kell az elvárásait. Egyedül a szeretet és a megbocsátás a kötelességünk, nem Neki kell teljesítenünk, hanem a saját ritmusunkban kell fejlődnünk türelemmel és odaadással” – mondja Laura Maria Cojocaru.
A szeretet, mint az univerzum finom szövetének láthatatlan szála, átszövi az élet minden részét. Mint egy rejtélyes dallam, amelyet csak a szívünk hall. A szeretet olyan erő, amely mélyen a lélek mélyén rezeg, és nem csupán egy érzelem, hanem egy lüktető ritmus.
Írta és Közzétette: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta / www.fenyorveny.hu
(Az írást csak forrás és a fordító megjelölésével lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
