Ħal Saflieni – A világ egyetlen őskori föld alatti temploma
Az európai országok gazdag történelmi örökséggel rendelkeznek, és bármely irányban elindulva lenyűgöző látnivalókat talál az ember. Málta, egy kis szigetország, különleges kincseket őriz a mélyben. Annak ellenére, hogy Málta területe kicsi, gazdag történelme van: az ókori birodalmak számára stratégiailag fontos volt a fekvése, és régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is lakott terület volt. Az egyik legkiemelkedőbb temploma a korai bronzkorban épült, az i. e. 3300 és i. e. 2500 között.
A Ħal Saflieni-i hipogeum, Málta Paola városának közelében, a világ egyetlen őskori föld alatti templomaként ismert, de nem csak ez teszi különlegessé. Ezt a kő- és csontszerszámokkal vájt sírtemplomot a sziget őslakói élők és holtak találkozóhelyeként tisztelték.
Ezt a háromszintes, labirintusszerű barlangrendszert véletlenül fedezték fel 1902-ben, amikor egy építőmunkás csatornaásás közben leesett az egyik kamrába. A következő években a máltaiak a feltárásra és a helyszín restaurálására összpontosítottak. A területen, amely egykor vallási és temetkezési célokat szolgált, több mint 7 ezer ember földi maradványaira, valamint jósláshoz és áldozatbemutatáshoz kapcsolódó tárgyakra, oltárokra, fülkékre és faragásokra bukkantak. A vörös okkerrel díszített mennyezetek és falak a halotti kultusz, a vér és az újjászületés szimbolizálására utalnak.
Az 500 négyzetméteres rendszer magában foglal folyosókat és tágas termeket, melyek oltárokból állnak, és korábban vallási szertartások helyszínéül szolgáltak. Bár eredetileg csupán temetkezési célokat szolgált, az évszázadok során a szentély fokozatosan bővült, és egy igazi nekropoliszá vált. A látogatók számára az egyik legizgalmasabb terület ma az orákulumszoba, amely kicsi, szögletes alapú terület, melyet különleges erővel ruháztak fel.
Az ókori időkben úgy gondolták, hogy az élők ebben a szobában képesek kapcsolatba lépni elhunyt őseikkel és elhunyt szeretteikkel a jósok közbenjárásával. Ebben a teremben található egy keskeny, apró fülke, ahol az ember suttogott szavai a különleges akusztika miatt az egész teremben hallhatóvá válnak. Valószínűleg a titok a szoba hangakusztikájában rejlik, amely lehetővé tette a jós hangjának erősítését.
A mesterséges barlangrendszer három különböző időszakban kialakított szintből áll. Az első, legrégebben készült emelet főként temetkezési kamarákat tartalmaz, mintegy 2,9 méterrel a talajszint alatt. A középső szinten helyezkedik el többek között az említett orákulumszoba, valamint temetkezőhelyek és kultikus célokat szolgáló termek, például a Fő terem, a Díszes terem és a Szentek Szentje terem. Ezen a szinten fedezték fel a templom legismertebb leletét, az Alvó hölgy szobrát, amelynek egyes feltételezések szerint egy papnőt ábrázol. A szobor jelenleg Vallettában, a Nemzeti Régészeti Múzeumban tekinthető meg. Az épület legmélyebb, harmadik szintjét valószínűleg kizárólag tárolásra használták, mivel ez már 10,6 méter mélyen húzódik meg a talaj alatt.
Az UNESCO világörökségi listáján szereplő megalitikus hipogeum 1980 óta élvezi a védelmet, de teljes körű restaurációja csak 1996-ra fejeződött be. A látogatói létszámot szigorúan korlátozzák az állagmegóvás érdekében, és csak előre szervezett vezetéssel lehet felfedezni ezt a lenyűgöző helyet, kis csoportokban. Ez a csodálatos hely nem ideális célja a gyors túráknak, inkább egy értékes bakancslistás élmény, amire kétségtelenül időt és energiát kell szánni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
