Gregg Braden: Kvantumnyelven beszélni – A kulcs az érzés / 9. kulcs

A tudósokat különösen foglalkoztatta, hogy az anyag egyszerű megfigyelése miért változtatja meg az anyagot. Bár a magyarázatokban a jelenség miértjének különböző variációi születtek meg, van egy közös nevezőjük: mindegyik azt mondja, hogy az ok mi magunk vagyunk, valamint a megfigyelőként betöltött szerepünk a világban. 

 

Úgy tűnik, hogy amikor szemlélünk valamit – vagyis amikor a figyelmünket tudatosan fókuszáljuk adott helyre adott pillanatban –, akkor abban a pillanatban a számtalan kvantumlehetőség közül egyet a helyére rögzítünk. Az elmélet szerint függetlenül attól, hogy ez egy „párhuzamos valóságból” vagy a pislákoló kvantumvalószínűségek közül származik, amit mi Valóságként (nagy V-vel) látunk, az a mi 

jelenlétünk miatt olyan, amilyen. 

 

Annak ellenére, hogy a modern tudományban ez forradalminak tűnhet, az ősi hagyományokban és őshonos kultúrákban már évszázadok óta elfogadott tény. A régi időkben írástudók, misztikusok és tudósok igyekeztek a múlt nyelvein megörökíteni az univerzummal való kapcsolatunk nagy titkát, hogy az fenn­maradhasson számunkra. Néha olyan helyeken bukkanunk ilyen bölcsességekre, ahol a legkevésbé sem számítunk rájuk. 

 

Az egyiptomi sivatagban álló templomok és sírok falain olvasható feliratok, az ókori Nag Hammádi-i könyvtár iratainak bölcsessége, a délnyugat-amerikai hagyományos medicina tudománya, mind olyan nyelvezet, amely életet lehel képzeletünk, álmaink és imáink lehetőségeibe. A legtisztább példa erre annak az embernek a szavai, aki tengerszint fölött 4500 méter magasságban élt egy tibeti kolostorban. 

 

1998 tavaszán lehetőségem adódott egy 22 napos közép-tibeti egyszerre kutató és zarándokút megszervezésében segédkezni. Ez idő alatt a csapattal a legcsodálatosabb, legősibb, mindentől távol eső vidéket sikerült bejárnunk, ami a bolygón még fennmaradt. Utunk során meglátogattunk tizenkét kolostort, két zárdát, és az elképzelhető legelbűvölőbb emberekkel találkoztunk, beleértve szerzeteseket, apácákat, nomádokat és zarándokokat. Ekkor történt, hogy szemtől szembe találtam magam az egyik kolostor rendfőnökével, és lehetőségem nyílt feltenni neki azt a kérdést, amiért olyan sokat utaztam, és amelyre a választ már nagyon régen szerettem volna megtudni. 

 

Egy hideg reggelen ott feszengtünk egy kicsiny imaházban, amelynek falait buddhista oltárok és ősi tangkák (a múlt nagy tanításait ábrázoló, finom brokát alapú festmények) borították. Figyelmemet a kortalan kinézetű férfire irányítottam, aki lótuszülésben foglalt helyet előttem. A tolmács segítségével ugyanazt a kérdést tettem fel neki, amelyet minden szerzetesnek és apácának, akikkel találkoztam a zarándokút alatt. 

– Amikor imádkozni látjuk – kezdtem –, olyankor mit csinál? Amikor 14-16 órán keresztül kántál vagy ismétli ugyanazt a szót; amikor kívülről az látszik, hogy csengőket, tálakat, gongokat, dallamcsengettyűket, mudrákat és mantrákat használ, belül mi történik magában? 

Különös, erős érzés hullámzott végig a testemen, ahogy a tolmács lefordította a rendfőnök válaszát. 

– Az imádságot nem láthatta, mert egy imádság láthatatlan. – Megigazította magán a súlyos gyapjúköntöst és folytatta. – Amit láthat, az az, amit azért teszünk, hogy létrehozhassuk az érzést a testünkben. Az érzés az imádság!” 

 

Milyen csodálatos, gondoltam. És milyen egyszerű! Ahogyan a 20. század végi kísérletek is mutatták, az emberi érzések és érzelmek azok, amelyek hatással vannak arra a valóságunkat felépítő anyagra – a belső nyelvezetünk az, amely megváltoztatja a külvilág atomjait, elektronjait és fotonjait. Ezek kisebb mértékben azok a bizonyos szavak, amelyeket elmormogunk, és nagyobb mértékben az érzés, amit ezek ébresztenek bennünk. Az érzelmek nyelvezete az, amely megszólítja az univerzum kvantumerőit… az érzés az, amelyet az isteni mátrix megért.

 

 

A rendfőnök ugyanazt mondta, mint a 20. század nagy tudósai. Nemcsak hogy ugyanazokat a gondolatokat adta tovább, amelyeket a kísérletek végrehajtói dokumentáltak, hanem egy lépéssel tovább is ment: megosztotta velem azt, hogyan lehet megszólítani a kvantumlehetőségeket, amit ő azzal a technikával érte el, amit ma imádságnak nevezünk. Tehát nem is olyan meglepő, hogy az ima csodákra képes! Segítségükkel kapcsolatba léphetünk a tiszta térrel, ahol az elménk csodái világunk valóságává válnak.

Közzétette: www.fenyorveny.hu 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!