Gerinc és hátfájdalmaink lelki okai

Szinte minden ember találkozik élete folyamán a hátfájás valamelyik válfajával: derékfájdalom, porckorongsérv, lumbágó, isiász, gerincferdülés, túlsúly okozta panaszokkal, kopásokkal, csontritkulással és még sorolhatnám. A statikus és fiziológiai okok ma már kitűnően diagnosztizálhatók, nem így a pszichikai kiváltó faktorok.

 

A vázrendszer és a különösen a gerinc változatos ízületi és mozgásszervi panaszaival szinte mindannyian kénytelenek vagyunk szembenézni életünk egy bizonyos pontján. Mivel a csontozati, ízületi és izomfájdalmainkat előszeretettel kapcsoljuk a testhez – ami érthető, hiszen a fájdalom a testhez kapcsolódó tudatosságból indul ki –, ezért sokszor nem is gyanakszunk arra, hogy valamiféle szellemi vagy lelki okok után kutassunk az életünkben, ha a problémánk forrásáról van szó.

 

Vegyünk egy-két egyszerű példát!

 

A lumbágó (derékzsába) és az isiász (ülőidegzsába) például önmagukban nem számítanak betegségeknek, mégis olyan jelek, amelyekre jó lesz odafigyelni, mert egyértelműen megmutatják, hogy a gerincoszlop alsó része túlterhelt állapotban vagy, illetve rendellenesen működik. A fájdalomérzet sokszor olyan heves, nyilalló, hogy nem lehet nem foglalkozni vele.

Az orvosi szakirodalom azt állítja, hogy ezek az elváltozások a fibromialgia kategóriába tartoznak, ami a szövetek, a szalagok, az inak, az izmok és a fájdalom szavak latin megfelelőinek összetételéből alkotott szakszó. Azt is megtudhatjuk, hogy nem feltétlenül jár együtt a korral eme problémák kialakulása, s nem is feltétlenül gyógyíthatók. Ha igen, akkor mélyreható életmódváltozással és odafigyeléssel tehetünk ellenük. De százszázalékos megoldás nem létezik rájuk, mivel egy rossz mozdulat is könnyedén kiválthat gerincproblémákat.

 

A gerinc egyrészt egy támasztó szereppel rendelkezik, másrészt védi a gerincvelőt és a gerinccsatornában futó idegeket. Már ebből is látszik, hogy mind a váratlan baleseteket, mind a helytelen életmód esetén jelentkező gerincproblémákat komolyan kell vennünk.

Viszonylag egyszerű belátni, hogy egy görcsös tartásra kárhoztatott izom- és vázrendszer a probléma melegágya. A fájdalom kisugározhat a végtagokba, de a belső szervekhez is, s a kezdeti izomfájdalmaktól a bénulásig milliónyi tünetet okozhat. És akkor még nem beszéltünk a kopásokról és a csigolyák különféle deformációiról.

 

Amúgy a fájdalom az elmében képződik, nem a testben. Igaz, a fájdalom egy hathatós vészjelzés, amely az ösztöneinken keresztül állapotváltoztatásra kényszerít bennünket. Ha azonban nem szűntetjük meg a probléma valódi okát, akkor a fájdalom gyakori vendég lesz az elménkben és csupán karbantartani lehet majd a hátnyavalyáinkat. Ezért buzdítanék mindenkit arra, hogy gondolja végig a következő néhány felvetést.

 

Spirituális megközelítésben a gerincoszlop töve a fizikai és egzisztenciális világban való elhelyezkedésünkkel áll szoros kapcsolatban, míg a gerinc felső végén csücsül a koponya, amely elvileg a szellem székhelye, a kettők között találjuk az érzelmek területét. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az anyagi világba mélyesztett gyökereink vizsgálatától kell elindulnunk a spirituális irányba:

– milyen a viszonyom önmagammal (önbizalom, önértékelés)?

– mennyire tudom érvényre juttatni az akaratomat (önérvényesítés)?

– milyen sikereket milyen áron értem el az anyagi világban?

– megbékéltem-e és elfogadtam-e azokat a sorsszerűségeket, amelyek az egzisztenciális helyzetemet megteremtik?

– mennyi önmegvalósító erőm van, amelynek a segítségével a szándékaimat valóra válthatom?

– van-e bennem elég alázat önmagam, az embertársaim, az felsőbb erők és Isten iránt?

– mindig elég őszinte, gerinces, derék, becsületes ember vagyok vagy inkább megalkuvó?

 

A következő megfontolandó kérdéskör a gerinc szilárd és lágy részeinek a vizsgálata. Nem mindegy ugyanis, hogy a gerincoszlop problémája lokálisan hol jelentkezik, valamint hogy porckorong (lágy rész), vagy csigolya (szilárd rész) az érintett terület. A fejhez közelebb eső részek a gondolkodásmóddal, a középső részek az érzelemvilággal, az alsó, ágyéki részek az önérvényesítéssel állnak szoros kapcsolatban. A porckorongok a személyiségünk nőies, befogadó, a belső világgal kapcsolatos, lágy vonásait testesítik meg, míg a csigolyák a férfias, kisugárzó, a külvilággal kommunikáló jellegünket támogatják. Ebből már következtetni lehet arra, hogy mely életterületeken, milyen típusú vonásaink között kell keresgélnünk a szomatikus tünetek pszichés kiváltó okait.

 

Ha az iménti felsorolást összevetjük a fent említett alapkérdésekkel, akkor fokozatosan kirajzolódik a probléma forrása.

 

Vannak, akiknél a hátfájdalmak sokkal árnyaltabbak. Nem egyszerűen a stressz vagy az örökös aggodalmaskodás a kiváltó oka, hanem egy vagy több gyerekkortól felvett érzelemminta vagy gondolkodási sablon. Az ilyen embernek van a legrosszabb hírem: azonnal változniuk kell, amíg nem késő. A változások alapvetően a múlt elengedésén kell, hogy alapuljanak. Képletesen fogalmazva, ha már a csontvelőnkben, a zsigereinkben hordozzuk a hibás érzelmi és gondolati sablonjainkat, akkor mélyre kell ásnunk, hogy a gyökereiket elérjük.

Érdekes, hogy a sejtjeink döntő többsége hónapok alatt lecserélődik, de a bennük található információk öröklődnek. A hiba is átadódik az újszülött sejtekbe, mert a hiba az emberi mátrixban nem fizikai, hanem emlékszinten, tehát energetikai és informatikai szinten található. Így az egészségünk a testi, a lelki és a szellemi blokkjaink szisztematikus feloldásán múlik.

Az már a blokkok halmozódásának és hatalomátvételének a tünete, amikor valakinek gerincferdülése, sérve vagy isiásza alakul ki.

 

Remélem, sikerült néhány támpontot adnom a hátfájdalmaink szellemi és lelki okainak lokalizálásához és diagnosztizálásához.