Dr. Joe Dispenza: A megszokottság akadályozó tényezői, hogy felfedezzük új jövőink végtelen lehetőségeit

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem arról a gondolatról, hogy elengedhetjük a magunkról alkotott történeteket – és ezzel egy új jövőt teremthetünk. Szemtanúja volt, ahogy valaki erős testi reakciót mutatott erre a javaslatra – egész teste kiütésekkel lett teli -, és neki magának is hasonló reakciói voltak.

Úgy tűnt, mintha csak a múltbeli narratívák elengedése gondolata is erős szomatikus reakciót váltott volna ki, és ez a reakció automatikusan pár másodperc alatt bekövetkezett.

„Miért vált ki ennyire kényelmetlen érzést az emberekből?” – kérdezte tőlem ez a nő. „Miért tűnik olyan radikális ötletnek ezeknek a történeteknek az elengedése?”

A magunkról mesélt történetek – az emlékeinkről, a múltunkról és küzdelmeinkről szóló történetek; az interakcióink bizonyos emberekkel, tárgyakkal és dolgokkal – ismerősek számunkra, hát nevezzük őket megszokottnak. Azonosulunk velük; ezek válnak azzá, aminek hisszük magunkat – és végül a személyiségünk részévé válnak.

Ez azért van, mert a múlt újbóli átélése ugyanúgy tüzel és kapcsolja össze ugyanazokat az agyi „áramköröket” – ugyanúgy reprodukálva ugyanazt az elmét – és kémiai szinten felbolydítja testünket. Biológiailag és tudatalattilag is a múltunkká válik. Elhiszük a régi történetet, és úgy viselkedünk, mintha az az igazságunk lenne – amíg végül az lesz.

Sokan közülünk ragaszkodunk ezekhez a narratívákhoz – a múltbeli történetekhez – mert a jövőnkbe fektetni annyira kiszámíthatatlan a test számára. A test nem bízik az ismeretlenben. A test a régi történetekben érzi magát kényelmesen – és az ezekkel járó identitás megerősítő érzelmekben. Sőt, inkább mint kényelmes, és vágyja ezeket az érzelmeket.

Valójában bármikor, amikor egyik kedvenc történetünket újraéljük – saját magunkról; valaki másról; arról, ahogy felnőttünk a szüleinkkel és testvéreinkkel; a betegséggel, traumával vagy a sérelmekkel kapcsolatos történeteinkről -, tulajdonképpen az az érzelmi tüzet próbáljuk újra táplálni, amelyet ezek az emlékek és történetek felidéznek bennünk.

És mindezt mindannyian megteszük; emberi lények vagyunk. Próbálj most visszaemlékezni egy olyan élményre, amely erős érzelmeket váltott ki belőled. Lehet, hogy munkahelyi konfrontáció vagy zavaró hírek voltak az okozói. Valószínűleg könnyű ilyesmit találni, hiszen folyamatosan találkozunk ezekkel a helyzetekkel.

De most próbálj meg emlékezni erre is. Hogyan kezelted az akkor felmerült érzelmeket? Eltávolítottad magad, túlreagáltad, és telefonodhoz nyúltál, hogy eltereld ezeket az érzéseket? Kiadtad az érzelmeidet és dühösen elhagytad a helyszínt? Tudattalanul zavaros energiát vetítettél a házastársadra, az előző esti vitádtól függetlenül?

Lehet, hogy nem is vagy tudatában annak, hogyan reagáltál ezekben a pillanatokban. De testünk valószínűleg ugyanúgy programozott, hogy ugyanúgy viselkedjünk, ahogyan legutóbb tettük, amikor ugyanolyan érzelmeket éreztünk. És minél jobban rászokik testünk ezekre az érzésekre, annál jobban vágyakozik utánuk.

Más szavakkal, amíg a válaszod ugyanaz marad ugyanazokra a körülményekre, te is ugyanaz maradsz. És ugyanígy a tested egészsége és életed is.

Miért tűnik radikálisnak a történetek elengedése? Mert az identitásunktól való megválást jelenti. Az érzelmek iránti függőség elengedését jelenti, amelyeket ezekkel a történetekkel társítunk; azt jelenti, hogy egy magasabb szintű tudatosságot gyakorolunk, mint tudatalattink programozása. És ez folyamatos tudatosságot és energiát igényel.

Fontos észrevennünk, hogyan próbáljuk elkerülni ezt a kihívást. Nem csak azért használjuk a 3D-s világ dolgait, hogy eltereljük magunkat; a külvilágunk válik a figyelmünk középpontjává. Megszoktuk, hogy szükségünk van valami vagy valaki másra, hogy megszabadítsuk magunkat ezektől az érzésektől. Tudattalanul külső világunkra támaszkodunk, hogy megváltoztassuk belső világunkat.

De mi történne, ha ugyanazt a képességet, amellyel a külvilágra fókuszálunk, befelé fordítanánk? Mi lenne, ha megszabadulnánk a drámától, a traumától vagy a karma kérdéseitől, amelyek elnyelik energiánkat és figyelmünket?

Ugyanazon az elven, mi történne, ha azt a képességünket, hogy fókuszáljunk valamire a külvilágban, befelé irányítanánk? Mit lenne, ha leülnél és fedeznéd önmagad és a saját energiádat, és nem csak tudatában lennél a gondolataidnak és érzelmeid belső világának?

Az a munka, hogy elkapod magad, ha tudattalan vagy, és megpróbálod átirányítani a figyelmedet a belső világodra.  Így válunk el a múltbeli éntől. És erőfeszítést igényel – különösen az elején.
Ez az, amit a meditációnak hívunk.

Lépjünk ki a külső zavarok közegéből, csendesítsük le érzelmeinket, és menjünk beljebb. Hogy felfedezzük, mi rejlik a leggyakoribb gondolataink, megszokott szokásaink és ismerős érzelmeink mögött.

Tehát legközelebb, amikor meditálsz, és tested ellenkezni kezd – mert így lesz -, figyeld meg, mi történik. Gondolkozol-e azon, hogy telefonodhoz nyúlj? Lejátsszod-e az előző este történt vitádat? Küzdesz azért, hogy ne add fel?

Ebben a pillanatban mutatkozik meg az akarat, amely nagyobb, mint az önkéntelen programjainké. Ez a meghatározó pillanat, amikor új elmével kondicionáljuk a testünket – és szeretettel, hálával és kedvességgel újraépítjük.

Itt egy nagyszerű gyakorlat az ilyen pillanatokban: Próbálj meg elmerülni, nézd meg milyen nehéz ellenállni. Kérdezd meg magadtól: mi van a dolog másik oldalán? És kihívást jelentve, lásd meg, hogy hiszel-e abban, hogy érdemes felfedezni – hogy még egy kicsit hosszabb ideig elviseld a kényelmetlenséget. Ez az ismeretlen keresése.

Próbálj szembenézni azzal a gondolattal, hogy valami külső dologra, külső forrásra van szükséged ahhoz, hogy megszabadulj a kényelmetlenségtől – vagy találjd meg az erőforrásokat önmagadban, hogy megadja neked, amire szükséged van ebben a pillanatban.

Tegyél fel magadnak egy egyszerű kérdést: inkább haragot vagy örömöt akarsz érezni? Ha a válasz az öröm, akkor meg kell változtatnod az érzelmi állapotod. Senki más nem teheti meg helyetted.

Lehet, hogy ideiglenesen meg tudod változtatni az érzelmeidet valaki vagy valami másra támaszkodva. De ha nem változtatod meg a reakciódat a következő alkalommal, amikor zavaró érzéseket érzel – az agyad emlékezni fog arra, hogy mi szüntette meg a kellemetlen érzést legutóbb – és meggyőz téged arról, hogy ugyerre az ingerre a stimulusra van szükséged ahhoz, hogy az érzés elmúljon.

Ha képes vagy kezelni az elsődleges külső környezeted csábításait – vagy a tested az ismeretlen ellenállenállását -, és egyszerűen eljutsz egy semleges állapotba, akkor valami igazán jelentőset érsz el. Az ismeretlenbe lépsz. Megmutatod, hogy hatalmad van a gondolataid, szokásaid és múltbeli érzelmeid felett. Most elköteleződsz a változás mellett.

És most képzeld el, mi következik ezután. Képzeld el, hogy a gyakorlás által felfedezed, hogy transzcendens szeretetet és örömöt érezhetsz – mert megszabadítottad tested a múlt okozta korlátozásoktól, és úgy döntöttél, hogy valami mást érzel. Képzeld el, hogy megtanulod, hogy a figyelmedet befelé fordítani és semmi sem lesz fontosabb számodra a dobogó szívednél, és igazán hálás és szeretettel teli leszel. Képzeld el, hogy rájössz, hogy elengedheted az önmagadról vagy másokról alkotott képet – és hirtelen szabaddá válsz.

Amikor a testünk az ismertben próbál tartani minket, akkor a testünk az ismeretlen szabadságától tart vissza minket.

A testünk az ismertben akar maradni – még akkor is, ha az érzések fájdalommal és traumával kapcsolatos történések, amelyek egész életünkre korlátoztak. De ez akadályozza meg, hogy elérjük a misztikusat. Akadályoz minket, hogy megtapasztaljuk a varázslatot. Akadályoz minket a gyógyulásban. És megakadályoz minket abban, hogy felfedezzük az új jövőink végtelen lehetőségeit.

Mikor ér véget ez az régi történet? Miért ne mesélnél el egy új történetet a jövődről – és hinnél, viselkednél, és válnál azzá?
Fordította és Közzétette: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta / www.fenyorveny.hu
(Az írást csak forrás és a fordító megjelölésével lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

drjoedispenza.com