A legtöbben úgy gondolunk a csodákra, mint amolyan „Hűha!” eseményekre – mint amilyen egy halálközeli élmény, egy halálos betegségből való felgyógyulás, vagy egy szent alak megjelenése. A híres metazikai mű, A csodák tanítása azonban egyszerűen azt mondja a csodáról, hogy az nem más, mint „a felfogás megváltozása”. Tehát: Csoda, ha vitatkozás helyett a megbocsátást választjuk. Csoda egy sérülésből való felépülés. Csoda, hogy tető van a fejed felett és szerető családod van. Csoda minden reggel felébredni.
Nekem nagyon tetszik ez a fajta gondolkodásmód, de eltarthat egy ideig, amíg az ember agya magáévá teszi ezt a felfogást, mert olyan világban nevelkedtünk, ami egyes dolgoknak nagyobb értéket tulajdonít, mint másoknak. A belénk nevelt értékrend az önértékelésünkbe is beszivároghat, és meggátolhatja a csodák érzékelését. Ahhoz, hogy megnyíljunk a csodák előtt, fel kell hagynunk azzal, hogy bizonyos dolgokat csodálatosabbnak tartunk, mint másokat. A csodák tanítása szerint: „A csodák közt nem léteznek nagyságrendbeli különbségek. Nincsenek »nagyobb« vagy »bonyolultabb« csodák. Minden csoda egyforma.” Minden csoda csoda. Ne hagyd hát, hogy az egód korlátozzon téged. Minden csoda lehetséges. Ha a csodára, amire szükséged van, úgy tekintesz, „túl nagy” ahhoz, hogy elérhető legyen, akkor az soha nem lesz elérhető. De ha hiszed, hogy meg kell történnie, mert minden csoda lehetséges, sokkal nagyobb az esélye, hogy részed is lesz benne. Az egyszerű emberek minden nap elérhetetlen dolgokat érnek el. Az egyszerű emberek mindennap csodákat élnek át. A csodák a rendelkezésedre állnak, csupán fel kell emelned a rezgésedet a csodák szintjére, és máris tízszer többet fogsz érzékelni belőlük.
Ne feledd, az Univerzum határtalan – soha nem fog leállni az adakozással. Gyakran azonban hamis valóságban élünk, s azt hisszük, hogy az energia kifogyóban van, vagy hogy vannak a mienknél fontosabb esetek is. Egy csoda megtapasztalása azonban nem foszt meg senki mást a maga csodáitól. Egy csodában való reménykedés nem önhittség vagy önimádat. Ha csodát kapunk, az azt mutatja meg másoknak, hogy ők is megkaphatják azt. A csodák tanítása azt mondja: „A csodák nem versengenek egymással, és korlátlan számú csodát vihetsz végbe.” Szánj egy percet arra, hogy megválaszold a következő kérdéseket: Milyen csodára lenne szükséged? Ez a csoda valami olyasmi, amire „annyira nagy” dologként tekintesz, hogy úgy érzed, talán már nem is lehetséges? Ha így van, hajlandó vagy változtatni a felfogásodon?
Amikor változtatsz a felfogásodon, a rezgéseden is változtatsz, ami hullámok formájában kiterjed a teremtés mezejére, és segíti az életed csodálatos kibontakozását. Csodákat érdemelsz, egyszerűen azért, mert létezel. Meggyőződésem, hogy mindnyájan csodák vagyunk, és mindnyájan képesek vagyunk csodákat létrehozni. Megváltoztathatjuk a gondolkodásmódunkat, amivel változást hozhatunk az életünkbe. Nem kell, hogy ez egy drámai külső esemény legyen – lehet egy finom belső változás, ami a gazdagság és teljesség érzését kelti. Itt egy gondolat a naplómból, ami nekem sokat segített:
„Nem az számít, hogy mekkora a csoda, hanem az, hogy mekkora teret adsz neki.”
Amikor magasabb szintre emeled a rezgésedet, teret adsz a csodáknak. Előkészíted a helyet magadban az Univerzumtól érkező szeretet és támogatás számára. És amikor naponta spirituális gyakorlatokat végzel, időt szánsz arra, hogy emlékeztesd magad arra: megérdemled a csodákat. Egyelőre ezzel az imával üdvözöld a csodákat az életedben:
„Ma felismertem, hogy az életemet és a világot csodák veszik körül. A csodák a mindennapi életem részei. Nem kívánom a csodákat, hanem várom őket, mert amikor csodák történnek, a természet a maga módján bontakozik ki. Hiszek a csodákban, mert én magam is egy csoda vagyok. A rezgésem vonzza a csodákat. Hálát adok az élet csodájáért és a szeretet csodájáért. Így legyen!”