Biztos egészségesen étkezel? – egy egészségügyi szakíró vallomása

A következő vallomást, Katherine Bassford, egészségügyi szakíró és oktató és fitnesszoktató írta le:
Tizenéves koromban még mit se sejtettem, és minden egyes csésze teámhoz 2 teáskanál cukrot adtam hozzá – amiből nemegyszer hat csészével is megittam egy nap. Ez már 12 teáskanálnyi cukrot jelentett egy napra, és ez így ment éveken át. Ma már összerezzenek, ha erre gondolok, de akkoriban úgy gondoltam, fizikai képtelenség édesítés nélkül teázni.
Néhány évvel később kísérleti pszichológiát kezdtem hallgatni az egyetemen, ahol az agyról és a viselkedésről tanultam. Sajnos a tanultakat nem alkalmaztam saját magamon! Még mindig cukroztam a teámat. A müzlimre is cukrot szórtam, amit reggelente egy pohár gyümölcslével együtt elfogyasztottam. Ami a vacsorámat illette: elég annyi, hogy egyáltalán nem állt távolt tőlem a bulik utáni menükínálatra jellemző instant tésztaleves és csokitortaszelet. Furcsamód hízásnak indultam (hogy pontos legyek, közel 13 kg-ot szedtem magamra). Ha néhány óránként nem kaptam be valamit, furán éreztem magam – fáradt voltam, szétszórt, ideges és szédelgős.

Gyorsan eltelt tíz év, és immár a hivatásommá vált az egészség és a fitnesz. A kis lépések technikájával fokozatosan leálltam a teázáshoz használt cukorról, és „egészséges” diétára váltottam. Reggelire müzlit és gyümölcstálat ettem, frissen facsart gyümölcslével. Amikor pár óra múlva úgy éreztem, hogy csökken az energiaszintem, mogyoróféléket nassoltam keserű csokoládéval és szárított gyümölcsökkel. Ebédre rendszerint valamilyen házi leves következett kenyérrel, desszertként gyümölcsjoghurtot vagy természetes müzliszeletet ettem. Azt hittem, csupa jó dolgot eszem. Nem tudatosult bennem az, hogy az „egészséges” étrendem napi 30 teáskanálnak megfelelő mennyiségű cukrot tartalmazott!

Újabb változás akkor következett be, amikor egy kiadó felkért, hogy írjam meg az Ó, cukor c. könyvet . Ekkor már több mint 12 éve voltam egészségügyi szakíró és személyi edző. Addigra búcsút intettem a finomított gabonaféléknek, az aszalt gyümölcsöknek és gyümölcsléknek, és az étrendem zömmel húst, halat, tojást, gyümölcsöt és sok-sok zöldséget tartalmazott. Biztosra vettem, hogy ezen már nincs mit továbbfejleszteni, de ahogy mind többet tanultam a cukorról, úgy finomítottam az étrendemen:

 

• Már nem eszem óriási gyümölcskupacokat reggelente, helyettük viszont több tojást eszem.

• Ha reggelire gyümölcsöt eszem, a banánt és a mangót bogyós gyümölccsel és kivivel helyettesítem.

• A salátaöntethez nem használok balzsamecetet nap mint nap.

• Már nem eszem aszalt gyümölcsből készült „természetes müzliszeleteket”.

• Fehérbor helyett vörösbort iszom.

• A ginhez tonik helyett szódavizet keverek, és tonik helyett is szódavizet iszom.

• Minden étkezésnél fogyasztok fehérjét és zsírt.

• Elkezdtem tudatosan étkezni.

 

Ezek kis dolgok. Nem számítottam nagy horderejű változásra, de őszintén állítom, hogy az történt. Napokon belül jobban éreztem magam; néhány hét múlva már el sem hittem a változás mértékét. Tisztább lett a fejem, reggelente kevésbé kótyagosan ébredtem. Energikusabb lettem, már nem kívántam az étkezések közötti nassolást, nem kívántam az esti borozgatást, és több mint három kilót leadtam! „Tudományos” felmérést végeztem harminc barátom körében, és azok, akik szintén csökkentették a cukorbevitelüket, ugyanazt tapasztalták.

Nem vagyok tudós, de még táplálkozási szakember sem. Csupán egy fogyasztó vagyok, aki az átlagnál talán több ismerettel rendelkezik (egészségügyi hátterem miatt), de kiderült, hogy közel sem teljesítettem olyan jól, mint gondoltam. Ezen nincs mit csodálkozni; a táplálkozástudomány valóban zavarba ejtő ág. Úgy tűnik, itt senki sem ért egyet a másikkal! A táplálkozástudósok állítanak valamit, a kormány más ajánlásokat ír elő. Még azok az elismert szakértők sem értenek egyet, akik évek óta tanulmányozzák a cukor hatását a táplálkozásban. És akkor még nem beszéltünk a gyártókról, akik persze a saját termékeiket fényezik. Honnan is tudhatná az átlagember, hogy mit kellene enni?

Nem egzakt tudományról van szó; az új kutatási eredmények középpontba helyezik a cukrot, és megváltoztatják a jelenlegi gondolkodást. 

K.Bassford: Ó, cukor