Az egyetemes elme: A közös eredet

Az Egyetemes Elme az a forrás, az a közös eredet, ahonnan minden létező megnyilvánulás származik. Ha létezik az élet, szükségképpen léteznie kell az élet forrásának is; ha létezik a szeretet, léteznie kell egy helynek, ahonnan a szeretet ered, és ugyanez elmondható a bölcsességről, az intelligenciáról, a jólétről, a boldogságról és valamennyi anyagi természetű dologról is.
Charles Hanaal így ír Új lélektan című művében: „Az Egyetemes Elme minden erő és forma szubsztanciája, a minden létezés mögött ott rejlő valóság lényege: minden dolgot ez az Elme hív életre és tart életben bizonyos meghatározott törvények alapján.” Herbert Spencer, a természettan tudósa, a következőképp fogalmazza meg ugyanezt: „A minket körülvevő rejtélyek közepette semmiben sem lehetünk bizonyosabbak, mint hogy létezik egy mindig jelenlévő, Végtelen és Örökkévaló Energia, amelyből minden dolog származik. Az egyház pedig erre tanít minket a Biblia alapján: Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” Az emberiség már az ősi időkben ráébredt az univerzumot irányító hatalmas, láthatatlan teremtőerő létezésére. Akadtak, akik megszemélyesítették ezt az erőt, és elnevezték Istennek; ám legszebben Jézus fogalmazott, amikor így szólt a kútnál a szamariai asszonyhoz: „Az Isten lélek”. Nem azt mondta, „egy” lélek, és nem is azt, hogy „a” lélek, egyszerűen csak azt: „Az Isten lélek”, egyértelműen utalva ezzel arra, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Be kell hát látnunk, hogy a pszichológusok, a természettudósok és a legnagyobb Tanítók mind ugyanarra a felismerésre jutottak. Nagyon fontos tehát, hogy megértsük: csupán egyetlen alapelv, egyetlen erő, egyetlen jelenlét létezik, s hogy ez a Mindenható és Mindenütt Jelenlévő Entitás maga a jóság. Ezután fel kell ismernünk azt is, hogy az egyén tudat alatti elméje fajtáját és minőségét tekintve egy az Egyetemes Elmével, és csupán mértékében tér el attól. Az ember nem más, mint az egyéni jelleget öltött Lélek, aki ugyanolyan viszonyban áll az Egyetemes Elmével, mint az egyes napsugarak a Nappal. „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok?” E mondatban rejlik a gondolat csodás teremtőerejének titka. A gondolkodás spirituális tevékenység; a lélek által birtokolt egyetlen erő a gondolkodás ereje, s mivel a lélek legfőbb jellemzője a teremtés, így a gondolat is kreatív. Tudod, hogy a lelked te magad vagy, a lélek nélkül semmi lennél. Azt is tudod, hogy gondolkodási folyamatodat spirituális erőd vezérli – azon azonban még nem gondolkodtál el, milyen jelentőségteljes ez a tény, s nem ismerted még fel azt sem, milyen kapcsolatban áll ez az erő az elme Egyetemes Szellemének alapelveivel.
Ha felhagysz a valós éned mibenlétét firtató kérdésekkel, megdöbbenve tapasztalod majd, hogy azt nem a tested, és nem is a tudatos elméd alkotja. Épp ellenkezőleg, úgy találod majd, hogy elméd és tested csupán eszközök, amelyek által „éned” valóra váltja vágyait. Mind elmédet, mind testedet az „éned” irányítja, az „én” dönti el, mit tegyenek és hogyan viselkedjenek. Valódi „éned” örökkévalón egy az Egyetemes Elmével. Ha az ember merít egy pohár vizet a tengerből, az továbbra is tengervíz marad: egyszerűen csak kevesebb lesz, és
csökken az ereje. Ugyanilyen viszonyban állunk mi, emberek az Egyetemes Elmével. Ha sikerül megismernünk „énünk” igaz természetét, soha többé nem lesznek rossz érzéseink magunkkal kapcsolatban. Legyenek bármilyenek a szokásaink, a jellemvonásaink, legyen bármilyen a természetünk, e dolgok csupán személyiségünk alkotóelemei: változékonyak, és semmi közük sincs a bennünk lakozó valós énhez”. Valós „énünk” ugyanis nem más, mint a tudat alatti elménk, amely az Egyetemes Elmével fennálló kapcsolata által képes megváltoztatni fizikai körülményeinket és környezetünket. A gondolat teremt kapcsolatot köztünk és az Egyetemes Elme között. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a bámulatos tényt, arra a következtetésre jutunk, hogy minden ember egyfajta csatorna, amely által az Egyetemes Elme megnyilvánítja önmagát. E folyamat során a gondolatok az okoknak, körülményeink pedig az okozatoknak feleltethetők meg. Ha a gondolatok az okok, hamar rájöhetünk: ha irányítjuk a gondolatainkat, irányítjuk az okozatokat is. Tehát hatalmunkban áll befolyásolni egészségi állapotunkat, boldogságunkat és jólétünket is. Ha ezt megértjük, és felismerjük a Mindenható segítségével megnyíló csodás lehetőségeket, felleljük magunkban a Mennyek Királyságát. Ha valóban szeretnénk befogadni az új eszméket, akkor elengedhetetlen, hogy osztatlan figyelemmel, behatóan tanulmányozzunk mindent, amit meg akarunk érteni. A gondolat erejének segítségével megvalósíthatjuk ugyan dédelgetetett álmainkat, de ne kövessük el azt a hibát, hogy a gondolkodás effajta fejlesztését hisszük az úgynevezett „csodákhoz vezető fejedelmi útnak”.
A soha nem álmodott boldogság, szabadság és siker igazi útja a lélektan útja, ám ha nem vagyunk hajlandóak megfizetni az összpontosítás és a tanulás árát, nem neked való ez az „Aranykulcs”. A birtoklás mindig a tudatosságon alapul, a tudatossághoz pedig megértés szükséges. Az anyagi dolgok adhatók és vehetők, ám bölcsességre kizárólag saját erőfeszítéseink által tehetünk szert. Szabadon megválaszthatjuk, hogyan fejezzük ki magunkat, ugyanakkor önmagunk és embertársaink iránti kötelességünk, hogy harmonikus és konstruktív kifejezési módokat válasszunk. A bánat, a betegség és a nélkülözés szükségtelen jelenségek, amelyek csak a tudatlanság eredményeképpen jelenhetnek meg. Ha eddig nemkívánatos körülmények közt éltünk, változtassuk meg eszméinket és látásmódunkat – s megváltoznak a körülményeink is! „Lelkiekhez lelkieket szabván.” Ha igazán meg akarunk érteni valamit, ne a látható világban kutassunk először, mert a látható dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel. A külvilág csupán viszonylagos – az abszolút Igazságot mindenkinek a saját lelkében kell fellelnie. Merüljünk el mindennap a Csend állapotában, s összpontosítsunk arra, hogy spirituális, lelki természetű lények vagyunk, Isten gyermekei és Krisztusban egy örökösei. Tegyünk félre minden más gondolatot, csak az igazságvágyat őrizzük meg. Folyamodjunk bölcsességért, tudásért és megértésért, ahogyan Salamon is tette – s hozzá hasonlóan mi is rálelünk majd e
minőségekre. Minden más ebből következik.
„Gyarapíts engem az igaz érdekeimet felismerő bölcsességben, és erősíts meg azon döntésemben, hogy azt tegyem, amit e bölcsesség diktál nekem.” (Franklin)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Vanice Bloodworth: Kulcs önmagadhoz