A tudatosság magasabb dimenziói

A teozófikus, az indiai és sok más irodalom már felfedte ezeknek a magasabb állapotoknak a természetét, melyeket különféle elnevezésekkel illetett. Bár mindig arra buzdítom az embereket, hogy saját maguk tanulmányozzák ezen irodalmakat, és önállóan alkossanak véleményt, most az egyszerűség kedvéért tudatosan saját kifejezéseimet fogom használni, melyek remélhetőleg egyszerűek és világosak lesznek.

Sok szempontból jobbnak látom, ha a tudatosság különböző állapotait nem mint szinteket képzeljük el, ahogy azt a korábbi leírások említik, hanem mint dimenziókat vagy rétegeket. Mindkét szó egy nyitott és dinamikus térben történő mozgási lehetőségre utal, és arra, hogy a tudatosság magasabb szintjei elérésének semmi nem szab határt. Mindkettő kifejezi valami hatalmasabb egész létezését, melynek a dimenziók és a rétegek csupán különböző megnyilvánulási formái, és amelyen belül ezek állandó kölcsönhatásban vannak. Mikor az ember energiamezejéről beszélek, mindig azt hangsúlyozom, hogy minden – beleértve magunkat is – annak a magasabb szintű egésznek a szemszögéből létezik, melynek neve: univerzum. A tudatosság minden dimenziója, még ha csak kezdetleges állapotban is, mindenben és mindenhol jelen van.

A tudatosság 

A tudatosságnak több formája van, jóval több, mint amennyit mostani értelmünkkel el tudunk képzelni. A tudatosság különböző szintjei jellemzik mind a primitív testi tudatosság, mind a legmagasabb spirituális érzékelés szintjét. így alakul ki az a hierarchikus rendszer, melyben az energiák a tudatosság különböző állapotaihoz rendelődnek, s melyek egyre tisztulnak, ahogy elérik a magasabb dimenziókat. Ám ez nem jelenti azt, hogy ezen állapotok bármelyike figyelmen kívül hagyható vagy kevésbé fontos. Ha megpróbáljuk az összes dimenziót annak a magasabb egésznek a szemszögéből szemlélni, melynek azok a részét képezik, látni fogjuk, hogy mindegyiküknek megvan a saját, kizárólagos szerepe a tudatosság adott szintjén.

Govinda láma ezt nagyon találóan fogalmazta meg: „a tudatosság magasabb dimenzióját több kapcsolatrendszer és a szélesebb, átfogóbb értelemben vett működési folyamatok építik fel, anélkül hogy veszélyeztetnék az alsóbb dimenziókban megnyilvánuló egyén jellemvonásait. Az alsóbb dimenzió valóságát nem pusztítja el egy magasabb, csupán… más távlatokba helyezi az értékeket.

Ugyanebben az értelemben amikor „magasabb dimenziókról” vagy „magasabb szintekről” beszélek, nem értékítéletet alkotok, csupán a láma által fentebb már említett összefüggés- vagy kapcsolatrendszert írom le. Csakugyan, nem helyes az értékítélet kifejezést használni, ha a tudatosság különböző dimenzióinak természetét kívánjuk megérteni. Sokkal fontosabb, hogy megtanuljuk működésüket és jellemvonásaikat, valamint hogy felismerjük különleges szerepüket és persze korlátaikat az emberi természet szempontjából.

Ebből a szemszögből vizsgálva a tudatosság állapotai az aktuális állapotot testesítik meg, melyek egymástól különböznek, de nem elkülönültek – sem egymástól, sem magától a testtől. A finom szerkezetű rétegek együtt léteznek ugyanabban a térben, s kölcsönhatásban vannak egymással. Különbözőségük abban rejlik, hogy mindegyik rendelkezik egyedi, csak rá jellemző energiával és rezgéssel. Ez teszi lehetővé, hogy a különböző rétegek egyedi hatásaikat érvényesítsék, s ugyanakkor áthassák egymás mezejét anélkül, hogy összeütközésbe vagy ténylegesen kölcsönhatásba kerülnének egymással.

Nehéz jó, a hétköznapi életből vett hasonlatot találni erre a jelenségre. Olyan az egész, mint mikor egyetlen akkordot ütünk le a zongorán, mely különböző hangok kombinációjából áll, s a gyakorlott zenész mégis minden egyes hangot meg tud különböztetni. A zenehallgatás talán a legjobb hasonlat, mi most az eszembe jut, mert a finom szerkezetű rétegek közti különbségek is teljes harmóniában vannak a világegyetemmel. A tudatosság minden egyes dimenziójára jellemző egy bizonyos frekvencia, mely az emberi létezés monumentális zenekarában a megfelelő szólamot játssza.

A radiális energia 

Minthogy nem vagyok tudós, csupáncsak elképzeléseim vannak arról, hogy hogyan lehetne a finomabb szerkezetű energiamezőket érzékelni. Tudjuk, hogy a hang és a fény energianyalábokban, különböző hullámhosszon terjed. Sok olyan jelenség van, amit nem tudunk érzékelni. Ilyen többek közt az ultraibolya fény, melyet csak műszerrel tudunk mérni. Véleményem szerint a magasabb dimenziók a fény energianyalábjainak bizonyos formái. Mint ahogy a napfényt is színképeire lehet bontani – ezt látjuk mi szivárványnak -, ugyanígy ezek a magasabb energiák is jellemző színeiken keresztül tudnak megnyilvánulni. Én ezeket a megjelenési formákat érzékelem. így a spirituális tisztánlátás eszköz lehet a kezünkben ahhoz, hogy a másfajta, láthatatlan frekvenciákat érzékeljük.

Amikor a spirituális tisztánlátás kérdése kerül napirendre, a legtöbb ember gátat épít magában azzal, hogy úgy gondolja, ő nem képes érzékelni a finomabb dimenziókat. Ezt én képtelen vagyok felfogni. Egészen a legmodernebb időkig nem lehetett kimutatni vagy megfigyelni a vírusokat, nem tudtuk érzékelni a nagyon magas rezgésszámú ultrahangokat sem, és a DNS-vizsgálat sem állt még rendelkezésünkre. Mindezek a jelenségek már azelőtt is léteztek, mielőtt feltaláltuk volna a megfelelő
műszereket, melyekkel meg lehet mérni, ki lehet mutatni, meg lehet vizsgálni a világ rejtett titkait.

Még az is lehetséges, hogy egyszer a tisztánlátást fogják ugyanígy vizsgálni, s megérteni ezáltal annak működési mechanizmusát. A tisztánlátás állapotát úgy érem el, hogy a látás fókuszát elmozdítom valamerre. Ez egy tudatosan irányított folyamat, s csak akkor használom, ha akarom. A „látás” szót használtam az imént, mert tulajdonképpen ez egyfajta látás, bár a fizikai szemnek semmi
köze hozzá. Sokkal inkább köze van a figyelem fokuszálásához. Tisztánlátásomat kizárólag munkám során használom, s látásom egyébként semmiben sem különbözik a többi emberétől. Számomra a vitalitás, a gondolkodás, az érzések az energia különböző formái. A legtöbb ember egyáltalán nem ilyen nézőpontból szemléli őket. Sok tudóssal konzultáltam munkám során is, s egyszer megkérdeztem tőlük, hogy szabad-e használni az energia szót az érzelmekre. A válasz: igen. Az energia ugyanis az az „alkotó- vagy teremtőképesség, amely valamilyen hatás létrehozását célozza”.

A fizikai mezőket, mint például a gravitációt, valóságosnak fogadjuk el, mert közvetlenül tapasztaljuk hatását. Ma, mivel még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ a finomabb energiamezőkről, még csak feltételezhetjük létezésüket az alapján, ahogy ránk hatnak. Nem győzöm
hangsúlyozni, hogy az érzelmek nem pusztán szubjektív pszichológiai állapotok; konkrét fizikai következményeik is lehetnek, s egészségünket számos módon befolyásolhatják. Ebben személyes tapasztalataim erősítettek meg, hisz egész életemben ezen a területen, betegségekkel kapcsolatban
dolgoztam.

A tudatosság spektruma 

Ami az energiákat, az érzéseket és a gondolatokat illeti, e három olyan kapcsolatban van egymással,
mint a fény és a hang. A tudatosság spektrumának egyik szélén találhatjuk azt a mezőt, amely a fizikai testhez leginkább kötődik, s ahhoz a legközelebb áll. Ezt a mezőt nevezzük az éterikus mezőnek, melynek jellemző energiaformája az életenergia vagy a vitalitás, amit az indiai iratok prána néven emlegetnek. Minden élőlényt ez az energia táplál s tart fenn. A betegségek diagnosztizálásánál sokat elárul a beteg egészségi állapotáról az, hogy hogyan áramlik éterikus energiája, és hogy milyen a fénye. Az éterikus mező szoros kapcsolatban áll az érzelmi mezővel, ezért van az érzelmeknek oly nagy hatása a betegségek kialakulására. A két energia közt állandó kölcsönhatás játszódik le.

Mellékesen ez az a réteg, amit a legnehezebb tanulmányozni tisztánlátóként, hiszen rendkívül összetett. Az éterikus mező lényegében a fizikai test lenyomatát hordozza, s fizikai folyamataink komplexitását ismétli. Ha a betegség nyomait keressük, meg kell figyelnünk az adott réteg színét, szerkezetét, az áramlás típusát és mértékét és még sok más tényezőt is. A gyógyító technikák (például
a gyógyító érintés) gyakorlása során elsősorban azon dolgozunk, hogy az éterikus energia útjában álló akadályokat elmozdítsuk, miközben az egész embert egységként kezeljük.

Az anyagi részecskék finomságát és az adott réteg dinamizmusát tekintve az asztrális vagy érzelmi mező következik az éterikus után, melynek jellemző energiája az érzelem. Ezt követi majd a mentális réteg, melyet a gondolati energia jellemez.

Ezen túl terül el az intuíciós réteg, majd a még ennél is finomabb szerkezetű mezők. Ezek a dimenziók egyre finomabb szerkezettel rendelkeznek, fényesebbek, villámsebes mozgások jellemzik őket, s jóval magasabb rezgésszámon rezegnek. Erőteljesek, hisz a közönséges energiát képesek átalakítani, finomítani. Nyitottabbak a spirituális behatások számára, tartósabbak, kevésbé befolyásolják a fizikai lét velejárói, a stressz és az érzelmi viharok. Mint már említettem, hajlamosak vagyunk úgy gondolni egyes dolgokra, hogy azok „magasabb” szintűek, s nem úgy, hogy „jobbak”. Ez nem feltétlenül van így, ha az érzelmek és az elme kapcsolatát nézem. A mindennapi tevékenységek szintjén az érzelmek és az elme rendszerint ügyesen együttműködik. Amint érzünk vagy megérzünk valamit, rögtön racionalizáljuk, és a megfelelő tapasztalati vagy élményszintű összefüggést keressük meg számára, így érzelmeink állandó kölcsönhatásban állnak gondolatainkkal.

Az elme 

Az elme igen erőteljes hatással lehet az érzelmekre, ugyanis ez az a részünk, mely egy külső nézőpontba helyezkedve, mintegy kívülről szemléli érzelemvilágunkat: „boldog vagyok; mérges vagyok”. Így az elme az érzelmeknek valamivel több objektivitást kölcsönöz azáltal, hogy „kimondja”, most ebbe és ebbe az irányba sodornak érzelmeim; ezáltal visznek rendet és összetartó erőt életünkbe. De felfogásunk ugyanakkor el is ferdülhet, s egoista, negatív, káros hatással lehet érzelmi életünkre. Elménk előítéleteket gyárthat, elferdítheti az igazságot, s ezáltal válik, ahogy H. P. Blavatsky megfogalmazta, a „valóság gyilkosává”.

Mégis az elmének nélkülözhetetlen szerepe van személyiségünk kiteljesedésében, az egyensúly kialakításában és az útmutatásban. Az elme tűzi ki a célokat, szövi a terveket, fogalmazza meg a problémákat, oldja meg azokat lépésről lépésre. Az értelem az, ami irányít, s ad formát és összefüggést kóborló gondolatainknak, s teszi lehetővé az önkritika kifejlődését. Így használjuk tehát pozitív módon értelmünket a mindennapi életben. Van az elmének egy olyan szintje is, mely az elvont gondolatoknak, mint például a matematika, a filozófia vagy a tudomány ad helyet, s mely nem ugyanolyan mértékben befolyásolja az érzelmeket, mint a többi. Igaz, a matematikusok és a tudósok sem ezt a foglalkozást űznék, ha nem ébredt volna fel bennük az érdeklődés ez iránt a hivatás iránt. Ehhez viszont szükség volt érzelmi indíttatásra, a figyelem összpontosítására, valamint az elvont dolgok iránti fellobbanó lelkesedésre.

Van olyan ember, akit az egekig tud lelkesíteni egy eszme, melynek teljesen rabja lesz, de az ilyen érdeklődés még messze van a tudományosságtól. Ebben az esetben az érzelmi és a mentális energiák tökéletes összhangban dolgoznak együtt, s ez az összhang személyiségünk kiteljesítésének záloga. Ám a szinkronicitás hiánya sajnos túl sokszor jelentkezik. Nincs meg az összhang az értelem, mely a szituációt megérteni próbálja és az érzelem között, amely pedig cselekvésre ösztönöz bennünket. Gyakran az emberek nem veszik figyelembe a jó tanácsokat, nem ügyelnek a figyelmeztetésre, aszerint cselekednek, amit abban a pillanatban éreznek, aszerint amit abban a percben szívük diktál. Aztán elragadtatott érzelmeink olyan szituációkba sodornak minket, melyeknek már nem vagyunk urai, s olyat teszünk, ami eredetileg nem állt szándékunkban.

Ekkor mondjuk, hogy ösztönösen, a pillanat hatására cselekszik valaki egészen addig, míg tudatos kontrollja újra be nem kapcsol. Jól látszik az aurán, ha már nincs meg ez a tudatos kontroll. Érdekes módon a mentális réteg még lehet attól tiszta és fókuszált, az intuíció számára nyitott, ha az egyén érzelmei zavarosak, vagy érzelmi szinten nem kiegyensúlyozott. Ha ez történik, termékeny ötletek százai zsonghatnak egyszerre a fejében, de nem lesz képes azokat véghezvinni vagy a gyakorlatba átültetni. A mezők közötti diszfunkciónak több fajtája létezik. A súlyos betegeket vagy a sérülteket kivéve az érzelmi és az értelmi réteg szorosan együttműködve dolgozik együtt, mivel a gondolkodás magától értetődően együtt jár egy bizonyos fokig az érzelmek jelenlétével. Ez lehet akár érdeklődés, akár unalom, szeretet, utálat vagy éppen közömbösség, de ha ezeket elnyomják, a gondolatok szintjén szükségképpen megjelenik az érzelmi töltés.

Az intuíció

A fentitől eltér a következő eset, melynek lényege a „betekintés”, melynek során az egész kapcsolat feltárul teljes egészében, vagy megismerjük egy eszme igazságát. A betekintés szintén az intuitív rétegnek egy aspektusa, hiszen ez pár pillanat alatt történik, és jóval közvetlenebb élményt nyújt, mint általában az ok-okozati gondolkodás. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a múlt helyzeteiben meglássuk az újonnan felismert igazságot, hogy a kezelhetetlen problémákra megoldást találjunk, és hogy gyorsan, egy szempillantás alatt megértsünk dolgokat.

Az idő érzékelése 

A finomabb szerkezetű mezőkkel kapcsolatban meg kell említeni még valamit: éspedig azt, hogy szerkezetüket tekintve a tér dimenzióiként lehet jellemezni őket. A magasabb dimenziókban teljesen másképp érzékeljük az időt. Azt még nem igazán értem, hogy ez hogyan vagy miért működik így, csak azt tudom, hogy az idő relatív a mozgáshoz képest. Mivel a finomabb szerkezetű mezők felépítése más, mint a fizikai világ felépítése, ezeken a szinteken az idő dimenzió, az idő „értéke” sokkal változóbb. A múlt és a jelen, abban az értelemben, ahogy ezt mi használjuk, nem létezik ezen a szinten, elkezdenek egybemosódni, s fokozatosan az időfolytonosság részévé válnak. Mindkettő egy bizonyos mértékben megjelenik azért az érzelmi és az értelmi mezőben. Ezért lehetséges a múlt emlékeinek lenyomatát az aurában végigkövetni, és előre megjósolni azokat a hajlamokat, melyek a jövőben fognak kiteljesedni.

Ahogy ez az időfaktor az egyén részévé válik, illetve az emberi psziché változásait nyomon lehet követni a csecsemők és a kisgyermekek aurájának leírása során is. Ha nem is tudatosan, de nap, mint nap használjuk az energia és a tudatosság különböző állapotait, olyan könnyedén, mintha csak levegőt szívnánk ki-be, hisz ugyanúgy részei a természetnek és a világnak. De vajon mi teszi lehetővé, hogy használjuk ezeket a nem tudatosított energiákat? Mi lehet az a rendező elv, az a szervező erő, mely egyesíti az összes körülöttünk lévő mezőt, s összerendezi a fizikai, az éterikus (vitális), az érzelmi és mentális dimenziót bennünk?

Az időtlen én 

Ezt az összetartó erőt hívom az „időtlen énnek” – ez a létezés alapja, mely biztosítja a folyamatosságot egész életünkben, s amely a halállal sem szűnik meg. Ez egy olyan fogalom, amely főleg a hinduizmusban lelhető fel (a reinkarnációval kapcsolatosan), bár rokona a keresztény vallás lélekfogalmának is. Bárhogy is nevezzük, nézetem szerint az én a végső létezés visszatükröződése. Beágyazódott az időtlen létezésbe, amely magában foglalja a tudatosság összes dimenzióját, és föléjük emelkedik.

Ahogyan az auraképeken, különösen a gyermekekről készült ábrákon is látható, mindenki úgy születik, hogy kapcsolatban áll ezzel a spirituális létezéssel, akár tudatában van ennek élete során, akár nem. Az én (melyet nem szabad összetéveszteni az egóval vagy az egotizmussal) nem más, mint összekötő kapocs, egy szál, mely nem csupán összekapcsol minket a spirituális létezéssel, hanem a végső alakját, értelmét és értékét adja tapasztalatainknak. Az időtlen én bennünk lévő energiája teszi lehetővé, hogy az ember leküzdje a legnagyobb akadályokat. Még a súlyosan fogyatékos emberek is képesek meríteni ebből a belső erőből. Ezáltal fejleszthetik saját alkotóképességüket, megtalálhatják helyüket a közösségben az emberi kapcsolatok szintjén.

Van egy kedves barátom, akin keresztül ezt nagyon jól be lehet mutatni. Ez a hölgy csecsemőkorában gyermekbénulásban szenvedett, emiatt súlyosan rokkanttá vált. Tolókocsihoz kötött, nem tudja a bal karját használni, és több éve idegkárosodásban is szenved. Mindezek ellenére sohasem vesztette el a reményt, hogy képes lesz még a világban valamilyen szerepet betölteni. Bár egészsége mindig labilis, bátorsága és alkotóképessége tette lehetővé számára, hogy az akadályokat leküzdje életében. Megtanult festeni, s olyan szintre fejlesztette művészi tehetségét, hogy ha csak részlegesen is, de legalább el tudta tartani magát. Bár állandó fájdalmak gyötrik, sohasem panaszkodik, és őszintén érdekli mások élete. Ebből következően több tucat barátja van. Annak felismerése, hogy minden nehézség ellenére is képes más emberekkel kapcsolatot kialakítani, ébren tartotta lelkét.
Eltökélt szándékkal és önbizalommal bátorságot meríthetünk a bennünk lévő magasabb energiákból, melyek majdnem határtalan lehetőségeket biztosítanak számunkra, s kifejleszthetjük azt a képességet, hogy elérjük olyan céljainkat is, melyek jóval meghaladják képességeinket.

A karma hatása 

Végül elérkeztünk az egyén tulajdonságainak kérdéséhez. Mindannyian alapvető érzelmi szokásokkal
születünk, illetőleg meghatározott érzelmi minőségekkel. Ezeket próbálom meg most illusztrálni a gyermekek aurájának bemutatása kapcsán. Ebben az esetben lehetetlen mellőznünk a karma kérdését (mely a múltbeli cselekedeteket mutatja), s amely meghatározza az emberi élet kereteit. Ezek a feltételek nem látszanak tisztán, nem konkrétak, mivel a karmának sokfajta és több szinten történő megnyilvánulási módjai vannak. Mindenesetre meghatározott hajlamokat jelöl, melyekkel szembe kell néznie az egyénnek élete során. Ezeket az érzelmi réteg tisztán tükrözi. Mára már megszokottá vált az az elgondolás, hogy a genetika meghatározza fizikai kinézetünket, s irányítja mentális és érzelmi folyamatainkat.

Ez bizonyos mértékig igaz is, de a genetikusok még nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan alakulnak ki, vagy hogy hogyan fejlődnek érzelmi és mentális jellegzetességeink. A modem gyógyszerek már megtalálják a módját a genetikai minták megváltoztatásának, s talán egy-két öröklött rendellenességet is kiküszöbölhetnek, de ezek a változások vajon emberibbé, kedvesebbé és együtt érzőbbé teszik az embereket? Sokunk tudja és elfogadja, hogy a betegségek mentális és érzelmi állapotunkat nagyban befolyásolják, de azzal már nincsenek tisztában, hogy ennek az ellenkezője is igaz. Az emberekben jóval több lehetőség rejlik, mint azt bárki is feltételezné. E fejezet elején már volt róla szó, hogy a tudatosság finomabb szerkezetű dimenziói sok szempontból befolyásolják a fizikai tulajdonságokat. Mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy belső forrásainkat használjuk. Nem csak a kiválasztottak, a kivételesen tehetségesek számára érhetők el ezek a források. Bárki meríthet belőle, hiszen az egyetemes emberi örökség része. Még ha maradnak is kiaknázatlan források, a későbbiekben bármikor újból megtalálhatjuk őket, meríthetünk belőlük, ha van elég akaraterőnk és motivációnk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!