A szellem: a teremtő erők forrása

Élete mindenképpen csak jóra fordulhat – függetlenül attól, hogy szakmai, lelki vagy testi problémái vannak -, ha felfedezi erejének belső, legősibb magját, és megtanul újra belőle kiindulva élni. Ha azt halljuk neurológusoktól, hogy agyunk kapacitásának körülbelül csak öt százalékát használjuk ki, akkor könnyen elcsábulunk, és azt képzeljük, hogy életünket csak nagyobb tudás által tehetjük jobbá. Nagyobb terjedelmű tananyag vagy ügyesebb edzési módszerek segítségével talán néhány százalékkal többet tudnánk aktiválni agyunkból.
Ha az értelmet akarjuk tudatunk tágítására használni, akkor nem a megfelelő eszközhöz nyúltunk. Még a legnagyobb zsenik – mint például Goethe vagy Einstein – sem lépték túl a pszichológusok által megállapított ötszázalékos határt. Ha mégis sikerült olyan szélességig kitágítaniuk tudatukat, amelyről mi aligha alkothatunk fogalmat, akkor ezt nem tudatuk által érték el. Olyan magasabb szellemi erőktől kapták az intuícióhoz az alkotóerő impulzusait, amelyek mindannyiunkban benne lakoznak.
Önnek sincs szüksége arra, hogy a „de hát ők zsenik voltak!” kifogása mögé bújjék. A tudatunkon túlra tett pszichológiai-filozófiai  kirándulás jelentős felismerése az a tény, amelyet az imént egy kis mellékmondatban említettem, azaz hogy mindenkiben jelen vannak a magasabb szellemi erők. Minden ember képes lenne arra, hogy magasan felülmúlja tisztán értelmi képességeit, ha végre nem hagyná, hogy azok tartsák pórázon.
Einstein maga írta le, hogy nem a legkülönbözőbb megfontolások rendkívül alapos kombinációja útján jutott egyes úttörő tudományos felismerésekre. A természettani problémákat gondolatban annyira leszűkítette, amennyire csak lehetett. Aztán elfelejtette az egészet, nem törődött vele többet, hanem átengedte a tudatalattijának. Napokkal vagy hetekkel később, sőt ez olykor évekig is eltarthatott, hirtelen feltámadt benne a nagy ötlet. Tudattalan énjének bölcsessége ajándékozta meg az intuícióval.
Mindannyian rendelkezünk ezzel a tudattalan tartománnyal, amelybe a pszichológusok száműzték a lét minden olyan jelenségét, amely megemészthetetlennek tűnik az értelem számára. Minden mágikus, okkult jelenség, a parapszichológiai és az érzékszerveken túli érzékelés csak az emberben meglévő tudattalanból nyeri esetleges létjogosultságát. Fogalmaink szerint az érzékfeletti eseményeknek nincs helyük a hétköznapi ember éber tudatában, beleértve a tudósokat is. Mégis vannak olyan nyilvánvalóan a hétköznapiakon túli, paranormális események, amelyek miatt nem tagadható le, hogy a tudat határait olykor átlépjük a szellem jegyében.
Számomra ezt személyesen egy iskolás fiú bizonyította, akit a szülei lelki gyengesége miatt hoztak el hozzám a fogadóórámra. Hipnózisban egészen különös dolgot tapasztaltunk nála. Néha egészen pontosan meg tudta mondani, hogy mit csinál egy-egy munkatársunk, aki éppen nincs a rendelőben, vagy hogy mit csinál éppen otthon az édesanyja. Víziói igazságáról minden esetben azonnali telefonálással győződtünk meg. Egyszer még az én saját nappalimat is leírta a legnagyobb aprólékossággal, pedig az nem is Münchenben volt, és ő soha nem látta. A transz állapotában áthágta mindennapi tudatának korlátait, és lemerült énjének tudattalan mélységeibe.
Amikor az ember tudattalan régióinak feltárásáról beszélek, akkor elsősorban arra a belső hangra gondolok, amelyet racionális életvezetésünk során messzemenően háttérbe szorítunk. Értelmünk balga kívánalma az, hogy minden szellemi rezdülést, sejtelmet vagy lelkünk mélyéből eredő hirtelen jött, mély felismerést babonának tekintsen és megszabaduljon tőle, illetve hogy minden érzékfölötti jelenséget hókuszpókusznak tartson. Ami öt érzékünkkel nem ragadható meg egyértelműen, azt azonnal megtagadjuk, és küzdünk ellene.
Az új vallási közösségek, szekták és meditációs csoportok közül ezt sokan állandóan átélik. Az elfogadott egyházak küzdenek ellenük, anélkül hogy figyelmet szentelnének lehetséges szellemi tartalmaiknak, mert a nyugati kultúra bevett képzeteinek megszokott világától eltérő irányba haladnak. Másrészt a tudósok nyomós bizonyítékokkal mutatnak rá azokra a veszélyekre, amelyeket egyes fantaszták a tudat kitágítását célzó drogkísérletekkel idéztek elő, vagy mások mágikus praktikákkal okoztak. Mielőtt még az imagináció mestereivé válhatnának, többnyire a klinikák pszichiátriai osztályain végzik.
Jól emlékszem egy asszonyra, akivel gyógyintézeti gyakorlatom alatt Európa legnagyobb pszichiátriai klinikáján, München-Haarban találkoztam. Többek között gyógynövények gőzeit is belélegezte, ahogy a boszorkányok „szokták”, amikor el akarnak repülni a tanyájukra. Megzavarodott elméje nem talált vissza a transzállapotból, ahová a növényi mérgek juttatták el. Súlyos üldözési mániában szenvedett. Vannak tehát veszélyes útjai is a tudat kitágításának. A pszichiáterek és a pszichoterapeuták gyakorlata hemzseg a példáktól. Óva intek mindenkit attól, hogy drogokkal és vegyi anyagokkal törekedjék a tudatállapot megváltoztatására. Ezek az anyagok képesek még sokkal inkább eltávolítani igazi emberi mivoltunktól, mint a gonosz gondolatok.
Ha egészségünk alapja, a testünk már meglehetősen leromlott, akkor a részleges regenerációban nyújtott segítség mindenképpen töredékes marad. Elengedhetetlen létszükségleteinknek, a szeretet az egyik legalapvetőbb feltétele. Elsősorban önmagunk iránti szeretetre van szükségünk, ha magunk akarjuk irányítani sorsunkat. A tudat kétségtelenül létező, Isten adta tényező. Anélkül is befolyásolhatjuk, hogy néha igazán tudatában lennénk azoknak a körülményeknek, amelyek megváltoztatták. Ez elvezethet bennünket az első fontos felismeréshez: ösztöneinktől, érzelmeinktől és értelmi erőinktől irányítva teremtik meg gondolataink az életről alkotott elképzeléseinket. – Azt éli át, amit gondol!
Dr. Murphy ezzel az alapvető felismerést kifejező mondattal vezeti be a „pozitív gondolkodás” tanát, amelyet én teljes mértékben beépítettem a praxisomba és az életembe.
Az amerikai pszichológusok az európai metodikusokkal és empirikusokkal szemben kezdettől fogva sokkal gyakorlatiasabbak. Nem sokáig kérdezgetik, hogy mi is történik itt egyáltalán. Rögtön arra a kérdésre kezdik keresni a választ, hogy „hogyan segíthetnék a leghatékonyabban és a leghamarabb?”
Míg mi a lélek rejtelmeinek megoldását az analitikus alapkutatásokban keressük, a rendkívül bonyolult gondolati mintákban és a szőrszálhasogató magyarázatokban, addig az amerikai kollégák számára az áll előtérben, hogy a páciens mielőbb vissza tudjon térni társadalmi feladataihoz. Mindenki számára fontos lépés a lelki harmónia és kiegyensúlyozottság felé, ha a társadalom hasznos tagjának érezheti magát. Egyáltalán nem meglepő, hogy a pszichoterápia legmodernebb ágai, mint a pszichoszintézis, az alakterápia, a testterápia és a bioenergetika nagyrészt amerikai kutatási központokból erednek. Mint az indiai egész-filozófia, a szellem, a test és a lélek egységének visszfénye, úgy csillan fel ebben az a felismerés, hogy itt és most újra elérhetjük a szellemi, többnyire tudattalan síkok és a testi életerők közötti harmonikus összhangot, amellyel eljuttathatjuk az embert az Isten szándéka szerinti tökéletességig.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!