Az itt következő módszer a stressz és túlgondolás viharában mentőcsónakként szolgálhat. Csupán négy alaplépést kell észben tartanod: az elkerülést, a változtatást, az elfogadást és az alkalmazkodást. Már maga a tudat is megnyugtató lehet, hogy valójában az életben tapasztalható minden stresszhez ezzel a négy válaszlépéssel tudunk csak viszonyulni. Az első, amit tehetsz, az elkerülés. Gyanúsan egyszerűnek tűnő lépés, ám az életben rengeteg olyan bosszantó helyzet, körülmény van, amelyet figyelmen kívül hagyhatunk. Nem irányíthatunk mindent az életben, de alakíthatjuk úgy a körülményeinket, hogy ne vegyenek körül bennünket stresszt okozó terek vagy emberek. Ha őszintén belegondolunk, az életünkben felbukkanó feszültség tényezők jelentős része nincs ránk kényszerítve – vagyis nem kell alávetnünk magunkat! Gondold végig, hogy a környezetedben mi az, ami stresszt jelent számodra, és hogyan tudnál úrrá lenni rajta vagy megszabadulni tőle! Például vegyük azt az embert, akit idegesít, hogy szombat délelőttönként olyan sokan vannak a közértben. Ha felismeri, hogy ez számára stresszes, megszervezheti másként is a heti nagy bevásárlást, kiválasztva például a hét legkevésbé forgalmas időszakát, például a kedd estét. Nincs szükség arra, hogy kezeljük a zsúfolt élelmiszerbolt okozta feszültséget, ha teljes egészében elkerülhetjük ezt a helyzetet. Ugyanígy kerülheted el a számodra feszültséget okozó embereket is. Úgy érzed, mindjárt felrobban a ház a benned dúló stressztől, amikor a szüleid a hétvégét nálad akarják tölteni? Keríts nekik egy elfogadható szállást a közeledben, vagy ügyelj rá, hogy ne legyen a hétvégi programban olyan időszak, amikor órákon át nem történik más, mint hogy a szüleiddel összezárva kölcsönösen stresszelitek egymást. Amikor megpróbálod elkerülni a stresszt, az nem jelenti a kötelezettségeid megtagadását vagy a valós problémák elkendőzését. Egyszerűen csak megtanulsz nemet mondani a szükségtelen és káros stresszre. Mindig van mód nemet mondani bizonyos helyzetekre és azoknak az embereknek is, akik túl sokat akarnak belőlünk és az erőforrásainkból kivenni. Milyen erőforrásokról beszélünk? Például szellemi energiáról és figyelemről, de akár az időnkről is. Ha valami felzabálja minden idődet, nyugodtan mondj rá nemet!
Nézd át a tennivalóid listáját, és húzd ki belőle azt a 2-3 tételt, amelyek nem égetően fontosak, és nem tartoznak a prioritásaid közé. Add ki a feladatok egy részét, vagy engedd át a felelősséget másnak! Nem kell mindent neked csinálni! Tehát, amikor legközelebb stresszt észlelsz a láthatáron, kérdezd meg magadtól: „El tudom valahogy kerülni ezt az egészet?” Ha a válasz igen, tedd azt! Ha ezt nem teheted, érdemes keresned olyan megoldást, amellyel átalakíthatod a helyzetet, tehát: változtasd meg! Az embernek mindig van lehetősége megkérni másokat, hogy változtassanak a viselkedésükön. Például, ha az építőmunkások nagy lármával dolgoznak odakint, udvariasan kérd meg őket, hogy maradjanak csöndben tíz percig, amíg befejezel egy fontos telefonhívást. Néma szenvedés helyett fejezd ki az igényeidet és az érzéseidet. Ha sosem mondod meg egyenesen a barátodnak, hogy a hülye viccei bántanak téged, akkor némán viselheted a kínt, pedig szólhattál volna, mit érzel, és megkérhetted volna, hogy hagyja abba a viccelődést. Természetesen nem kerülhető el minden stressz az életben, de befolyásolhatjuk az események alakulását. Beszélj, tárgyalj az emberekkel, és használj „én-üzeneteket” a szükségleteid kifejezésére és arra, hogy megkaphasd, amit szeretnél. Ha nem tehetsz mást, és kénytelen vagy szombaton délelőtt intézni a bevásárlást, akkor vigyél magaddal egy hangoskönyvet, és hallgasd azt az üzletben,amennyiben megnyugtat. Amikor nem húzhatod ki magad a szülői munkaközösség találkozója alól,igyekezz az eseményt összekapcsolni más intéznivalókkal a környéken, ezzel időt, energiát és még benzint is spórolhatsz. A kikerülhetetlen szituációkat is módosíthatod bizonyos mértékig azzal,hogy kezelhetőbb keretek közé szorítod őket. Ha például kénytelen vagy elmenni egy összejövetelre,mondd meg egyenesen már az érkezésedkor, hogy„Sajnos egy óra múlva el kell mennem, holnap korán várnak a munkahelyemen”. Amikor tényleg nem tudod kikerülni a stresszforrását, tedd fel a kérdést, hogyan változtathatnád meg azt. Amennyiben a válaszod úgy hangzik, hogy„nemigen változtathatom meg”, akkor szükséges lehet egy lépéssel továbbmenned: ilyenkor jön az elfogadás. Hogyan fogadhatsz el egy helyzetet, amit utálsz? Először is, ha utálod, akkor utálod. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha nem éreznéd azt, amit érzel; azt jelenti, hogy elfogadod: rendben van, hogy úgy érzel, ahogy.Hagyd jóvá és tedd magadévá a saját érzéseidet. Vegyük például, hogy a barátod épp most szakított veled üzenetben, és nem sokat tehetsz, hogy megváltoztasd a döntését. Viszont a helyzet elfogadásához közelebb kerülhetsz azáltal, ha felhívod az egyik barátnődet, és megosztod vele az érzéseidet. Amikor egy helyzetben megsértenek, az elfogadás formája lehet az is, hogy megpróbálsz megbocsátani. Ne feledd, a megbocsátás olyasmi, amit magadért teszel, nem a másikért! A megbocsátással mentesíted magadat a másik fél hibáztatása által okozott stressz alól és felszabadítod az energiádat, amelyet a neheztelés lekötött. Az elfogadás megvalósulhat úgy is, hogy kicsit átkeretezzük az eseményeket. Magukat az eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, de arra odafigyelhetünk, hogyan fogalmazunk róluk magunknak, milyen nyelvezetet használunk a leírásukra.Például ahelyett, hogy „Elbuktam ezt a kurzust, ez így kész pénzkidobás. Tiszta idióta vagyok, amiért nem adtam bele több energiát”, mondhatjuk azt is:„Hibáztam, aminek nem örülök, de ez az egyetlen esemény nem minősít engem. Tanulhatok a hibáimból és továbbléphetek. Legközelebb ügyesebb lehetek.”
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Nick Trenton: Ne agyald túl
