A megosztottság hatásai a világban

Mindenki a nevelés és környezet hatására formálódik olyan módon, hogy személyes fejlődést és belső biztonságot keresve harcoljon az életben. Bár ezt gyakran kellemes szavakkal takarjuk, valójában olyan rendszerben nevelkedünk, amely kizsákmányolásra és kapzsiságra épül.

Mindenkiben ott rejlik a környezetünk hatása és az általa átélt élmények formáló keze. Kérdezzetek meg bárkit környezetetekben vagy az utcán – akár a saját városoban vagy országodban, vagy akár máshol -, hogy mivel azonosul, és várhatóan a „fekete”, „fehér”, „keresztény”, „hindu”, „muszlim”, „hetero”, címkék közül válaszol majd. Fiatal korunk óta az egyházakba vitték el az embereket, és teljes mértékben belehelyezték a keresztény vagy más vallási hitbe, mint az egyetlen útba a Mennyország felé. Aztán a hinduk és muszlimok is hasonlóképpen nevelték a gyermekeiket.

Az iskolai éveink alatt rengeteg háborúról tanulunk, és arról, milyen nagyszerű a saját országunk (de persze emellett meg kellett tanulnunk olyan országok teljes történelmét is, melyekhez semmi közünk, – mert 8600+ kilométer távolságra van tőlünk – és soha nem vesszük hasznát az információknak életünk során).

Az országok közötti megosztottságok oly mértékben elterjedtek az emberek hétköznapjaiban, hogy szinte már megszokott rendszer lett az egymás iránti negatív érzelmek, a rasszizmus, ami további megosztottságot generál.

Az általunk viselt címkék elválasztanak minket egymástól, és kettősséget teremtenek: mi és ők. Ez előnyös a hatalomra törő rendszerek számára, amelyek az elnyomáson, kapzsiságon alapulnak. A „Divide et Impera” vagyis az „Oszd meg és Uralkodj” technika a politika és szociológia területén erőre és hatalomra törésre szolgál, megosztó módon. Történelmileg sokféleképpen alkalmazták ezt a stratégiát birodalmak terjeszkedése során.

„Az ember úgy éli meg önmagát, gondolatait és érzéseit, mint valami a többitől különálló dolgot, a tudat egyfajta vizuális téveszméjét. Ez a téveszme egyfajta börtön számunkra, amely a személyes vágyainkra és a hozzánk legközelebb álló emberek iránti szeretetre korlátoz minket. Feladatunknak kell lennie, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből azáltal, hogy kiterjesztjük együttérzésünk körét, hogy minden élőlényt és az egész természetet a maga szépségében átöleljük. ” ~ Albert Eistein

Ennek a technikának az elemei magukban foglalják:

– Megosztottságok létrehozása vagy ösztönzése a polgárok vagy a rendfenntartó erők között annak érdekében, hogy a hatalmat kihívások nélkül megtarthassák, megakadályozzák a szövetségek létrejöttét; más szövetségek vagy erők megosztása, hogy felülmúlják őket.
– Azok támogatása és előmozdítása, akik hajlandóak együttműködnek a hatalommal.
– Bizalmatlanság és ellenségeskedés ösztönzése a helyi vezetők között.
– Jelentéktelen kiadások ösztönzése, amelyek csökkentik a politikai és katonai kiadásokra fordítható forrásokat.

Amikor az előzőleg említett technikákat olvassuk, biztos vagyok benne, hogy közülük néhányat felismerünk (saját országunkra vagy más országokra levetítve). Tehát a megosztottság valódi áldásai nem az átlagemberek számára jönnek létre, sokkal inkább azokért, akik az irányításért felelősek (és leginkább az Elit körében).

A megosztottság mértéke és hatása nagymértékben függ a kommunikációtól és az információáramlástól. Mai világunkban olyan platformok és médiumok léteznek, mint például a közösségi média és az online hírforrások, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak a megosztottság erősödéséhez vagy enyhüléséhez – de sajnálatos módon inkább az erősödéséhez, ami főként a mainstream (főáramú) média hatása. Az információs buborékok és az algoritmusok által generált tartalmi szűrés is sokban befolyásolhatja, hogy az emberek milyen információkat érnek el és milyen nézőpontokkal találkoznak a közösségi felületeken.

A megosztottság kezelése és enyhítése

Fontos a nyitott párbeszéd, a megértés és a közös célok megtalálása. Az oktatás és a tudatformálás lehetőséget adhat arra, hogy az emberek megismerjék egymás különböző nézőpontjait és hátterét. Az interkulturális és interdiszciplináris kommunikáció elősegítheti az együttműködést és a konstruktív vitát a megosztottságot kiváltó kérdésekben.

Minden kettősség eltörlésének a kulcsa: a nyitott szív egymás iránt, a szeretet és az elfogadás. 
Elfogadni egymás hitrendszerét, bőrszínét, hovatartozását, korát, nemét, stílusát/stílusait, ízlését. 

A megfelelő kommunikáció, a párbeszéd és a közös célok iránti elkötelezettség segíthet abban, hogy a megosztottság ne vezessen konfliktusokhoz vagy polarizációhoz, hanem a különböző nézőpontokból származó gazdag tapasztalatok és ötletek együttesen hozzájáruljanak a társadalmi fejlődéshez. 
Összességében a megosztottság összetett jelenség a Földön (duális világként), mely az emberi társadalmakban mindig jelen van – azt nem írom, hogy mindig jelen is lesz, mert a jövő folyamatosan változik és talán egyszer elérik az emberek azt a tudatszintet, hogy a megosztottság helyett egységben gondolkozzanak és békében éljenek egymás mellett. Én egy ilyen jövőt szeretnék teremteni. És ti? 
Írta és Közzétette: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta
(Spirituális tanácsadó/Angyalközvetítő/Mandalakészítő -és festőművész)
(Az írást csak forrás és szerző megjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)
www.angyalokfenye.hu / www.fenyorveny.hu / www.angyalmandala.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!