A bőség megteremtése

A bőségtudat jóval többet jelent annál, mint hogy egyszerűen csak elegendő pénzt keresünk. Ez egyfajta gondolkodásmód is, amely által az életet nem végtelen küzdelemnek, hanem varázslatos kalandnak fogjuk fel, amelyben vágyaink könnyedén és magától értetődően beteljesülnek. E gondolkodásmód része az is, hogy bármiben képesek vagyunk meglátni a szépséget, hogy áthat a hála érzése, és kitárjuk színünket a bennünket érő benyomásoknak. A bőségtudat lelkiállapot is, egy érzés; nem hit, hanem maga a tudás: az a tudás, hogy minden, amire csak szükségünk van, rendelkezésünkre áll, elérhető számunkra. 

 

A bőség és a jólét valójában az ember természetes létállapota. A kvantumelmélet szakértői szerint minden anyagi természetű dolgot – legyen szó akár gépkocsikről, emberi testekről vagy bankjegyekről – atomok alkotnak, ezek az atomok pedig úgynevezett szubatomi részecskékből állnak, amelyek valójában nem mások, mint különböző energia- és információhullámok egy hatalmasenergia- és információs térben. 

 

Rövid össefoglalásul: a kvantumelmélet szakértői arra az alapvető következtetésre jutottak, hogy az anyagi világ alapanyaga nem anyagi természetű; az univerzum alapvető anyaga nem anyag. Egész technológiánk ezen a tényen alapul, és ez a tény dönti meg véglegesen napjaink materialista babonáinak uralmát. A fax, a számítógép, a rádió, a televízió technológájának létezését az teszi lehetővé, hogy a tudósok már nem hisznek abban, hogy az atom, az anyag alapvető egysége valamiféle szilárd entitás. Az atomok egyáltalán nem szilárd létezők: az atomok valójában a minden lehetséges információ- és energiaállapotterében létező információs és energiabeli hierarchiák rendszeréből állnak. Az egyes anyagi természetû dolgok – például adott mennyiségû ólom és arany – közti különbség nem az anyagi szinten található. Az arany és az ólom atomjait alkotó szubatomi részecskék – a protonok, az elektronok, a kvarkok és a bozonok – teljes mértkben ugyanazok. Ráadásul, bár részecskéknek nevezzük őket, egyáltalán nem anyagi természetűek, hanem energia – és információimpulzusok. Az aranyat az ólomtól pusztán ezen energia – és információimpulzusok elrendezése és mennyisége különbözteti meg egymástól. A teljes anyagi teremtés információból és energiából épül fel. Alapvetően minden egyes kvantumesemény energia és információfluktuáció, és minden létező anyag ezen nem anyagi természetû impulzusokból áll. Ebből pedig nem pusztán az válik nyilvánvalóvá, hogy az univerzum alapvető anyaga nem anyag, hanem az is, hogy gondolkodó nem anyag. Hiszen mi is a gondolat, ha nem egy energia és információimpulzus? 

 

Azt hisszük, a gondolatok csakis a fejünkben léteznek, ám ez csak azért van így, mert az anyanyelvünkön „megszólaló”, bizonyos nyelvi rendszerbe szerveződő gondolatként tapasztaljuk meg őket. Ám pontosan ugyanezek az általunk gondolatokként megtapasztalt energia és információimpulzusok képezik az univerzum alapanyagát; igen, pontosan ugyanezek az impulzusok. A „fejünkön belüli” és azon kívüli gondolatok között mindösszesen annyi a különbség, hogy az előbbieket egyfajta nyelvi rendszerben tapasztaljuk meg. Azonban mielőtt egy adott gondolat verbálissá válna, és anyelvi eszközök segítségével kerülne kifejeződésre, pusztán egyfajta szándékként, azaz energia és információimpulzusként létezik. Másként fogalmazva: preverbális szinten a természet minden egyes része ugyanazt a nyelvet beszéli. 

 

Mindannyian gondolkodó testek vagyunk egy gondolkodó univerzumban. És ahogy a gondolatok tesünk molekuláiként vetítik ki önmagukat, úgy vetítik ki magukat ugyanazon energia és információimpulzusok a környezetnkben lezajló téridő eseményekként. A világegyetem látható öltözéke, a molekulák délibábja, a fizikai valóság illúziója mögött ott rejlik a semmi természetétől fogva láthatatlan, egyetlen öltés nélkül megalkotott szövedéke. E láthatatlan semmi csendes munkálkodása szervezi rendszerbe a világegyetemet, ez a nem anyag vezényli, irányítja és kormányozza azt, és ez készteti arra az univerzumot, hogy végtelen kreativitással, korlátlan bőséggel és magabiztos precizitással nyilvánítsa ki magát a minták és formák milliárdjai által. A semmi e varrat nélküli mátrixában, a test és a környezet kontinuumában élettapasztalataink jelentik számunkra a folytonosságot. E tapasztalások az öröm és a bánat, a siker és a kudarc, a jólét és a szegénység tapasztalatai. Ezen események lászólag egyszerűen csak megtörténnek velünk, ám egy bizonyos őseredeti, lényegi szinten valójában mi magunk teremtjük meg őket. 

Az élethez való hozzáállásunkban az élettapasztalatainkat alkotó energia és információimpulzusok tükröződnek, magatartásunk és viselkedésmódunk pedig valójában az önmagukat létrehozó energia és információimpulzusok megnyilvánulásának eredménye.