A mérvadó tudósok ma úgy hiszi, hogy az univerzumunk ezelőtt 13 és 20 milliárd év között keletkezett valamikor egy hatalmas robbanással, amilyen sem..

A mérvadó tudósok ma úgy hiszi, hogy az univerzumunk ezelőtt 13 és 20 milliárd év között keletkezett valamikor egy hatalmas robbanással, amilyen sem korábban, sem azóta nem történt. Annak ellenére, hogy a keletkezés pontos idejével és azzal kapcsolatban, hogy egy vagy több robbanás történt-e, nézeteltérések vannak, abban mindenki egyetért, hogy a világegyetemünk hosszú idővel ezelőtt egy hatalmas energiafelszabadulással kezdődött. 1951-ben Fred Hoyle csillagász új elnevezést talált ki erre a megfejthetetlenül rejtélyes robbanásra, amit azóta is használnak: ez a „nagy bumm”. 

A tudósok szerint a másodperc törtrészével az ősrobbanás előtt a világegyetemünk még sokkal, sokkal kisebb volt, mint ma. Számítógépes modellek szerint valójában annyira kicsi volt, hogy egy apró golyónyi méretre volt szorosan össze­préselődve. Ha eltávolítjuk az összes „üres” tért abból, amit ma világegyetemként látunk, ez a golyó nagyjából egyetlen borsószem méretű lehetett! 

Bár kicsi volt, de távolról sem hideg. A modellek szerint a hőmérséklet abban a tömör borsószemben 18 milliárd millió millió millió Fahrenheit fok volt – sokkal forróbb, mint a Nap jelenlegi hőmérséklete. A szimulációk azt mutatják, hogy az ősrobbanást követően a hőmérséklet a másodperc törtrésze alatt a kellemes 18 milliárd fokra esett vissza, és új világegyetemünk születése ekkor már folyamatban volt. Amint az ősrobbanás ereje belehasított az ürességbe, sokkal több mindent vitt magával, mint hőt és fényt, ahogyan azt gondolnánk. A hő és a fény mellett egy energiaminta is belerobbant az ürességbe, amely a lenyomata volt mindennek, ami most van, és ami valaha is lehet. Ez a minta a témája az ókori mitológiának, kortalan tanoknak és misztikus bölcsességeknek. Olyan elnevezésekkel, amelyek a buddhista szútrákban megjelenő Indra és a hopi hagyományokban élő Pókanyó.

Ez az energiaháló az, ami folyamatosan terjed a világegyetemben, mint minden dolog kvantumesszenciája, beleértve minket és a környezetünket is. Ez az az energia, amely isteni mátrixként összeköti mindnyájunk életét. Ugyanakkor ez az az esszencia, amely sokdimenziós tükör lévén saját világunk formájában vissza­vetíti mindazt, amit az érzelmeinkben és hiedelmeinkben megteremtünk. 

Hogyan lehetünk ennyire biztosak benne, hogy a világegyetemben minden összekapcsolódik? Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, térjünk vissza az ősrobbanáshoz és Genfi Egyetem előző részben tárgyalt kísérletéhez. Bármennyire is eltérőnek tűnnek egymástól, van bennük egy finom hasonlóság: A vizsgált kapcsolat mindkettőben két valami között áll fenn, amik korábban fizikailag is összekapcsolódtak. A kísérlet esetében egyetlen kettéhasított fotonból lett két részecske, aminek célja annak biztosítása volt, hogy mindketten minden tekintetben teljesen egyformák legyenek. A foton és az ősrobbanás részecskéi egykor fizikailag is egymás részei voltak, és ez a tény a magyarázat a közöttük fennálló kapcsolatra. Úgy tűnik, hogy ha valamik egyszer egyek voltak, akkor örökre kapcsolatban is 
maradnak, függetlenül attól, hogy fizikailag ténylegesen össze vannak-e kapcsolódva, vagy sem.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Gregg Braden: Az isteni mátrix
Share To:

Post A Comment: