május 2022
A parajelenségek tanulmányozása az állatvilágban sok előnnyel jár. Nem vádolható a kísérleti alany szubjektivitással és azzal sem, hogy egyéni elképzelése már előre befolyásolja a kísérlet végeredményét.

Az állatok valószínűleg olyan különös képességekkel rendelkeznek, melyek lehetővé teszik számukra, hogy megérezzék a veszélyt, telepatikus úton kommunikáljanak és nagy távolságokból megtalálják a gazdájukat.

A fent sorolt kategóriák a legalaposabban kutatott területek, és ezeknél sikerült a legtöbb tapasztalatra szert tenni. A kísérleti-, illetőleg a megfigyelt állatok különböző fajokhoz tartoznak.

Az esetleírások egy része Joseph Banks Rhine gyűjteményéből származnak, aki az Egyesült Államokban található Duke Egyetemen kutatta az állati parajelenségeket (animal psi = anpsi) és megpróbálta ezáltal az ember fiziológiás működést jobban megérteni. Több mint ötszáz esetleírást gyűjtött össze valamint laboratóriumi kísérletek ezreit végezte el, melyeknél az érzékeken túli érzékelés megfigyelhető volt.


Hazatalálni nagy távolságból

Bizonyára mindenki hallott már olyan állatokról – főleg kutyákról és macskákról -, melyek olykor hatalmas távolságokból is képesek hazatalálni, és talán sokan tudnak mondani hasonló történetet közvetlen környezetükből is, de ennek a képességnek a működésére a mai napig nincs elfogadott magyarázat. A számos jól dokumentált esetből a Guinness Rekordok könyvébe több is bekerült, ezek egyike egy Bobby nevű észak-amerikai kutya története, akinek gazdái oregoni otthonuktól 2000 km-re nyitottak vendéglőt. A kutya eleinte különösen viselkedett, majd útnak eredt, és mintegy 1600 km-t tett meg spirálisan távolodva attól a helytől ahol hagyták. Majd nyílegyenesbe vette az irányt és hat hónap leforgása alatt felkutatta gazdáit.

Útközben gyakran befogadták, miközben vadászott, és átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott tavakon és folyókon. Az éttermet bérlő gazdái éppen pihentek, a társuk ismerte fel a kutyát – mélységes döbbenetére. A kutya útvonalát utólag tökéletesen sikerült rekonstruálni, megtalálták azokat az embereket akik egy-egy éjszakára befogadták, és kiderült, hogy az állat – a kisebb-nagyobb szükséges kitérőket belekalkulálva – mintegy 5000 kilométert kutyagolt.

A macskák sem rendelkeznek gyengébb képességekkel a gazdájuk megtalálását illetően: egy Sugar nevű cicus még 1952-ben állított fel egy 2400 km-es rekordot, amikor gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert az állat rettegett a motorzúgástól. Körülbelül 14 hónappal később, amikor a korábbi gazdái Mr. Wood és a felesége a teheneket fejte az istállóban, egy macska ugrott a nyitott ablakon át Mrs. Wood vállára. A cica igen jó egészségnek örvendett és az asszonyban fel sem merült, hogy a saját kedvenc háziállatáról lehet szó – azt hitte, csak hasonlít hozzá, és még tréfálkoztak is az eset kapcsán. A döbbenet akkor érte őket, mikor a macska baloldali csípőcsontján megtalálták azt a deformitást, amivel az ő macskájuk rendelkezett.

Csak később tudták meg a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar különösen kezdett viselkedni, nem találta a helyét, aztán váratlanul eltűnt. Az állat útvonalát nem sikerült pontosan rekonstruálni, azt sem, mivel táplálkozott. Mint ahogy a kérdést sem sikerült még megválaszolni senkinek: hogyan képes egy állat kilométerek ezreit megtenni teljesen ismeretlen tájon és ismeretlen körülmények között, hogy megtalálja a gazdáját? Mi az, ami vonzza az állatot?

A tudósok folytattak kísérletek más állatokkal, főleg madarakkal és hihetetlen távolságokat vándorló tengeri állatokkal, és sikerült is bizonyos tájékozódási lehetőségekre bukkanni (mágneses polaritás, örökölt útvonal, szagok, stb.), de a házi kedvenceknek a számukra ismeretlen helyen tartózkodó gazdájuk megkeresésére még nem sikerült választ kapni.

A veszély előrejelzése

Az állatok képesek megérezni azt, ha gazdájuk bajban van, vagy egyáltalán, ha bármilyen veszély leselkedik rájuk. Sokan tapasztalták, hogy kedvenc kutyájuk, macskájuk még akkor is képes megérezni hazaérkezését, ha azt a legváratlanabb időpontban és minden előjel nélkül teszi, és az esetek egy része nem magyarázható a hagyományos érzékszervi észleléssel.

Különféle fajtába tartozó állatok képesek előrejelezni földrengéseket, viharokat, szökőárakat, hajók vagy épületek pusztulását, vulkánkitöréseket, de – bombázásokat is. A II. Világháború idején a világ számos pontján figyelték rettegve az állatok viselkedésében bekövetkezett hirtelen változásokat, mint a bombázások előjeleit. Ha az állatok hátán felállt a szőr és igyekeztek minél jobban elbújni, akkor a lakosok is elindultak az óvóhelyek felé.

Dr. Hans Bender, a Freiburgi Egyetem Parapszichológiai Tanszékének vezetője figyelte meg a helyi parkban annak a kacsának a viselkedését, mely a szövetséges légierők bombázását jelezte előre. A figyelmeztetését 15 percenként megismételte, így a lakosok még idejében az óvóhelyekre érhettek. A háború után Freiburg újjáépült, a kacsa pedig emlékművet kapott.

Megfigyelték, hogy a lerombolásra ítélt házakat a robbanószerkezetek begyújtása előtt néhány órával elhagyják az egerek, patkányok, csótányok. Egy 1940-ben történt eset alkalmával egy lakott bérházból rendszeresen elvonult az összes egér – utána napokon belül meghalt valaki az épületben -, ezt követően azonban visszatértek. Végül végleg távoztak, amikor az épületet lerombolásra ítélték. Számos olyan eset is ismert, amikor kórházakban, vagy öregek otthonában lakó kedvencek – többnyire macskák – előre jelezték a következő elhalálozó személyét.

Ebbe a csoportba lehet azokat a kísérleteket is sorolni, amikor különböző állatokat labirintusokba tettek, majd az útvesztő különböző pontjain áramütés érte őket, általában az elágazásoknál. Az állatok ráérezhettek a dologra, mert 75%-ban helyesen választották az elfordulási irányt, kivédve ezzel az áramütést.

Telepátia

A kísérletek és a leírások Robert Morristól, a Fiziológiai Kutatások Alapítványának tudósától származnak. Főleg kutyákkal és macskákkal kísérletezett.

Együtt felnevelt kutyákat elkülönítettek, majd mindkettőnek figyelték a viselkedését. Azt tapasztalták, hogy ha az egyikükhöz fenyegetően közelít valaki, akkor a másik kutyának is azonnal elváltozások jelentkeznek az élettani működésében. A két helyiség maximálisan hangszigetelt volt, a két kutya semmilyen módon nem tudott egymással kapcsolatba lépni. Vagy mégis?

Úgy látszik, az előbbi jelenség nemcsak magas fejlettségű állatoknál tapasztalható, ugyanis mindezt megfigyelték közönséges kolorádóbogaraknál is.

Labirintuskísérleteknél használt patkányok is képesek a kivezető utat telepatikusan megtalálni. Hiszen mi mással lehetne magyarázni azt, hogyha mind a labirintus szerkezetét, mind a jutalom élelmiszer helyét véletlenszerűen változtatva az álltok nem véletlenszerűen, hanem nagyon is konkrét céllal indulnak útnak, s a gyakorlottabbak valami eszméletlen nagy sebességgel teszik ezt.

Kiterjedt telepatikus kísérleteket végeztek macskákkal. Egy 24 megszámozott négyzetet tartalmazó táblán kellett arra a kockára lépniük, amelyikre a kísérletvezető gondolt. Megfigyelték, hogy a kísérletek annál sikeresebbek, minél jobban szereti a kísérletvezető az adott állatot.

A kedvence olyan találati arányt ért el, melynek matematikai valószínűsége egy az 1000 millióhoz. Más kísérletekben Zener-kártyákat használtak. Cirkuszokban is lehet találkozni telepatikus képességekkel rendelkező állatokkal. Ezek a – főleg lovak és kutyák -, képesek úgy is hibátlanul számolni (a négy alapműveletet), összetett feladatokat végrehajtani, csak látott tárgyakat megkeresni, hogy az idomár – a gazda – jelen sincs.

Elképzelhető, hogy az előbb felsorolt esetekben nem valamiféle különös, megmagyarázhatatlan képességeket kell keresnünk, hanem olyan hétköznapi dolgokat, melyekkel mi, emberek is egykor rendelkeztünk, és csak a beszéd képességének megjelenése lehetett az a körülmény, amely ezeket a “megmagyarázhatatlan jelenségeket” háttérbe szorította.

Mindennapi életünkben többé nem létkérdés a veszély megérzésének képessége, a hozzátartozóink hollétének pontos ismerete, és a számunkra kedves emberek pillanatnyi állapotának mindenkori érzékelése. A gyermekek azonban még rendelkeznek mindezekkel a tulajdonságokkal és súlyos veszélyhelyzetben a felnőtteknél is tapasztalhatóak. Nem különleges dolgokról van tehát szó, hanem nagyon is általánosakról.
A “hogyan?” kérdése azonban mindmáig megválaszolatlan.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


canadahun
Az alábbi bizarr esetet, a népszerű brit UFO-kutató, Jenny Randles jegyezte le, és a mára már klasszikussá vált könyvében, az Időviharokban (Time Storms) is beszámolt róla.

Somerset (Nagy-Britannia), 1974 – Egy somerseti férfi, Peter Williamson szerint, 1974. július 28-án, egy verőfényes napon, kerti sütögetés közben váratlan dolog történt.

Az előkészületeket heves elektromos vihar szakította félbe. A kutyájuk egy fa alatt lapult, talán a furcsa légköri viszonyok miatt. Peter be akarta vinni a házba az állatot, de ahogy felé tartott, egy villanás történt, és amikor vége lett, Peter eltűnt!

Kihívták a rendőrséget, Marynek, Peter feleségének nyugtatót adtak, a gyerekek pedig az ismerősökhöz mentek aludni. Alapos kutatás ellenére sem akadtak az eltűnt férfi nyomára. Azt bizonygatták, hogy egy közelben becsapódó villám hatására a vendégek elvesztették tájékozódási képességüket, így nem láthatták mi történik Peterrel, akit traumás amnézia ért a villámlás hatására. Valószínűleg elkóborolt a zűrzavarban.

Aztán három nappal később, reggel 8-kor Petert eszméletlenül találták meg a közeli bozótosban, egyik lába egy kis tóba lógott. Úgy tűnt, a semmiből pottyant oda. Semmi jel nem utalt arra, hogyan jutott be a lezárt kertbe (az őt megtaláló kertésznél volt az egyetlen kulcs). Petert napokig kezelték súlyos sokkal a kórházban, és ő nem emlékezett arra, hogy mi történt.

Aztán elkezdődtek az álmok és egyre világosabban látott mindent. Egy idő múlva Peter úgy gondolta, ez már több mint puszta képzelődés. Álmaiban egy ismeretlen kertben állt, csuromvizesen. Döbbenten és zavartan járta az utakat, aztán megtalálták és kórházba vitték. Itt teszteknek vetették alá. Emlékezett egy doktor, több nővér és az osztály nevére is.

“Valódi” életében egyiküket sem ismerte. Az álmok hosszúak és evilágiak voltak – ezért gondolta valóságosnak őket.

Időről időre “pislákolt” körülötte a kórház és a bútorok olyan helyeken tűntek fel, ahol azelőtt nem álltak. Aztán a kórterem újra a megszokott lett.

Az egész úgy hangzik, mint egy valóságváltás. Egy másik sokatmondó megjegyzés, amit Peter az álomhoz (vagy emlékhez) fűzött: amikor a kórházban a saját hangját hallotta, az nagyon furcsán hangzott – mintha”lelassítva” visszhangzott volna.

Amint javult az állapota, megengedték, hogy az ismeretlennek tűnő kórház körül sétáljon egyet. Amint az ösvényen sétálgatott, valahogy ismerősnek tűnt minden. Aztán másra már nem emlékezett, csak arra, hogy a tónál ébredt fel.

Colin Parsons kutató három napig a családdal maradt. Az álomban szereplő kórházat megtalálták. Egy közeli betegszoba volt a hozzá tartozó kórteremmel, s Peter a doktor és a nővérek nevére is helyesen emlékezett.

A doktor nem ismerte fel Petert, aki a kórházi feljegyzések szerint soha nem is járt ott! Azt állították, hogy Peter csak kitalálta az álmot olyan információ-részletek alapján, amelyek a tudatalattijában tárolódtak (talán egyszer hallott egy beszélgetést a kórházról).

Az elektromos vihar alatt Peter vajon egy párhuzamos valóságba jutott – olyanba, amely szorosan a másik mellett van?
Ha így van, akkor feltételezhető, hogy visszatérhetünk saját valóságunkba?
És mi van, ha sok hasonló valóság sok Petere tűnt el azon az estén, és az, aki visszatért a “mi” valóságunkba, nem azonos azzal, aki eltűnt?
Talán egy másik valóságban szintén van egy férfi, aki visszatért a családjához, de egy kicsit másnak látszik?

A világ tele van olyan történetekkel, amelyekben az emberek eltűnnek és soha többé nem látják őket, vagy olyan idegenek eseteivel, akik a semmiből jönnek elő, és nem tudják megmagyarázni, kik ők és honnan jöttek. Lehetséges, hogy ilyen esetekben a gyors valóságváltás eredményének a tanúi vagyunk? Dermesztő gondolat…
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!



rejtelyekszigete
Az űrkorszak beköszöntével a Hold elsőrendű célpont lett. Az Apollo-program keretén belül az amerikai asztronauták hat ízben jártak a Holdon és legalább annyi titkot oszlattak el, mint amennyit életre hívtak.

Sok lap írt már arról, hogy milyen furcsa események történtek a Hold-program alatt. Tudunk az űrhajókat követő és megfigyelő UFO-król, az Armstrongékat fogadó holdi járművekről, a furcsa balesetekről, amelyek meggátolták a további leszállásokat és kutatásokat, továbbá ismerjük a fényképeket, amelyek megmagyarázhatatlan képződményeket és jelenségeket mutatnak. Hagyjuk tehát most ezeket és lépjünk tovább.

A Hold egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy a felszínén található kráterek a nagy átmérőjük ellenére sekélyek. A több, mint ötven kilométer átmérőjű becsapódásnyomok alig három-öt kilométer mélyek. A számítások szerint egy ilyen hatalmas meteorkráternek legalább húsz-huszonöt kilométer mélységűnek kellene lennie.

A legmélyebb a hat kilométer mély Gagarin-kráter, ami majd háromszáz kilométer átmérőjű. A kráterek további érdekessége, hogy fenekük inkább homorú, mint konkáv, vagyis a felszín domborultságát követik az elvárható mélyedés helyett.

Egyes kutatók szerint ez a jelenség abból ered, hogy a Hold vékony, sziklákkal és porral borított felszíne alatt valami nagyon kemény anyag húzódik, amely megakadályozza a meteorok mélyebbre jutását. Mi lehet vajon ez az anyag?

1962-ben Dr. Gordon McDonald, a NASA vezető tudósa, a Spaceflight (Űrhajózás) című szaklapban a következőket írta:

A Hold mozgását tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy az égitest üreges belsejű. Ezt a feltevést csak alátámasztják azok az adatok, miszerint a Hold felszín közeli rétegei keményebbek, mint a belsők.

Ha a Hold valóban üreges – ahogyan azt többen is állítják – lehet, hogy egy idegen civilizáció kémműholdjáról van szó. Merész állítás? Nézzük meg mi szól mellette!

1. A Holdról hozott kőzetminták kémiai elemzésekor olyan anyagokra bukkantak, mint a króm, a titán vagy a cirkónium. E három elem közismerten kemény és korrózióálló, ötvözetük pedig kifejezetten hő-, korrózió- és saválló, továbbá mechanikai szilárdságuk is kiváló.

Pontosabban fogalmazva ideális burkolat egy űreszköznek. Ha a földi tudósoknak kellene egy olyan szerkezetet megalkotniuk, amely képes ellenállni a kozmikus sugárzásnak, a záporozó meteoroknak és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyoknak, nos, feltehetőleg ugyanezeket az anyagokat választanák.

2. A Földön talált legöregebb kőzet 3,7 milliárd éves. A Holdról származó kőzetminták között nem ritka a 4-5 milliárd éves sem – igazság szerint találtak 7, sőt 20 milliárd éves kőzetmintákat is. az érdekes az, hogy a talaj- és porminták ennél jóval öregebbek, mintha csak nem is az ottani kőzetek szétmorzsolódásából származnának. A legizgalmasabb azonban az, hogy a por valóban nem a holdi kőzetek anyagából áll!

Ha elfogadjuk a mesterséges űrszonda-elméletet, akkor beláthatjuk, hogy az űrben millió és millió kilométereket utazó műhold magára szedhette a különböző kozmikus tájakról származó kozmikus port és meteorokat. A Holdon emellett olyan kémiai elemeket is találtak, amelyek a Földön nem léteznek.

3. Amikor az Apollo-12 holdkompja, előre eltervezetten becsapódott a Hold felszínébe, szeizmikus hullámokat keltett, amit az előkészített műszerek regisztráltak. Az eredmények meglepték a NASA szakembereit. A mesterséges holdrengés szokatlanul hosszú ideig tartott, mintegy ötvenöt percig. A hullámok lefutása sem olyan volt, mint azt várták. a kezdetben kis hullámok egyre jobban felerősödtek és csak nagy sokára csitultak el. A földi rengésekkel összehasonlítva ezek a jelenségek merőben eltérőek.

A további vizsgálatok csak megerősítették a Hold különleges szeizmikus tulajdonságait. A Föld kísérője úgy reagál az ütésekre, akárcsak egy gong. A rengések kis mélységekben haladnak és nagy távolságokba jutnak el. A lökéshullámok sebessége a huszonöt kilométeres mélységben hirtelen megnövekszik, ez Wernher von Braun rakétamérnök szerint abból ered, hogy itt érik el a sűrűbb anyagréteget, azaz egyesek szerint a védőburkolatot.

A sebesség itt tíz kilométer másodpercenként, ami a holdi nyomás- és talajviszonyokat tekintve elképesztően nagy. Mi lehet hát ez az anyag a mélyben, ami így közvetíti a hullámokat? Meg fognak lepődni: a titán, a cirkónium és a króm. Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a Hold belső üregét egy védőpajzs veszi körül, amely oltalmat nyújt a bent lévő lényeknek és/vagy műszereknek.

A Hold további furcsaságai is azt látszanak alátámasztani, hogy a belsejében valamiféle tevékenység folyik, illetve valakik munkálkodnak rajta.

A Hold felszínén látható furcsa képződmények puszta felsorolása is megtöltené ezt a lapot, így csak az érdekesebbekről ejtünk néhány szót.

A Holdról készült fényképeken számtalan kupolaszerű építményt láthatunk, amelyek gyakran csoportokba tömörülve állnak. Felületük sima és szabályos.

A szürke holdporban jól megmaradnak azok a lánctalpszerű nyomok, amelyeket a vándorló kövek hagynak, miközben vízszintesen vagy a kráterfalon le és fölfelé(!) gurulnak. Ezek a kövek gyakran elérik a húsz méteres átmérőt és a huszonöt fokos emelkedők sem állják az útjukat.

A kutatók holdsugaraknak nevezik azokat a furcsa vonalakat, amelyek egyes kráterek között húzódnak. Az űrhajósok vizsgálatai szerint ezek a sugarak finom és világosabb színű holdporból állnak, akárcsak a labdarúgópályák krétavonalai, vagy inkább a perui Nazca-vonalak.

Az az elképzelés, hogy ezeket a vonalakat a meteorbecsapódások révén kiszóródó por hozza létre, nem elfogadható, mert egyes kráterek körül egyáltalán nincsenek ilyenek, más krátereknél pedig csak egy, vagy két irányba vezetnek. Mi okozhatja vagy még inkább mi hozhatja létre ezeket a vonalakat?

Egyesek szerint a kráterekben bányászat folyik és a szállító járművekre – űrhajók vagy teherautók – ragadt, illetve azokról leszóródó anyag látszik meg. Az is lehetséges, mint azt a hasonló földi vonalakról állítják, hogy irányjelzésre szolgálnak a felszín fölött alacsonyan repülő UFO-knak.

Az Apollo-program keretében felállított automata mérőműszerek egy tizennégy órán át látható vízpára felhőt észleltek egy száz négyzetkilométeres terület fölött. Az Apollo-16 űrhajósai pedig egy olyan kőzetet hoztak magukkal, amelyben megrozsdásodott vasat találtak. Miként lehetséges, hogy ez a folyamat a nedvesség és oxigén jelenléte nélkül végbement?

Az Apollo-16 űrhajósai (Ken Mattingly, John Young és Charles Duke) között egy érdekes felszíni képződményről esett szó a holdséta alatt:

Duke: Ez hihetetlen. Itt nem tudom felállítani a gnómont (földmérő eszköz). Talán a dombtetőn.

Young: Rendben, de nem lesz könnyű felmásznod oda. Rövid szünet, amíg Duke felkapaszkodik a domboldalon.

Duke: Fenn vagyok. Hú, ember, micsoda látvány! Odalent minden kőkockákkal van borítva, úgy öt méteresek lehetnek. Mindegyik be van állítva északkeleti irányba. A lejtőkön is vannak.

Mattingly: Érdekes kilátás lehet.

Duke: Az egyiket kék színű, üvegszerű anyag borítja.

A Viharok Tengere szélén van egy különös alakzat, amely Dr. H.P. Wilkins, neves amerikai holdkutató szerint, a belső világba vezet. Wilkins haláláig meg volt győződve arról, hogy a Hold felszíne alatt barlangok vannak, amelyek bejáratai láthatóak a felszínről. Ő maga is felfedezett egy ilyen nyílást a Cassini-kráterben. Véleménye szerint a Holdon és környékén megfigyelt UFO-k ezeken a nyílásokon át közlekednek.

A tudományos közlemények szerint a Hold gravitációs ereje egyhatoda a földiének, vagyis egy hatvan kilogrammos tárgy csak tíz kilogrammot nyom odafent. Mielőtt űrhajósaink leszálltak volna a Holdon, sokan gondolták úgy, hogy asztronautáink atletikus mozgásokat végezhetnek a kisebb tömegvonzású égitesten. Nos, ez a bemutató elmaradt.

John Young (Apollo-16) a holdséta során megpróbált olyan magasra ugrani, amennyire csak lehet, ám 45 centiméternél magasabbra nem tudott. Tekintve, hogy a felszereléseivel együtt a Földön összesen kilencven kilogramm súlyt képviselő Young a Holdon csak tizenöt kilogramm, ez nagyon kevés.

Az egyik NASA felvételen azt látjuk, amint Alan Bean (Apollo-12) egy állítólag nyolcvan földi kilogrammos, kézsúlyzó formájú felszerelést tart egy kézzel ( a Holdon ez tizenhárom kg.) A probléma csak az, hogy a képen jól kivehető amint a kb. két centiméter átmérőjű fémrúd meghajlik a súly alatt. A filmfelvételek még többet elárulnak. A felszerelést cipelő Bean kezében a rúd végei fel-le himbálóznak, ezzel is jelezve, hogy nagy súly van rajtuk.

Az Apollo-14 legénységéről készült felvételeken láthatjuk, amint az egyik űrhajós térdre esik és csak társa segítségével tud felkelni. A továbbiakban egy domboldalon másznak fel, eközben a pulzusszámuk vészesen megemelkedik, olyannyira, hogy félúton visszafordulnak.

Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a Hold gravitációs ereje nagyobb, mint azt a csillagászok állítják, akkor el kell gondolkoznunk azon a kérdésen is, hogy ez a vonzóerő nem elegendő-e valamilyen légkör megtartásához. Ezzel talán érthető volna egy furcsa jelenet, amikor az Apollo-14 űrhajósai által felállított amerikai zászló meglebben, mire a két asztronauta viharos gyorsasággal ugrik a jelenetet rögzítő kamera lencséje elé, eltakarva ezzel a lobogót.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


rejtelyekszigete
Több mint 150 éve visszhangoznak rejtélyes, dübörgő hangok Észak-Karolina partvidékének egyes részein, amelyek elég erősek ahhoz, hogy megrezegtessék az ablakokat és néha az épületeket is. A jelenséget a helyiek csak „Seneca Guns-nak", azaz Seneca fegyvereinek hívják. Most a tudósok szeizmikus adatok alapján próbálták meghatározni, hogy vajon honnan származnak a robbanásszerű jelenségek és mi okozhatja őket.
A szakemberek szerint a rejtélyes dübörgés egy különös természeti jelenséghez és egy tóhoz kapcsolódhat. Ahogy arra az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) éves ülésén rámutattak, a „Seneca Guns" név nem Észak-Karolinából származik, hanem a New York felső részén található Seneca-tó környékéről, ahol hasonló jelenséggel találkoztak a helybéliek.
A TÓ BALJÓSLATÚ, DÜBÖRGŐ HANGJAIRÓL ELŐSZÖR 1850-BEN SZÁMOLT BE JAMES FENIMORE COOPER ÍRÓ,
a „The Lake Gun" című novellájában, aki szerint a furcsa jelenséget évszázadok óta lehet hallani.
Ez egy nehéz tüzérségi robbantásra emlékeztető hang, amelyet egyetlen ismert természeti törvénnyel sem tudunk leírni
– mutatott rá akkor Cooper a könyvében. – A durranás mély, üreges, távoli és impozáns; úgy tűnik, mintha a tó beszélne a környező dombokkal, amelyek pontos válaszként visszaküldik a hangját.

Az észak-karolinai tengerparti lakosok gyakran számolnak be manapság is hasonló hanghatásokról, amit eddig megpróbáltak távoli viharokkal, földrengésekkel vagy a kőfejtők robbantásával, esetleg katonai gyakorlatokkal magyarázni. Tudományosan is kielégítő magyarázatot azonban nem találtak.

A tudósok ezért egy úgynevezett „megfigyelési katalógust" hoztak létre, amelyben rögzítették a korábbi évek adatait, majd ezeket összehasonlították a 400 légköri szenzorból és szeizmográfból álló hálózat, az EarthScope Transportable Array által gyűjtött információkkal.
AZ ESZKÖZ 2003 ÓTA TÖBB MINT 1700 HELYSZÍN KÖZÖTT VÁNDOROL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KONTINENTÁLIS RÉSZÉN, ÉS AZ ÁLTALA GYŰJTÖTT, ERŐSEN LOKALIZÁLT SZEIZMIKUS ADATOK SZABADON HOZZÁFÉRHETŐK A NYILVÁNOSSÁG SZÁMÁRA.
A Seneca Guns jelenség kapcsán a tudósok azonban nem találtak olyan földrengési feljegyzéseket, amely egybeesett volna a dübörgéssel járó eseményekkel, ami gyakorlatilag kizárta a földrengést, mint lehetséges okot.
Általánosságban úgy gondoljuk, hogy ez egy légköri jelenségnek tudható be
– mondta Eli Bird, az Északi Egyetem geológiai tudományokkal foglalkozó kutatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Nem hinném, hogy szeizmikus tevékenységből származik, hanem inkább azt feltételezzük, hogy a rejtélyes hang a légkörön keresztül, nem pedig a földön terjed.

A szakemberek szerint az egyik légköri magyarázat egyfajta űrkőzet lehet, amely olyan gyorsan halad, hogy amikor a Föld légkörébe ér, akkor felrobban. A másik értelmezés az óceánból eredő eseményekre fókuszál, például a nagyon nagy hullámok robajára. Ám néhány katonai repülőgép is szóba került, mint lehetséges interpretáció.
A BIZARR HANGOK ÁLTALÁBAN 1-10 MÁSODPERCIG TARTANAK ÉS A LEGHOSSZABB JELEKET EDDIG A CAPE FEAR KÖZELÉBEN LÉVŐ ÁLLOMÁS RÖGZÍTETTE.
Miután a kutatók ezt a területet tekintik a legígéretesebb helyszínnek a rejtvény megoldása szempontjából, ezért a jövőben még több adatra lesz szükségük innen ahhoz, hogy pontosabban meg tudják határozni, hogy a hangok hol keletkezhetnek. A Seneca Guns addig azonban továbbra is egy több megoldási alternatívával kecsegtető rejtély marad.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


origo.hu
Thaiföld északi részén van egy falu: Nan a neve, amely arról híres, hogy nincs temetője. Látszólag semmi sem különbözteti meg a környékbeli falvaktól. Lakóinak száma megközelíti a 400-at, és sok közöttük az idős ember.
 
Évente körülbelül 5-8 személy távozik el az élők sorából, és soha nem rendeznek temetést. Nincs rá szükség. Az itt élő emberek ugyanis haláluk után 3-3,5 órával eltűnnek. Tetemük nyomtalanul felszívódik.

A hozzátartozóknak csak annyi idejük marad, hogy felravatalozzák az elhunytat, és rendezzenek egy gyors búcsúztatót. Mire a siratóasszonyok megjelennek, már jóformán véget is ér a szertartás. Sietni kell, mert a halott hamar dematerializálódik.

Miközben a hozzátartozók körülállják, elkezd beleolvadni az éterbe. 10-15 perc után teljesen eltűnik, fizikailag megsemmisül. Ez a jelenség kizárólag ebben a faluban lép fel.

Már kutatók is vizsgálták a környéket. Egy orvos csoport érkezett a faluba, hogy végére járjon a nem mindennapi eseménysorozatnak. Először azt hitték, hogy a a földből kiáramló rejtélyes sugárzás okozza a dematerializálódást.

Ezért más falvakból hoztak ide idős, haldokló embereket. Ők azonban nem szívódtak fel a haláluk után. Erre alaposan megvizsgálták az ott lakókat, azokat, akik a faluban születtek. Mindhiába. Semmi különöset nem találtak rajtuk.

A nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk már többször utaltak rá, hogy agyunk, csodával határos képességekkel rendelkezik, csak mi nem tudunk róla.
Többek között az összes parapszichológiai képességet előidézhetnénk, ha tisztában lennénk a kiváltási módjukkal. Úgy tűnik, hogy nem emberfeletti tudást igénylő ördöngös dolgokról van szó. Csupán meghatározott szabályokat kell elsajátítani.

Ha elárulnák nekünk, mit kell tenni, bárki könnyen megtanulhatná. Ezt bizonyítja a Nouméa sziget lakóinak különös képessége. Ezen az Új-Kaledónia-i szigeten a bennszülöttek nem mindennapi tulajdonsággal rendelkeznek: képesek levitálni.

Ezzel a tudományukkal azonban nem szeretnek hivalkodni, ezért nem rendeznek turistalátványosságokat. A világtól elzárkózva élnek, és senkit sem engednek a partjaikon kikötni.

A szomszédos szigeteken élő halászok elbeszéléseiből tudjuk, hogy ennek a kis szigetnek a lakói gyakran elhagyják a hajóikat, és kilebegnek a víz fölé. Felülről nézik, hol található nagyobb mennyiségű hal a tengerben. Az ágyékkötős bennszülött férfiak, kb. 1 méter magasságban, lebegnek a víz felett, de van, aki keresztbe tett lábakkal ül a levegőben. Aztán visszalebegnek a hajókra, és lehuppannak a fedélzetre.

Úgy tűnik, hogy gondolati úton irányítják a lebegést, és a gravitációs ellenerő megszüntetését is. A szigeten is láttak levitálókat. A nők szintén képesek rá, de a betegek és a kisgyerekek nem. Itt egy gyerek akkor válik felnőtté, amikor már fel tud emelkedni legalább félméternyi magasságra. Elmondásuk szerint "öröktől fogva" képesek ennek a jelenségnek az előidézésére. A szigetlakók azt mesélik, hogy egykor fura repülő szerkezeten érkező idegenek látogattak el hozzájuk, akik megtanították őket lebegni.

Tehát nem egy genetikai adottság nemzedékről nemzedékre való öröklődéséről van szó. Adottságuk egy módszer elsajátításának eredménye, melynek titkát féltékenyen őrzik. Csupán annyit árultak el, hogy a levitáció titka: erősen kell akarni. Aki tudja ennek a módját, és képes irányítani az akaratát, az máris lebeghet.

Mivel érzik, hogy ez a rendkívüli tudás a világ fennmaradását veszélyeztető gonosz embereket is nagyon érdekli, nem hagyják el a lakóhelyüket, és nem állnak szóba idegenekkel. Néhány gazdag amerikai és európai utazó vagyonokat ígért nekik, ha megtanítják őket levitálni. Mások világkörúti útra invitálták a szigetlakókat. Búsás honoráriumot ígértek, ha az általuk szervezett fellépések során egy kicsit "repkednek".

Ők azonban "nem álltak kötélnek". Csak otthon szeretnek "repkedni". A kókuszdiót is így szüretelik le a fákról. Más trópusi országokkal ellentétben itt nem másznak fel a pálmafákra. Fellebegnek a fa koronájába, és ledobálják a diókat. Termőföldjeiket is ily módon, a magasból ellenőrzik.

Ha hurrikán vagy a szökőár jön, nem esnek kétségbe. Felemelkednek a magasba, és megvárják, míg elcsendesedik a szél, és visszahúzódik a víz.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


esoguru.hu
Az ember először csak akkor szeret, ha szeretik.
Ezután spontán módon szeret, de akarja, hogy viszontszeressék.
Aztán akkor is szeret, ha nem szeretik, de akkor is akarja, hogy elfogadják a szeretetét.
Végül pedig tisztán és egyszerűen szeret, anélkül, hogy a szereteten kívül bármilyen más szükséglete vagy öröme lenne.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Mira Alfassa
Nem szabad félnetek. A legtöbb bajotok a félelemtől származik. Valójában a betegségek kilencven százaléka a test tudatalatti félelmének a következménye. A test normál tudatában többé-kevésbé rejtett szorongás van a legkisebb fizikai zavar következményeivel kapcsolatban is. A jövővel kapcsolatosan ezt a kétségnek ezekkel a szavaival lehet lefordítani: „És mi fog történni?” Ezt a szorongást meg kell állítani. Valójában ez a szorongás az Isteni Kegyelme iránti bizalom hiánya, az a félreérthetetlen jel, hogy az odaadás nem teljes és tökéletes.
Eme tudatalatti félelem leküzdésének gyakorlati módszereként – minden alkalommal, amikor valami belől felszínre kerül –, a lény megvilágosodottabb részének meg kell erősítenie a testben az Isteni Kegyelmébe vetett teljes bizalom szükségét, annak bizonyosságát, hogy ez a Kegyelem mindig a legjobb cél érdekében tevékenykedik bennünk és mindenki másban is, és azt az eltökéltséget, hogy teljes mértékben és feltétel nélkül alárendeljük magunkat az Isteni Akaratának.
A testnek tudnia kell és meggyőződöttnek kell lenni, hogy a lényege isteni, és hogy ha nincs akadály az Isteni működésének útjában, akkor semmi sem árthat nekünk. Ezt a folyamatot kitartóan ismételni kell mindaddig, amíg a félelem újbóli megjelenése meg nem szűnik. És még akkor is, ha a betegségnek sikerül megjelennie, az ereje és az időtartama jelentősen csökkenni fog, amíg véglegesen felül nem kerekedünk rajta.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Mira Alfassa
Alkalmazod a Vonzás Törvényét, mégis vannak néha olyan helyzetek, amikor nem éred el a célodat? Lehet, hogy nem elég erős a hited. Alkalmazd az alábbi módszerek egyikét, vagy akár mindet, hogy megerősítsd a hitedet, és sikeresebb légy.

Íme 4 módszer, amellyel megnövelheted a hitedet a céljaid eléréséhez. 

Figyelj a gondolataidra!

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Vonzás Törvényének alapja az érzelem. Azt vonzod be, amit nagyobb részben érzel. Ha azonban a jó érzés megteremtésével gondod adódik egy céloddal kapcsolatban, akkor vissza kell menni a gondolat szintjére. Mert minden gondolat érzelmeket generál és fordítva, tehát kölcsönhatásban vannak egymással. Magyarul, ha gondolsz valamire, akkor lesz egy érzés, ami további gondolatokat és érzelmeket hoz létre. Sok esetben nem is vagy ennek tudatában, mert a folyamat annyira automatikussá vált, hogy már lesüllyedt a tudatalattiba, és észre sem veszed, ezért nem tudod, hogy miért nem haladsz előre. Ekkor kell figyelned a gondolataidat, és ha azon kapod magad, hogy szabotálod a célodat, akkor cseréld ki pozitív megerősítésre az adott gondolatot. Ez egy aprólékos munka, de viszonylag rövid idő után, már érzed az eredményt. Észreveszed majd, hogy nem lesz annyi borús gondolatod, ezáltal érzésed sem, és megérkeznek az első pozitív jelek is, amelyek célod megvalósulására irányulnak.

Képzeld el!

Minél tisztábbak a gondolataid és érzéseid, annál könnyebben és hamarabb valósul majd meg a célod. A képzelt kép legyen minél részletesebb. Valószínű az első vizualizációk esetében lesz még benned kételkedés. De csináld tovább, játékosan, mintha csak egy filmet néznél. Minél többet csinálod, minél inkább beleéled magad abba, amire vágysz, annál hamarabb elhiszed, hogy lehetséges, amit akarsz. Gondolj arra, a régi igazságra, hogy aki sokszor elmond egy hazugságot, azt előbb-utóbb ő maga is elhiszi azt. Ez valóban így működik, ezért mondja a Hicks házaspár, hogy ha szükséges, akkor hazudj magadnak addig, amíg a „hazugságot” elfogadod valóságnak. Mert ha elfogadtál valamit, akkor az lesz az igazságod, ami megjelenik majd a fizikai életedben. 

Beszélj róla!

Úgy beszélj a vágyadról, mintha már megvalósult volna. Mint a képzelt kép esetében, színezd ki, legyél minél részletesebb, és lelkes. Tudnod kell, hogy ha 17 másodpercig összpontosítasz valamire, annak energiája már nyomot hagy az Univerzumban. Ha 68 másodpercre tágítod ezt az időt, akkor elkezdesz olyan hasonló gondolatokat és érzéseket vonzani, mint amiről éppen beszélsz. Ez lefordítva azt jelenti, hogy egyre magasabb és magasabb rezgésszintre kerülsz, egyre közelebb leszel a vágyad megvalósulásához. Fontos, hogy olyan emberrel beszélgess, aki hisz benned, ha ilyen nincs, akkor képzelj oda magad elé egy képzeletbeli barátot, és mondd el neki. Természetesen ez utóbbi esetében érdemes ezt magányosan tenni.

Érezd át!

Ha az előző 3 technikát már gyakorlatban alkalmazod, akkor nagyon könnyű lesz belehelyezkedned abba az érzésbe, amit szeretnél érezni, ha megkaptad mindazt, amire vágysz. Teremts meg minél több pozitív érzést a céloddal kapcsolatban, ne csak azt, hogy boldog leszel, hanem bontsd tovább! Érezd a harmóniát, a vidámságot, a biztonságot, szeretetet, minden olyat, ami benne van az adott helyzetben. Keresd meg, és erősítsd fel ezeket! Legyél itt is minél részletesebb. Minél többet teszed ezt, annál erősebben fogsz hinni, megváltoznak az érzéseid, és megváltozik a valóságod.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


imadok elni
Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket. Így szólt:
– Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!
– A ház ura itthon van? – kérdezték.
– Nem – válaszolta az asszony. – Nincs itthon.
– Akkor nem mehetünk be – felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
– Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! – válaszolta a férj.
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
– Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.
– Miért nem? – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: 
- Az ő neve: Jólét – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: 
– Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet.
– Majd így folytatta: – Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült. – Ez nagyszerű! – mondta. – Ebben az esetben hívjuk be Jólétet!
Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett vele egyet: 
– Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával:
– Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
– Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének.
– Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:
– Melyikőtök a Szeretet?
Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!
Szeretet felállt, és elindult a ház felé.
A másik kettő szintén felállt, és követték társukat.
Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:
– Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
– Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia.
De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz? Régebben azt hittem, hogy a világos érvelés, az értelem és az elemzés a megfelelő módszer, de ezek mit sem érnek az öleléshez képest.

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia. A világnak pedig azért van szüksége terápiára, mert hiányzik belőle a szeretet.

Egy igazán szeretetteljes világban nem lesz szükség terápiára: a szeretet önmagában elég; sőt, több is, mint elég. Az ölelés a szeretetnek, a melegségnek, a másikkal való törődésnek csak a megnyilvánulása.

Pusztán az az érzés, hogy a másikból melegség árad feléd, már bőven elegendő ahhoz, hogy kiűzze belőled a betegségeket, és hogy felolvassza a jéghideg egódat. Ettől a feléd áradó melegségtől újra gyermekké leszel.

A pszichológusok ma már pontosan tudják, hogy ha egy gyermeket nem dédelgetnek, nem puszilgatnak, akkor nem fejlődik megfelelően. Ahogyan a testnek élelemre van szüksége, ugyanúgy kell a léleknek a szeretet. Kielégítheted a gyermeknek minden fizikai szükségletét, megadhatsz neki minden kényelmet, de ha nem öleli meg senki, nem lesz belőle teljes értékű ember. Mélyen belül nagyon szomorú lesz, elhagyatottnak, elutasítottnak, mellőzöttnek fogja érezni magát egész életén keresztül. Etették, öltöztették, de valójában nem gondoskodtak róla. 

Újszülötteken megfigyelték, hogy valódi testi kontaktus nélkül a gyermek annak ellenére elkezd zsugorodni, hogy egyébként minden más fizikális igényét kielégítik. Akár bele is halhat! Ha testileg minden gondoskodást megkap, de a szeretetet még csak távolról sem ismerheti meg, akkor elszigetelődik, elveszíti minden kapcsolatát a létezéssel.

A szeretet az, amiben egymáshoz kapcsolódunk

A szeretet az igazi közös gyökerünk.
Olyan ez, mint a lélegzet: az a testnek alapvető fontosságú – ha abbahagyod a lélegzést, meghalsz. Ilyen a szeretet is: ez az ember belső lélegzése. A lelket a szeretet tartja életben.
 
Az elemzés itt nem segít. Az értelmes, világos beszéd, a tudás, a szakértelem nem használ. Tudhatsz te mindent a terápiáról, amit csak tudni lehet róla, lehetsz akármilyen szaktekintély, ha nem ismered a szeretet művészetét a terápia csodájának mindig csak a felszínén maradsz. Abban a pillanatban, hogy elkezdesz együtt érezni a pácienseddel, azzal a betegeddel, akin látod, hogy szenved…”százból kilencven esetben azért szenvednek az emberek, mert soha nem szerette őket senki igazán. Ha tehát megérzed a páciens szeretetéhségét, és ha képes vagy betölteni a benne tátongó űrt az őszinte együttérzéseddel, akkor a páciens állapotában szinte azonnal lenyűgöző változás következik be.

A szeretet minden bizonnyal a leghatékonyabb terápiás módszer.

Sigmund Freud ettől nagyon félt… annyira, hogy az ölelés nála szóba se jöhetett. Még csak arra sem volt hajlandó, hogy szemtől szembe üljön a beteggel, mert attól félt, hogy miközben meghallgatja az illető problémáit, megismeri a félelmeit, egy idő után talán elkezd valami szimpátiát érezni iránta. Esetleg könnybe lábad a szeme, sőt talán el is sírja magát, netán egy óvatlan pillanatban még meg is fogja a szerencsétlen páciens kezét! Annyira félt a terapeuta és a páciens között kialakuló bármilyen szeretetteljes kapcsolattól, hogy ennek elkerülésére külön módszert dolgozott ki: a páciensnek le kellett feküdnie egy kanapéra, a terapeuta pedig a kanapé mögött ült, hogy ne is lássák egymást.

Sigmund Freud zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója. 

Nagyon fontos tudni, hogy a szeretet azáltal növekszik, hogy szemtől szembe látjuk egymást. Az állatoknál ez nem így van, mert ők úgy “szeretkeznek”, hogy közben nem látják egymást, tehát így nem alakulhat ki barátság, igazi kötődés közöttük. Amint befejezték az aktust, mindenki megy a maga útjára… se bú, se bá, még csak el sem köszönnek egymástól! Az állatok a mai napig nem tudnak barátságot kötni, családot alapítani, nemhogy egy egész társadalmat felépíteni. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy amikor közösülnek, nem néznek egymás szemébe, nem látják egymás arcát. Így aztán a közösülésük teljesen mechanikus; nincs benne semmi emberi vonás.

Az ember a különböző kapcsolattípusok teljes tárházát volt képes létrehozni pusztán azáltal, hogy ő az egyetlen olyan állat, amelyik szeretkezés közben képes a partnere szemébe nézni. Ilyenkor a szem kezd el kommunikálni, az arckifejezések finom rezdülései pedig metakommunikációvá fejlődnek. Ahogy látod a másik arcán a boldogság, az eksztázis, a gyönyör jeleit megjelenni, úgy mélyül el az intimitás közöttetek.

Az intimitásra óriási szükség van

Ez egy alapvető szükséglet.

Ezért jó, ha világosban szeretkezünk, nem sötétben – vagy legalábbis félhomályban, gyertyafényben. Ha teljes sötétségben szeretkezünk, az az állati vonást erősíti bennünk, hiszen lehetetlenné válik a szemkontaktus… tulajdonképpen a sötétben való szeretkezés egyfajta stratégia arra, hogy elkerüljük az igazi kapcsolatot. 

Sigmund Freud nagyon félt a szeretettől; mivel a saját elfojtott szeretetétől rettegett. Félt belebonyolódni bármilyen kapcsolatba. Mindig kívülálló akart maradni, nem akart szorosabb kapcsolatba kerülni a pácienseivel, nem akart beleugrani a mély vízbe. Ő amolyan tudományos megfigyelőként, kívülről, távolról, közömbösen és szenvtelenül akart gyógyítani. Úgy akarta megalkotni a pszichoanalízist, mintha az tudomány volna. Pedig ez nem tudomány, és soha nem is lesz az. Ez művészet. 

Sokkal közelebb áll a szeretethez, mint a logikához. Egy igazi pszichoanalitikus nem védekezik az ellen, hogy mélyen belevonódjon a páciens lelkivilágába, pszichéjébe – felvállalja a kockázatot. 

Valóban veszélyes dolog

Hiszen olyan az egész, mint amikor beugrasz valakiért a háborgó tengerbe.

Lehet, hogy te magad is odaveszel, végül is te is csak ember vagy! Lehet, hogy te magad is nagy bajba kerülsz, belebonyolódsz, később talán még neked lesznek problémáid emiatt az egész miatt – de ezt a kockázatot vállalni kell! 

Ezért szeretem annyira Wilhelm Reich-ot. Ő átformálta az egész pszichoanalízist! Úgy döntött, hogy nem tartja majd távol magától a pácienseit. Elvetette a kanapét, és az irányelvet, miszerint a gyógyítás folyamata közben közömbösnek kell maradni. Ő sokkal nagyobb forradalmat vitt véghez, mint Freud. Sigmund Freud tradicionális maradt; egész életében rettegett a saját elfojtott vágyaitól. 

Wilhelm Reich osztrák-amerikai pszichiáter és pszichoanalitikus, a pszichiátria történetének egyik legradikálisabb és legvitatottabb alakja.

Ha nem félsz a saját elfojtásaidtól, akkor rengeteget segíthetsz a másiknak. Ha nem félsz a saját tudattalanodtól, ha csak egy kicsit is képes voltál már szembenézni a saját problémáiddal, akkor már azzal is nagyon sokat segíthetsz, ha hagyod, hogy a páciens belevonjon a világába – így valódi résztvevő leszel, és nem puszta külső szemlélő.

A probléma tulajdonképpen az, hogy sokszor a pszichoanalitikusok maguk is olyan súlyos problémákkal küzdenek, hogy egy ilyen helyzetben esetleg kiderülhet, több bajuk van, mint az általuk kezelt páciensnek, így tehát érthető Sigmund Freud félelme. Meggyőződésem szerint, ha valaki még nem ébredt fel teljesen, nem érte el a megvilágosodást, addig nem lehet igazi, hiteles terapeuta. Csak egy Buddha lehet igazi terapeuta, mert neki már nincsenek problémái. Ő képes tökéletesen összekapcsolódni, beleolvadni a páciensbe; tulajdonképpen számára a páciens egyáltalán nem is páciens. Voltaképp ez a nagy különbség a páciens-terapeuta, illetve a tanítványmester kapcsolat között. A tanítvány nem páciens, a tanítványt szeretik – a mester szeretete árad felé. A mester nem puszta megfigyelő; valóságos résztvevője az eseményeknek. Ők ketten nem két különálló személy többé: eggyé váltak, és az egység segít. 

Az ölelés nem más, mint ennek az egységnek a kifejeződése – és már ez a gesztus is segít. Tehát igazad van. Azt kérdezed: “Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz?” Valóban az, pedig nem más, mint egy mozdulat. De ha hiteles, ha a szívedet is beleadod, akkor igazán varázslatos eszközzé válik: igazi csodákra képes. Azonnal gyökeresen meg tudja változtatni a helyzetet. 

Néhány dolgot nagyon fontos megérteni

Először is az az elgondolás, hogy a gyermek meghal, és az emberből kamasz lesz, majd a kamasz meghal és az emberből fiatalember lesz, majd a fiatalember meghal és az emberből középkorú lesz, és így tovább… ez az elgondolás alapvetően hibás.

A gyermek soha nem hal meg – soha semmi nem hal meg. A gyermek ott marad; örökre benned marad, csak épp elfedik a későbbi tapasztalatok – elfedi a kamaszkor, majd a fiatalság, aztán a középkorod, végül az öregkorod – de a gyermek mindig benned marad.

Olyan ez, mint egy hagyma: a rétegek egymásra simulnak, de ahogy pucolod a hagymát, láthatod, hogy bent egyre frissebb és frissebb rétegek rejtőznek. Minél mélyebbre mész, annál több, egyre frissebb réteget találsz. 

Ugyanígy van ez az emberrel is: ha elég mélyre ásol benne, biztosan megtalálod az ártatlan gyermeket. És ha sikerül kapcsolatot létesíteni ezzel a gyermekkel, annak valóban gyógyító ereje van. 

Az ölelés közvetlen kapcsolatot létesít a gyermekkel. Ha valakit őszinte szeretettel átölelsz, ha nem pusztán tettetett gesztusról van szó, ha valóban beleadod a szívedet is, akkor azonnal kapcsolatba kerülsz a másik emberben mélyen megbúvó, ártatlan gyermekkel. És ha ez az ártatlan gyermek akár csak egy pillanatra is a felszínre kerül, hatalmas változás következik be, hiszen a gyermek ártatlansága mindig egészséges és romlatlan. Ebben a pillanatban elérted a másik legbensőbb központját, ahol még nincs jelen a romlottság; elérted a szűz magot. Ezzel az öleléssel elérted, hogy ez a szűz lény ismét élettől lüktessen, és ennyi már elég is. Ezzel be is indítottad a gyógyulás folyamatát. Minden gyermek olyan tiszta, annyira eleven, annyi lendülettel van tele, hogy már pusztán az életenergia egészségessé teszi. 

Valahogy meg kell próbálnod elérni a gyermeket a páciensben… és az ölelés az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer. Az elemzés az elme módszere, az ölelés a szívé. Az elme valójában minden kórság okozója, a szív ezzel szemben minden gyógyulás forrása.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Osho
A párkapcsolattól a legtöbben szerelmet, szexet, kalandot, házasságot, lelki békét vagy valami hasonlót várnak. Pedig két ember meghitt viszonya, szoros együttélése a legkomolyabb spirituális tanulási lehetőség lehet, ha megengedjük – és ha tudunk élni vele.


Miért olyan nehéz jól működő kapcsolatot kialakítani és fenntartani?

Rüdiger Dahlke fogalmazta meg nagyon világosan, hogy a szeretet és a gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak csupán két aspektusa.

„Szeretetet érzünk a másik iránt, ha árnyékvilágunknak (vagyis még nem tudatosított személyiségrészünknek) arra a rétegére reflektál, amelyet szívesen tudatosítanánk, mert tetszetős számunkra, elfogadjuk, szimpatikusnak ítéljük meg. Gyűlöletet érzünk ugyanezen személy iránt, ha lényünk olyan mély rétegére reflektál, amellyet (még) nem akarunk önmagunkban találkozni.”

Ez gyakori forgatókönyv a párkapcsolatokban: az elején szép és jó minden, idealizáljuk a társunkat és mindketten a fellegekben járunk, aztán ahogy elcsendesednek a szenvedélyek és kezdjük egymást megismerni, elkezdünk figyelni az eddig észre sem vett bosszantó, kicsinyes vagy negatívnak tartott tulajdonságokra, amelyektől természetesen a másik fél sem mentes. Az első reakció a rózsaszín köd elmúltával felettébb gyakran a szakítás lesz, hogy aztán a következő partnerrel ott folytassuk, ahol az előzővel abbahagytuk. Jó esetben néhány elfogyasztott társ vagy szerető után rájövünk, hogy nem mindig a másik a hibás, megtanulunk alkalmazkodni amellett, hogy a saját igényeinket is tudjuk közvetíteni és szépen lassan megérünk egy tartalmas, bensőséges, közös célokra épülő, szeretetteljes összetartozásra. Addig azonban sokszor fájdalmasan rögös az út, és a könnyek gyakran elhomályosítják azt az igazságot, amit önmagunkról tanulhatunk meg egy párkapcsolatból.

Se veled, se nélküled

Amikor a szeretet összekötő ereje ugyanolyan erős a kapcsolatban, mint a gyűlölet szétszakító ereje, máris benne találjuk magunkat egy se veled, se nélküled-típusú viszonyban, amiben kellő önismeret és fejlődési vágy nélkül meg is rekedhetünk, ugyanazokat a köröket futva újra meg újra. Talán eljön az a pont, amikor a bántás mennyisége jóval túlhaladja az egymásnak okozott öröm mennyiségét, a sérelmek valóságosabbnak tűnnek, mint a szeretet, és a két szív végleg bezárul, magába zárva a fájdalmakat, a bűntudatot és a szeretetlenséget is.

Pedig lehetne másképp is, ha képesek lennénk tudatosítani, hogy egy kapcsolat nem akkor „jó”, ha minden jó és tökéletes benne. Az „éltek boldogan, amíg meg nem haltak” típusú illúziókkal érdemes mielőbb leszámolni. Habár ezt a cukormázas tündérmesét táplálják a kollektív tudatban napjaink individualizációs törekvései és „eldobható” szemlélete is.

A kapcsolat tanító jellege nemcsak abból adódik, hogy benne megtanulunk alkalmazkodni, a társunk igényeit olykor puszta szeretetből a sajátjaink elé helyezni, gondoskodni valakiről, esetleg közösen dolgozni a céljainkért. Ez is nagyon fontos, ám ennél nagyon gyakran többről van szó, a tükröződés elvéről, ami a párkapcsolat legnagyobb előnye is egyben. 

A tükröződés elve

Hány olyan embert tudnál felsorolni az eddigi életedből, akit kifejezetten bosszantónak találtál és akár az őrületbe kergetett valamivel? Elgondolkodtál már azon, X.Y. miért idegesít annyira valamelyik bagatell tulajdonságával? Sajnos, a miértre a válasz nagyon egyszerű: nagy valószínűséggel azért, mert az adott tulajdonság benned is megvan, csak éppen jó mélyre elásva, vagyis nem veszel róla tudomást, a másikban viszont napnál világosabban meglátod. Minden helyzet és egyúttal minden ember is csupán a bennünk lévő minőségeket tükrözi vissza – valamilyen módon. A párkapcsolat intim területe természetesen a legintenzívebb terep ehhez. 

A kapcsolati problémák megoldása nagyon-nagyon leegyszerűsítve: gondold végig, mi idegesít a másikban és tarts kíméletlen önvizsgálatot – vajon rád hol és mennyiben igaz az, amit a másikban annyira ellenszenvesnek tartasz? Nem kell 1-1 megfeleléseket keresni, mert gyakran ennél kicsit árnyaltabb a helyzet – a tükrök is torzítanak ugyanis. De ha megtanulod önmagadat elfogadni azzal a tulajdonsággal, amit a másik mutatott meg neked a saját jellemén keresztül, akkor egyértelmű: a másikban sem fog már idegesíteni. A tükröződés elvét használva végigjárhatjátok egymás és a saját személyiségetek térképét, és egyre mélyebben megérthetitek a saját jellemeteket, mozgatórugóitokat, tévedéseiteket és azokat a pontokat, amelyeket érdemes lenne fejleszteni. Ennek révén egymás elfogadása is sokkal könnyebbé válik, és egyre nagyobb fokú harmóniát és örömet tudtok megélni a kapcsolatban. Igen, mindez nagyon szép és jó, egészen addig, amíg higgadtan és nyugodtan tudjátok ezt végezni – de ez általában nem így történik, hiszen mély érzelmeket és mintákat érintenek meg a párkapcsolati játszmák és tükröződések.

És akkor beszól az ego

A fenti önismereti „játék” naná, hogy az esetek nagy hányadában szinte vérre megy, de minimum tányérok törnek közben – emberek vagyunk, szinte lehetetlen ezt veszekedés, egózás nélkül csinálni. De azért érdemes törekedni rá. Vagyis jó, ha előre számolunk azzal, hogy a személyiségünknek a drámafüggő része, a másoktól való elkülönültségen viruló, a fájdalomból, veszekedésből, duzzogásból, haragszomrádból energiát nyerő ego elég hamar beszáll a játékba, sőt, irányítói szerepre fog törni. Időbe telik felismerni, amikor már rég nem mi veszekszünk, „csak” az egóink esnek egymásnak – pontosan tudjuk a szívünk mélyén, hogy felesleges a hiszti, a vádaskodás, de azért titkon örömünket leljük még a kisded játékainkban.

Mi segíthet ilyenkor? A tudatosság, a tudatos figyelem, a tiszta szándék, amelyek révén felismered, hogy játékban vagy. Mihelyt ez megtörténik, rájössz, hogy már nem is olyan komoly az a vád, amit a társad fejére olvastál, például hogy miért nem teszi rá a kupakot a fogkrémre, vagy hogy miért tette ezt és ezt. Mihelyt képes vagy annyira kívülről figyelni magadat, hogy észre tudod venni ezt az ismétlődő folyamatot, onnantól könnyebb lesz kiszállni a játékból vagy éppen be se szállni. Az egós játszmákat a tettenéréssel és a tudatos odafigyeléssel lehet elkezdeni megszüntetni. Arról nincs adat, hogy végleg le lehet-e tenni mindezt, bár Buddha vagy Jézus talán tudna erről mondani valamit.

Játszmák, minták, programok

A játszmáink megfigyelése sokat hozzáadhat a saját önismeretünk mélyítéséhez. Felfedezhetjük benne a családunkban esetleg generációk óta újra és újra lejátszott forgatókönyveket például az elhagyásról, a hűtlenségről, a féltékenységről, a titkos viszonyokról, az eltitkolt érzelmekről, az áldozat-agresszor játszmákról és még sorolhatnánk. Hordozhatunk számtalan ilyen programszerűen ismétlődő mintát előző életekből és hatással lehetnek ránk mások játszmái, mintái is a környezetünkből. Ezek között vannak olyan helyzetek, amelyeket a Lelkünk minden ítélkezés nélkül egyszerűen csak meg akar élni: tapasztalatot akar szerezni arról, milyen megcsaltnak érezni magunkat vagy éppen milyen valaki mást megcsalni. A húsbavágó érzelmek megélése igen komoly tanulást jelent a Lélek számára, és annál előbb megtanuljuk a leckét, minél inkább átengedjük magunkon a helyzet fájdalmát.

Amikor ellenállunk a nehéz helyzetekből eredő tapasztalatnak, és a fájdalmas élményeket inkább elnyomjuk, akkor a saját utunkat lassítjuk le. Rengeteg olyan élményünk lehet, amelyre nincsenek és nem is kellenek szavak, amelyeket felesleges még megérteni is, mert az érzés, az átélés, a tapasztalat számít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nyugodtan sutba dobhatjuk az erkölcsi elveinket és mostantól úgymond mindent szabad, vagy, hogy ne is próbáljuk meg értelmezni a kapcsolatainkat. Ehelyett érdemes magunkba nézve feltenni a kérdést, hogy mire akar megtanítani az a kínos szituáció, amiben benne vagyok. Milyen bölcsességet tartogat számomra, hogyan lettem több általa? Milyen ismétlődő mintákat veszek észre a kapcsolataimban és ezek vajon honnan erednek? Milyen gondolati és érzelmi mintákat táplálok önmagamban, amelyek lehetővé tették számomra, hogy éppen azt a nehéz helyzetet tapasztaljam meg (hogy megint elhagytak, hogy ez a kapcsolatom sem működik stb.)?

Önmagunk meggyógyítása

Ahogy ezeket a mintákat felderítjük a lényünk mélyebb rétegeiben, úgy kezdődik meg a gyógyulásuk, az átalakulásuk. Vannak olyan egyszerűbb hiedelmeink, amelyeket pusztán a megértéssel, a gondolatainkkal rövid idő alatt át tudunk formálni. Akadnak makacsabbak is, amelyeket tudatos odafigyeléssel tudunk finomítani és átalakításuk, meggyógyításuk hosszabb időt vesz igénybe, és persze olyanok is, amelyeket végül inkább elfogadunk békében és szeretettel. Ma már számtalan módszer létezik a gondolataink áthangolásához, az érzelmeink meggyógyításához, a hitrendszereink átformálásához – találjuk meg azt, ami nekünk működik és közelebb visz önmagunkhoz, saját egyéni lényünk elfogadásához és szeretetéhez. Minél inkább elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, annál könnyebb lesz mindezt mással is megtenni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


egeszsegter.hu
A Ho’oponoponót sokan talán valamiféle varázsigének vélik, pedig ez a néhány ficánkoló kedvű betű egy ősi hawaii problémamegoldó technikát jelöl. A módszer rendkívül egyszerű és segítségével te is rendbe hozhatod a saját életed.

A szó jelentése annyit tesz, hogy hibát kijavítani – e felfogás szerint az életünkben számos hiba létezik: a hiedelmeink, az emlékeink, a véleményeink és az ítéleteink. Olyan dolgok, amikről mi döntöttünk úgy, hogy hiszünk bennük. Ezek az úgynevezett „mentális monitorunkon” jelennek meg, és ezeket meg akarjuk változtatni. A változást a törlés gomb lenyomásával érhetjük el, és ez a módszer tulajdonképpen arra emlékeztet bennünket, hogyan nyomjuk le a „törlés” billentyűt. Így tulajdonképpen egyszerre szabadulunk meg a rossztól az életünkben és ezzel párhuzamosan bevonzzuk a jót, a számunkra tökéleteset.

A Ho’oponopono azonban módszer helyett sokkal inkább tekinthető gyógyító folyamatnak, amely során elérjük problémáink megoldását és eljutunk a belső békéhez. Eszközei a köszönöm és a szeretlek. Köszönömöt mondunk a gondolatainknak, a véleményeinknek, az ítéleteinknek, a kétségeinknek és a félelmeinknek, annak tudatában, hogy mindezek programok. Ha ezeken változtatni akarunk, törölnünk kell a programokat. A Ho’oponopono tehát a számítógép töröl billentyűje. Tekinthetünk erre úgy is, mint a boldogsághoz vezető út, de csak akkor érjük el a boldogság állapotát, ha tudatosítjuk, hogy azt belül és nem önmagunkon kívül kell keresni. Vagyis nem a pénz, egyetemi fokozatok vagy más külső tényezők tesznek minket igazán boldoggá, hiszen ha belegondolunk, ezekből sosincs elég, mindig többet szeretnénk.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Ez az ősi módszer pillanatról pillanatra pozitív változást hozhat az életünkben. Lényegében meg kell ismernünk önmagunkat és felelősséget kell vállalni a világért, amit magunk körül teremtettünk. A Ho’oponoponóban az emlékek, a hibák az életünk monitorján megjelenhetnek úgy is, mint nehéz természetű emberek vagy kihívások, esetleg mint a pénz hiánya, vagy munkanélküliség, probléma a gyermekünkkel. Ám mindezek csupán lehetőséget adnak a törlésre – így ezeknek a hibáknak az ismétlődését gátolják meg. A legegyszerűbben talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy “ne rágódj ugyanazokon a gondokon újra és újra”. A törlés azt is jelenti, hogy elengedjük, vagy legalábbis máshogyan szemléljük a dolgokat. Nem szabad engedni, hogy ezek a negatív gondok vegyék át az uralmat az életünk felett. A Ho’oponopono segít bennünket a siker, a boldogság és a szeretet bevonzására az életünkbe, mindez késedelem nélkül, és mindenfajta problémára működik. A kulcs: gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. A Ho’oponopono gyakorlásával felfedezhetjük, kik is vagyunk valójában és rájöhetünk, hogy a viselkedésünk hogyan hat a mindennapi életünkre.

Az értelem nem tudásra való

A Ho’oponopono segítségünkre van újraprogramozásunkban, erre viszont nem tudunk felkészülni egy nap vagy egy hétvége alatt. Minden programot, amit a tudatalattinkba töltöttünk le az életünk során, nem engedhetünk el egy csapásra, a testünk ezt nem bírná ki. A művészet a gyakorlásban rejlik. A célunk, hogy napi 24 órában képesek legyünk erre. Miért? Mert azt akarjuk, hogy vezérelve és oltalmazva legyünk, hogy inspirációból cselekedjünk, és nem pedig a programjaink alapján. Azt kell használni, ami jó érzést vált ki belőlünk.

A választás joga mindenki számára adott. A Ho’oponoponóban megtanuljuk, hogy az értelem nem tudásra való. Arra való, hogy válasszunk. Ez az egyetlen funkciója. Azért vagyunk, hogy elengedjünk, vagy ne engedjünk, hogy igazunk legyen vagy ne legyen igazunk, hogy miénk legyen az utolsó szó vagy ne a miénk legyen. Nem kell tudnunk vagy megértenünk. Csak a tisztítást kell elkezdenünk. Csak ha tisztában vagyunk azzal, hogy a döntés a mi kezünkben van, akkor lesz könnyebb a felelősséget is vállalni. Felelősek vagyunk mindazért, amit bevonzunk a gondolatainkon keresztül az emlékekből, a véleményekből, az ítéletekből, a hiedelmekből, amikor is úgy döntünk, hogy elengedünk, ahelyett, hogy belekapaszkodnánk a dolgokba. A Ho’oponopono egyik legfontosabb gondolata a következő: “Ami bennem van, azt én teremtettem meg és csak én tudok változtatni rajta.”


Engedd el azt, ami nem te vagy!

A Ho’oponopono gyakorlásával elengedheted mindazt, ami nem te vagy, felfedezheted valódi énedet és így valóban meg tudod szeretni magad. Ha szereted önmagad és elfogadod, csak akkor vagy képes szeretni és elfogadni másokat. Ha megtalálod önmagad, megtalálod a szenvedélyed. Ha megtalálod a szenvedélyed, megtalálod az életcélod. Ha megtalálod az életcélod és azt csinálod, amit szeretsz, a siker és a pénz megérkezik hozzád. Ha azt csinálod, amit szeretsz, boldog leszel. A megfelelő helyen találod magad az arra rendelt pillanatban és a körülötted élő emberek is ezt teszik.
A Ho’oponoponóhoz kell bátorság. Választhatod a boldogtalanságot, hogy mások elfogadjanak, a közéjük tartozás érzését, vagy választhatod azt, hogy önmagad vagy.
Én a boldogságot választom, és te?
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


life.hu
Minél többet beszélgetünk egymással a spirituális tudatosságról és arról az útmutatásról, amit az életben kapunk, az annál inkább beépül a tudatunkba, utána pedig már egyre könnyebb lesz a "jó" úton maradni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


James Redfield
Egyre több tudományos kutatás látszik bizonyítani azt, hogy a cukor olyan rossz hatással lehet az egészségre, mint a cigaretta vagy az alkohol. Ausztrál kutatók szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is.

Agykutatók és neurológusok a  pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével mutatták ki, hogy a magas zsír- és cukortartalmú, továbbá egyes szénhidrátokban gazdag élelmiszerek ugyanazt a régiót aktiválják az agyban, mint a kábítószerek, ezért nagy a valószínűsége, hogy a cukor éppúgy függőséget okozhat, mint a tudatmódosító szerek. 

Az ipari körülmények között finomított cukor elfogyasztása feldobja az embert, de hosszabb távon deprimáltsághoz is vezethet, depressziót okozhat. Az édesített élelmiszerek hatással vannak a stresszhormonok működésére és ideiglenes megnyugvást nyújthatnak, így könnyű rájuk szokni akár érzelmi, mentális okokból is. 

Vannak kutatók, akik azt pedzegetik tanulmányaikban, hogy a depresszióban szenvedők arányának növekedése a társadalomban összefüggésben állhat a cukor-bevitel növekedésével, illetve az egy főre jutó cukor-fogyasztás meredek emelkedésével a 20. század folyamán. 

A San Francisco-i gyermekorvos, Robert Lustig egyenesen odáig megy, hogy toxikus anyagnak, vagyis méregnek hívja a cukrot. A YouTube-on hozzáférhető eladásainak némelyike milliós nézőtábort vonzott.

Dr. Nancy Appleton élelmezésügyi szakértő 136 pontos listát készített arról, mi minden galibát okoz(hat) a cukor a szervezetünkben. Magas vérnyomás, fogíny-problémák, női progeszteron-hormon megbillent szintje miatti szívritmuszavar, autoimmun betegségek (MS, MG), álmatlanság, pánikroham - és a lista még hosszan folytatható.

Vannak dietetikusok akik figyelmeztetnek, hogy a cukor mellett az édesítőszerek, édesítő tabletták sem különbek, azok hatása éppúgy negatív. 

"Evolúciós léptékben új jelenség, hogy a nap huszonnégy órájában hozzájuthatunk a cukorhoz. Testünk nincs erre felkészülve", mondta egy élelmezési szakértő a Food Inc. című Oscar-jelölt dokumentumfilmben.

A film rámutat, hogy a modern élelmiszeripar mennyire kulcsfontosságú szerepet játszott étrendünk elcukrosításában. Az egy főre jutó cukorfogyasztás világszerte az ötven évvel ezelőtti mennyiség háromszorosára nőtt.  Sok szakértő "üres kalóriának" nevezi a cukros ételek tápértékét.

A globális élelmiszeripari nagyvállalatok ma már a legkülönfélébb termékekbe nyomatják a magas fruktóz-tartalmú kukoricaszirupot. A ketchupban éppúgy megtalálható, mint a mogyoróvajban, a sajtban, a salátaöntetben (sőt még a pelenkában is). 

A fruktóz ilyen mértékű használatát az indokolja -céges szempontból legalábbis-, hogy a fruktóz kétszer olyan édes az ízlelőbimbók számára, mint a glükóz, ami a cukor másik eleme a fruktóz mellett. És mivel az élelmiszertermékek nagy része gépsorokon készül, gyárban, a komputerizált módszerekkel könnyű hozzájuk adagolni a fruktózt.  

"Pont a fruktóz különbözteti meg a cukrot más szénhidrátokban gazdag ételektől, mint a kenyér vagy a burgonya, melyek lebomlás után glukózzá válnak. A kukoricaszirup és a cukor glukózként és fruktózként végzi emésztőrendszerünkben", magyarázta néhány éve a The New York Times. 

A cukorból és keményítőkből -például az említett kukoricaszirupból- szerzett glükóz kevesebb terhet ró szervezetünkre, mert lebontásában többféle sejt is részt vehet, míg a cukorfogyasztással szerzett fruktóz lebontására csak a máj képes, s ez jócskán megterheli a májat. 

Ha az ember túl sok cukrot fogyaszt és túl gyakran, a máj zsírrá alakítja a fruktózt: a májon zsír keletkezik. Ez az úgynevezett zsírmáj.
A májban lévő zsír pedig növeli a koleszterinszintet, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a szívműködést is. 

Létrejön az inzulinrezisztencia, amikor az inzulin-érzékeny szövetek, mint a máj, az agy, az izomszövet, a zsírszövet kevesebb glukózt tudnak felvenni, ami miatt a szokásosnál nagyobb inzulin-mennyiségre van szükségük, hogy az anyagcsere megfelelő mértékben menjen végbe. 

Ezt egy ideig képesek pótolni a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek bétasejtjei, de a megnőtt inzulin-szint tumor-képződéshez is vezethet. Egyes onkológusok ezért egyértelmű korrelációt vélnek felfedezni a magas inzulinszint és a rákos betegségek között, bár sok szakember vitatta, hogy egyenlőségjelet lehetne tenni a két jelenség között.

Annyi bizonyos, az anyagcsere ilyen jellegű megborulásait tartják a 2-es típusú diabéteszt és a szívelégtelenséget előidéző fő kockázatok egyikének. 

A cukor az oka annak is, hogy modern civilizáció tagjainak olyan rosszak a fogai. Nemrég a Pompei-i vulkánkitörés áldozatainak fogazatát tanulmányozták tudósok, és meglepő módon azt látták, hogy teljesen ép fogazatai voltak a város lakóinak. Pedig ők nem rendelkeztek a modern fogászat előnyeivel.

Ép fogaikat annak köszönhetik, hogy nem ettek cukrot, vélik a szakemberek. A római birodalomban fogyasztottak ugyan gyümölcsöt és mézet a polgárok, de az ételek cukrozása jószerivel ismeretlen volt.
Dietetikusok azt szeretnék elérni, hogy a kormányok világszerte éppolyan szigorú szabályokhoz kössék a cukor és a cukrozott üdítőitalok és ételek kereskedelmét és reklámozását, mint ami a szeszes és a dohányipari termékeket italokat sújtja (pl. kiskorúak ne vásárolhassák önállóan).

Egy új tanulmány, melyet a Queensland University of Technology (QUT) bocsátott ki Ausztráliában azt vizsgálta, a magas cukorfogyasztás hogyan hat a dopaminképződésre. A hosszútávú intenzív cukorbevitel növeli a dopaminszintet, ezért az embereknek idővel több és több cukorra van szüksége, hogy az agy jutalomrégióit stimulálják, ugyanolyan örömérzetet érjenek el, mint korábban és elkerüljék az enyhe depresszív állapot beálltát.  

Mivel a cukoradagok növelésére van motiválva az ember, a folyamat nem más, mint amikor a drogfüggő egyre nagyobb mennyiségű szert igényel, hogy elérje ugyanazt a hatást.

Az ausztrál tudósok nem kevesebbet állítanak, minthogy a cukorfüggőket éppúgy kellene kezelni, mint a kokainfüggésben szenvedőket, mert a cukor úgy hat az agyra, ahogy a kokain. 
A cukorfüggőknél a cukorelvonás drasztikus tüneteket okozhat. A cukorelvonás megbillenti a dopaminszint egyensúlyát és nagy sokként érheti a cukorfüggő ember szervezetét és idegrendszerét. 

Mi a megoldás? A QUT Egészségügyi és Biomedikális Intézetének idegspecialistája, Selena Bartlett szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is. 

A vizsgálat állatkísérletekben mutatta ki, hogy az intenzív cukorfogyasztás nemcsak növeli a túlsúlyosság esélyét, hanem idegi, pszichológiai és evési rendellenességeket  (rendszeres mértéktelen zabálást). Magyarán az ilyen ember hajlamossá válik a hangulati labilitásra és a depresszióra is.
 
Bartlett szerint a Champix (másik nevén varenicline) gyógyszer például segíthet csökkenteni a cukor utáni vágyat.  

A The Independent brit napilap felhívta rá a figyelmet, hogy a QUT vizsgálati eredményei ellentmondanak az Edinburgh University 2014-ben ismertetett kutatásának, mely szerint a cukorfüggőség nem biokémiai függőség, hanem olyan mentális betegség, mint például a szerencsejátékfüggőség. Egyes orvosok ezért -bár szimpatizálnak azzal, hogy a cukorimádat mint függőség ívódjon be a köztudatba, mégis- úgy érzik, érdemesebb lenne viselkedésbeli függőségként kezelni és gyógyítani, mintsem szer- és anyagfüggőségként.

A QUT munkatársainak konklúzióját támasztja viszont alá Dr. James DiNicolnantonio 2015-ben nyilvánosságra hozott kísérlete: ő patkányoknak adagolt infúzióban kokaint, de amint cukrot is kezdtek kaptak, inkább ezt választották és cukorfüggővé váltak!
(Megjegyzés: Cukor helyett fogyassz inkább steviát, vagy eritritet!)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


(The Independent, The New York Times, Shirley MacLaine: Sage-ing While Aging)
ritmus.hu
Az emberi élet minden aspektusa mulandó; ekként ha bármelyikhez görcsösen ragaszkodunk, előbb-utóbb gyász és veszteség lesz az osztályrészünk. Holott valójában minden megrázó esemény újabb lehetőség, hogy önmagunkban keressük az élet forrását, ami örökké jelenvaló, változatlan, kiapadhatatlan, és amin nem fog az enyészet.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Dr.David R.Hawkins