Az aszpartám a XX. század egyik nagy találmánya, bár nagyságát erősen beárnyékolják azok a „viharfelhők”, melyek az engedélyeztetése körül történt szabálytalanságok folytán keletkeztek./ ~ aszpartám, napi mérgeink, ébredés, valóság, igazság, élemód, egészség, hírek, fényörvény
Az aszpartám a XX. század egyik nagy találmánya, bár nagyságát erősen beárnyékolják azok a „viharfelhők”, melyek az engedélyeztetése körül történt szabálytalanságok folytán keletkeztek. Maga a molekula valójában nem a szacharin helyettesítésére született meg, mégis komoly ellenlábasa lett. Felfedezése a véletlennek köszönhető.
Tulajdonságait tekintve még csak jobbnak sem mondható, mint nagy múltú versenytársa. 200-szor édesebb a cukornál, a szacharin 300-szor. Azaz az utóbbiból sokkal kevesebb elegendő ugyanolyan mértékű édes íz elérésére, mint az új molekulából. A legtöbb édesítőszer elfogyasztása után sajátos utóíz észlelhető, mely sok embert zavar. Nemcsak azért, mert maga az íz egy idő után kellemetlenné válhat, de felhívja a figyelmet, hogy nem cukrot ettünk, hanem mesterséges édesítőszerrel helyettesítettük azt. Az aszpartám esetében viszont nincs ilyen mellékíz. Az új anyag egyik legjobb tulajdonsága ez! A szervezetben alkotóelemeire tud bomlani, a szacharin viszont nem. Ez az a pont, ahol az aszpartám támadható, és az élet azt mutatja, hogy amibe bele lehet kötni, azt meg is teszik. Jelen esetben sem történt ez másképp, de az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem a hatóság, hanem a fogyasztók felől indultak meg az első támadások.
A gyártó cég az aszpartám piacra dobása előtt szabálytalanságok sorozatát követte el az engedélyeztetés során annak érdekében, hogy minél előbb magáénak tudhassa azt a várhatóan óriási hasznot, melyet egy ilyen termék képes megtermelni a piacon. Amikor különböző vizsgálatok során ezekre fény derült, a közvélemény – elsősorban azok, akik nem szakértői a táplálkozástudománynak – elkezdett aggódni. Sajnos a szakszerűtlenségnek köszönhetően ezt is sikerült túlzásba vinni. Jelenleg a közvélemény kontra hatóság párviadal a hatóság álláspontja felé billent, hiszen úgy tűnik, beigazolódnak a középkor neves orvosának, Paracelsusnak a híres megállapítása, miszerint a szervezetünkbe kerülő anyagok mennyisége dönti el, hogy méregként vagy gyógyszerként hatnak létünkre. Az az anyagmennyiség, amit egy mesterséges édesítőszerből az ételbe, italokba kell tenni a cukor ízének előidézése érdekében, olyan kicsi, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szerint ártalmatlan a szervezetre. De akkor miért vált az aszpartám története korunk egyik legmeghökkentőbb meséjévé? Nos a jelenséget nagyrészt az Egyesült Államokra jellemző fogyasztási szokások idézték elő, melyek manapság már átterjedtek az egész úgynevezett nyugati világra, továbbterjedésük megállíthatatlannak tűnik. Korunk amerikai polgárára nem jellemző a vízzel történő folyadékpótlás. A sör- és borivás nem emelkedett olyan szintre, mint a jó öreg Európában, mivel történelmük egy meghatározott időszakában szesztilalom volt érvényben. Bár ezt ott játszották ki, ahol csak tudták – hamar fel is oldották –, egyes elemzők szerint ez is hozzájárult az üdítőital, azon belül is a szénsavas üdítők fogyasztásának óriási mértékű fellendüléséhez. Az ásványvizek mellett a különböző édesített italok örvendnek a legnagyobb népszerűségnek! Nem csoda, ha a mesterséges édesítőszerek alkalmazásának is ez az egyik legnagyobb piaca. A gond elsősorban ott jelentkezett, ahol szokássá vált a napi 3-6 liter édesített üdítő elfogyasztása. Sokan felfigyeltek olyan jelenségekre, tünetekre, melyek az ilyen nagy mennyiségű üdítőt fogyasztók körében léptek fel.
A tünetek nem rendelhetők egyértelműen az üdítők fogyasztásához. Nehéz következtetéseket levonni és nem különben igazolni ezeket, viszont elegendő egy évtizedekig tartó vita kirobbanásához! A vita ma sem ült el, bár a hatóságok igyekeznek a közvéleményt nyugtatni utólag (!) szakszerűen elvégzett vizsgálatok nyilvánosságra hozásával. A kételyek forrása a kitörölhetetlen múlt. Az extraprofit behajtása érdekében elkövetett szabálytalanságok nehezen felejtődnek, és az internet kifejlődése nagymértékben járul hozzá, hogy kellő nyilvánosságot kapjanak.
Az aszpartám „meséje”
1964 – A történet a G. D. Searle nemzetközi gyógyszeripari cégnél indul. A cég kutatói ez idő tájt a gyomorfekély kezelésére alkalmas gyógyszerek kifejlesztésén dolgoznak. Céljuk egy olyan molekula kialakítása, amely képes a gasztrin nevű hormon kiválasztását gátolni.
1965 – Ebben az évben történik az a „baleset”, amely a cég életét alaposan felkavarja. Egy aszpartil-fenilalanin-metilészter névre hallgató anyag alkoholos oldatát készítik elő egy teszt elvégzéséhez. Ez a molekula az aszpartám, melyről ekkor még nem sokat tudnak. James SCHLATTER kutató az előkészületek során véletlenül a kezére löttyinti az oldatot. Gyorsan letörli, és tovább nem foglalkozik az esettel, mivel ismervén összetételét nem számít mérgezés kialakulására. Később iratai lapozgatása közben megnyalja ujját, amikor is igen erős édes ízt érez. Az íz olyan erős és jellegzetes, hogy Schlatter nem hagyhatja figyelmen kívül. Az előző napok eseményeit átgondolva jut arra következtetésre, hogy a jelenségért az aszpartám a felelős. A „balesetet” feljegyzik, de az édes íz nem kerül megemlítésre.
1969 – Ekkor írják le először az aszpartám édes ízét, valamint azt is, hogy mintegy 100-200-szor édesebb, mint ugyanolyan mennyiségű cukor. Ráadásul nem marad utána kellemetlen mellékíz a szájban!
1970 – Az új mesterséges édesítőszer felfedezését leközlik az egyik legnevesebb szaklapban, a Science magazinban.
A Searle cég felismeri az óriási üzlet lehetőségét, ezért sürgősen megindítja az új molekula engedélyezési folyamatát. Az egyik legfontosabb feladat igazolni az anyag ártalmatlanságát tartós, rendszeres használat esetén mind felnőttek, mind pedig gyermekek esetében. Ehhez az első vizsgálatokat állatokon szokás elvégezni.
A Searle felkéri Dr. Harry WAIMAN biokémikust – aki ekkor a University of Wisconsin professzora, valamint az itt működő Joseph P. Kennedy Kórház laboratóriumának igazgatója – hogy tanulmányozza az aszpartám hatását az újszülöttekre!
A vizsgálat során – mely 1970 januárjában kezdődött és 1971 áprilisában fejeződött be – hét majomcsecsemő kapott aszpartámot tejbe keverve. Az eredmények mindenkit megleptek. Egy majombébi 300 nap után elpusztult. A maradék hatból ötnél kisebb-nagyobb mértékű agyvérzést figyeltek meg. A riasztó eredményeket a Searle cég gondosan titokban tartotta és NEM adta be az FDA-hez, amikor az aszpartám forgalomba hozatalának engedélyezését kezdeményezte. (Az FDA – a Food and Drug Administration rövidítése – az USA hatósága, amely a gyógyszerek és élelmiszerek, valamint táplálékkiegészítők forgalmazását engedélyezi.)
A majmokon végzett kísérlet – bár a vizsgálatban részt vevő állatok kis száma miatt nem ad elegendő okot komolyabb aggodalomra – annyira megijesztette a Searle céget, hogy ezek után az engedélyeztetéshez az FDA-nek csak olyan adatokat nyújtott be, melyek a cég saját laboratóriumában születtek, illetve olyan laborokban, melyek a cég érdekköréhez tartoztak.
Az FDA-szakértők első véleménye szerint a vizsgálatok megtervezése és kivitelezése hemzsegett a szakmai hibáktól!
Ebben az évben hozza nyilvánosságra John W. OLNEY neurobiológus kutatásai eredményeit, melyekben megállapítja, hogy az aszparaginsav (az aszpartám egyik összetevője) szájon keresztül adagolva egerekben agykárosodást okozott. Hangsúlyozni kell, hogy kísérleteiben az aszparaginsavat szabad formában adagolta, míg az aszpartámban az aszparaginsav a fenilalaninhoz kapcsolódva található meg. De a szervezetbe bekerülve fennáll a lehetőség a molekula elhasadására és a szabad aszparaginsav megjelenésére!
Ugyanebben az évben az FDA betiltja a ciklamát nevű mesterséges édesítőszer forgalmazását az USA-ban. Robert SCHEUPLEIN, aki akkor a az FDA Toxikológiai Központjának igazgatója volt, azt nyilatkozta, hogy ez a döntés inkább politikai, mint tudományos alapokon nyugvó volt!
1971 – John W. OLNEY tájékoztatja a Searle Céget az egereken észlelt, az aszparaginsav okozta agykárosodásokról. A Searle cég viszont nem tájékoztatta az FDA-t ezekről a vizsgálati eredményekről. Ugyanakkor egyetlen olyan vizsgálatot sem végeztek, melyekkel sikerült volna cáfolni Olney észleléseit vagy bizonyítani, hogy az aszpartám fogyasztása során ilyen nem fordulhat elő!
1972 – Az FDA toxikológusa, dr. Adrian GROSS számos szabálytalanságot talált a Searle cég által benyújtott vizsgálatokban. A cég nem válaszolt a szabálytalanságokat és hiányosságokat feltáró FDA-levélre. Gross ennek hatására az összes benyújtott kísérleti adat értékét, érvényességét megkérdőjelezte! Ez egy olyan súlyos kijelentés, amely normál esetben a Searle cég hitelességét kérdőjelezte volna meg. Ráadásául ekkor a cég több, engedélyezésre beadott gyógyszereivel is hasonló problémák merültek fel. De sajnos korunk egyik sajátossága, hogy az élet nem mindig a logika szabályai szerint megy tovább, vagy ha igen, akkor a feltételek változnak meg sokszor áttekinthetetlen módon. Most is ez történt.
1973 – 1973 márciusában a Searle cég a korábban felmerült problémáktól nem zavartatva magát kérvényezte az FDA-nál az aszpartám forgalomba hozatali engedélyét! Az engedély megkapásához saját és egy hozzá közel álló laboratóriumban elvégeztetett egy-egy 78 héten keresztül folyó toxikológiai vizsgálatot. Az eredmények megint rosszak lettek, mire a cég felkért egy másik kutatót, dr. Donald A. WILLIGAN-t az eredmények újraértékelésére. Willigan már Searle számára valamivel kedvezőbb eredmény tudott felmutatni a meglévő adatokból.Az aszpartartám nagy adagban a korábbi értékelés szerint daganatok képződését serkentette a májban, a herékben és a pajzsmirigyben. Az újraértékelés során a máj kiesett a sorból. Ez azért volt „kedvező”, mert az FDA a májrákot serkentő anyagokkal szemben rendkívül kritikus álláspontot képvisel. A Willigan-jelentést a Searle benyújtotta az FDA-nak.
Matha M. FREEMAN, az FDA anyagcsere és endokrin gyógyszerek osztályának orvosa szerint a beadott anyagok nem elegendőek az aszpartám tartós, biztonságos fogyaszthatóságának bizonyítására. Javasolta, hogy az FDA addig ne adja ki a forgalomba hozatali engedélyt, amíg a megfelelő bizonyító adatok nem kerülnek bemutatásra!
1974 – A Searle cég újabb 90, kulcsfontosságúnak tartott vizsgálat eredményét nyújtotta be az FDA-nek, melynek 80%-át saját laboratóriumaiban végezte el.
Dr. J. Richard CROUT, az FDA Gyógyszer Irodájának igazgatója szerint a benyújtott összefoglalók csak „elmesélték” a vizsgálatokat, és egy rövid, táblázatos formában közölt számadatokkal támasztották alá! Hiányoztak a klinikai vizsgálatok elvégzésének szabályai szerint szükséges részletes adatok a vizsgálatok megtervezéséről és kivitelezéséről. Ezek nélkül nem igazolható a vizsgált készítmény biztonságos fogyaszthatósága! Elgondolkodtató, hogy az engedélyeztetés folyamata ekkor már a negyedik éve zajlik. Ennyi idő alatt az összes fontosabb toxikológiai és egyéb vizsgálat elvégezhető lett volna! Ehelyett a beadott anyagok megkérdőjelezik az egész vizsgálódás hitelességét.
Dr. John OLNEY neurobiológus és James TURNER fogyasztók panaszaival foglalkozó ügyészek találkoztak a Searle cég képviselőivel hogy megvitassák az aszparaginsav Olney által egérkísérletekben észlelt agykárosító hatását. A megbeszélés végén a Searle képviselői kijelentették, hogy az Olney által tapasztalt jelenségnek nincs szervezetünk egészségére kiható következménye az aszpartám fogyasztása során.
1974. július 26-án az FDA engedélyezte az aszpartám korlátozott forgalomba hozatalát. A kristálycukor helyettesítésére lehetett használni elsősorban meleg italokban, frissítőkben, valamint a rágógumiban. Nem lehetett használni sütéshez, főzéshez és szénsavas üdítőkben! Az FDA úgy adta ki az engedélyt, hogy kutatóinak egy része egyáltalán nem volt meggyőződve az új édesítőszer ártalmatlanságáról.
1974 augusztusában, mielőtt az aszpartám a piacra került volna, John Olney, James Turner és a LABEL (Legal Action for Buyer’s Education and Labeling, egy szervezet, amely a fogyasztók alaposabb tájékoztatásáért küzd) tiltakozást fogalmazott meg és nyújtott be, kijelentvén, hogy szerintük az aszpartám károsítja az agyat. Különösen a gyermekeket akarták óvni az édesítőszer használatától.
1975 – Ez az év sem hozott a Searle cég számára előrelépést. Újabb vizsgálati adatok kerültek beadásra, de egyik sem volt megfelelő az FDA számára. Külön munkacsoportot hoztak létre az FDA-n belül az aszpartámmal kapcsolatos vizsgálatok értékelésére. Több mint 10 millió dollár feküdt már a vizsgálatokban és több mint 20 milliót fektettek be a leendő gyártóüzemek felépítésére. Az építkezések is akadoztak, ahogy kiderültek a hatóságok kifogásai!
1976 – Márciusban az FDA munkacsoportja befejezte a beadott adatok értékelését és egy 500 oldalas jelentésben foglalta össze, melyhez egy 15 000 oldalas melléklet tartozott! A jelentés tartalmát úgy lehetne összefoglalni, hogy a Searle által benyújtott vizsgálatokkal kapcsolatban szerzett rossz tapasztalatok összefoglaló gyűjteménye. A jelentés szerint a benyújtott vizsgálatok:
• nem az FDA által előírt szabályok szerint lettek elvégezve,
• jelentős része nem értékelhető, felesleges,
• nem igazolják az aszpartám ártalmatlanságát,
• semmibe veszik az FDA azon célkitűzéseit, miszerint működésük elsődleges feladata a fogyasztók érdekeinek képviselete.
Súlyos megállapítások ezek! Aki kételkedik, megtalálhatja részleteiben is az interneten a szükséges forrásokkal együtt. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen dokumentumok hogy kerülnek nyilvánosságra. Nos ebben semmi különös nincs, mivel az FDA jelentései mindenki számára hozzáférhetők, pontosan a már említett célkitűzések miatt, mely szerint a fogyasztók érdekképviselete elsődleges feladatuk. Emellett az aszpartámprobléma az amerikai kongresszusig jutott, melynek vizsgálati jelentései, jegyzőkönyvei szintén publikusak. Az internet használatának széles körű elterjedése sokat segített az ilyen esetek alaposabb megismerésében.
Dr. Vinczer Péter
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Post A Comment: